Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A jövőkép nélküli Szerbia
Végel László
A jelenlegi parlementi csetepaté csak a válság meghosszabbítása, a társadalom mélyrétegeiben válságos ellentétekről van szó, amelyeket a jelenlegi politikai elit, köztük az ellenzék sem tud megnevezni és feloldani. Nem tudjuk, hová és merre és hogyan. Így élünk, egymásra gyanakodva, egymást fenyegetve, sokszor gyűlölködve. Végel László:
2023, július 20., csütörtök
Újabban nem kapcsolom be a forró nyárba is elhúzódó szerbiai parlamenti tévéközvetítést. Előzőleg néha-néha rákattintottam, mert reménykedtem, hogy a honatyák egyszer rádöbbennek, hogy a 21. század elején a napi-politikai csatározásoknál lényegbevágóbb dolgokról van szó, az országos válság sokkal mélyebb, tehát meg kell komolyodniuk. Hiába! Kisebb megszakítással már vagy három évtizede ugyanazokkal a jelenetekkel szembesülök, amelyekben ugyanők, ugyanott ugyanazt a szerepet játsszák. Politikai szempontból ez a színjáték éppen Újvidéken kezdődött a joghurt forradalommal. De ez is csak egy pragmatikus kezdet, a joghurt forradalmat is a szerbiai válság idézte elő. Mikor kezdődött a válság? Szerintem valahol 1971 táján, az úgynevezett szerbiai liberalizmus felszámolásával. Abban az időben Szerbia megelőzte korát, Nikezić és munkatársai egypártrendszeri keretekben megpróbálták érvényesíteni az „emberarcú szocializmus”, az „eurókommunizmus eszméjét, ami Kelet-Közép-Európába jóval később köszöntött be. Valójában ekkor dőlt el Szerbia jövője. Igazat kell adnom Ortega Y Gassetnek, aki a rendkívül tanulságos Gerinctelen Spanyolország című, a spanyol egység válságáról szóló esszéjében kifejtette, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy egy nemzetet a tegnap, a múlt, a hagyomány tart össze. Nem ez, hanem a holnap, a jövőre vonatkozó program élteti a nemzetet. Szerbia elsőként tért volna az európai útra azonban a párt maradi része visszaterelte a múltba. Egy évtizedes lappangó válság után a nyolcvanas évek második felében amikor az egész szocialista világ új jövőt keresett és talált (hogy ez a jövő-eufória mekkora sikerrel járt, az most más kérdés) Szerbia képtelen volt az új koreszmékhez igazodni. Miközben Kelet-Közép-Európában a madarak is a többpártrendszerről csicseregtek, a Szerb Tudományos Akadémia nevezetes Memoranduma az etnonacionalizmus kérdéseit feszegette. Igaz az is, hogy Szerbia ebben is megelőzte korát, hiszen az etnonacionalizmus néhány évtizeddel később az egész régióban tarolni kezdett. A nyolcvanas évek végén azonban Szerbia nem tudott a jövőre koncentrálni, képtelen volt összehangolódni a demokratikus koreszmékkel, vagyis nem volt jövő-projektuma. Ortega Y Gasset kimutatta, hogy a baszk és a katalán partikularizmus ezért lángolt fel, mert a Spanyolországot megteremtő Kasztília, nem tudott többé a jövőre mutató közös eszmét felmutatni. „Kasztília hozta létre Spanyolországot, és Kasztília bomlasztotta fel - írta Gasset - egyszerűen azért, mert Kasztília önmaga legteljesebb ellentétébe csap át: gyanakvó, beszűkülő kicsinyes és mogorva lesz”. Vajon nem valami hasonló helyzetben vívódott önnönmagával Szerbia is? Megteremtette Jugoszláviát és felbomlasztotta, mert nem tudott a jövőbe mutató demokratikus programot felmutatni. Még az értelmiség is az „egypártrendszerű pluralizmust” szajkózta, amikor szerte a régióban a többpártrendszer narratívája hódított. Aztán belépett a többpártrendszerbe, amellyel nem tud mit kezdeni, mert hiányzik a jövőképe. A jelenlegi parlementi csetepaté csak a válság meghosszabbítása, a társadalom mélyrétegeiben válságos ellentétekről van szó, amelyeket a jelenlegi politikai elit, köztük az ellenzék sem tud megnevezni és feloldani. Nem tudjuk, hová és merre és hogyan. Így élünk, egymásra gyanakodva, egymást fenyegetve, sokszor gyűlölködve.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >