Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az otthonmaradás egy „alternatíva”?! – „Hagyd már abba”!
Újabb Pásztor-mese – ezúttal a Kossuth Rádióban
Bozóki Antal
A Kossuth Rádió jobbat érdemlő hallgatói egy szubjektív, megalapozatlan, a Szerb Haladó Párt és az Orbán–Vučić (barátság)politikáját magasztaló, önfényező, önigazolást kereső, a hallgatókat félretájékoztató és az előállt sanyarú helyzetért mindenki mást okoló Pásztor-mesét hallhattak, amelyiknek szinte semmi köze a valósághoz. Pásztor István önös érdekből sikeresen bevezetett egy (a vajdasági magyarságot) leigázó és lezüllesztő hatalmi önkényt, amiből csak a Pásztor Kft-nek és egy szűk oligarcha rétegnek lett haszna. Hajlongó lakájként csak megvetést érdemel, és sajnos az általa képviselt közösséget is ebbe a szerepbe süllyesztette – úgy a szerbek, mint a világ előtt. Az interjúban ismételten igazolta, hogy hosszúra nyúlt hatalma alatt a demagóg meséje is hosszúra nyúlt. Több mint 20 éve hallgatjuk ezeket a meséket! Ideje abbahagyni! Bozóki Antal:
A változásban reménykedni anélkül, hogy tennénk érte,
olyan, mintha a vasútállomáson állva egy hajóra várnánk.
Pásztor Istvánnak, a Vajdasági „Magyar Szövetség” (VMSZ) és a Tartományi Képviselőház elnökének, palicsi Aquapark-építőnek ismét „jelenése” volt.
A VMSZ (fő)pásztora ezúttal a Kossuth Rádiónak – ahonnan Orbán Viktor magyar miniszterelnök is Orbi et urbi üzenget – válaszolt „a vajdasági magyar fiatalok szülőföldön való megtartásának a lehetőségeire, a szerb–magyar megbékélésre, a magyar és a szerb közösség együttélésére, politikai együttműködésére, valamint Szerbia uniós perspektíváira és a migrációs válság kezelésére” vonatkozó kérdésekre.
Az (alákérdezős) interjú a Vasárnapi Újság című augusztus 27-ei műsorban hangzott el. A pártvezér „magvas gondolatait” a Magyar Szó nevű pártlap és a Pannon Televízió (a VMSZ házi televíziója) augusztus 29-én ismertette.
– Mára a vajdasági magyarság közösségileg és egyénileg egyaránt megbecsült részévé vált a szerbiai társadalomnak, nem kockázatként tekintenek ránk, hanem elfogadnak bennünket a magunk másságával. Felnéznek ránk szervezettségünk, felkészültségünk és komolyságunk miatt. Ha ezt üzenetre kell fordítani, akkor a dolgok jelenlegi állása szerint ez a következő lenne: a fiatalok úgy tervezhetnek életet saját szülőföldjükön, hogy az emberhez méltó legyen és maradhasson – válaszolta Pásztor a kérdésre, hogy „tekintettel a szerb–magyar kapcsolatok átalakulására, változnia kell-e a Szerbiában élő magyar fiatalok számára megfogalmazandó üzenetnek”.
A kérdés már önmagában is értelmetlen, mert nem tudni, hogy mi az üzenet, amelyiknek „változnia kell”, és ha igen, miért kell változnia?
Pásztor válasza még zavarosabbá teszi a témát, mivel mások (feltehetően a többségi nemzethez tartozók) nevében beszél, de nem tudni, hogy kik azok. Ki(k) néz(nek) fel ránk „a szervezettségünk, felkészültségünk és komolyságunk miatt” és miből áll ez egyáltalán? Kire, mire vonatkozik és ki(k)nek a nevében beszélt? A magyarok azért lettek „megbecsültek” (és nem egyenrangú polgárok), mert hallgatnak, ahogy a pártvezér is, akkor is, amikor a jogaik sérülnek?!
A válasz második része (az előzők „üzenetre fordítása”) szerint „a fiatalok úgy tervezhetnek (feltételes módban!) életet saját szülőföldjükön, hogy az emberhez méltó legyen és maradhasson”. Tervezni ugyan lehet és kell is, de ez sajnos csak délibáb marad, mivel nagyon szűkösek a lehetőségek a vajdasági mindennapi életben.
A tavalyi szerbiai népszámlálásnak „a magyar közösség lélekszámára vonatkozó adatairól, azaz a népességfogyásról, annak mértékéről” Pásztor megismételte álláspontját, miszerint „nem a (magyar közösség hetvenezres! – B.A.) fogyás(ának) ténye, hanem a fogyás mértéke lepett meg mindannyiunkat”. Mintha a társadalomkutatók, a demográfusok és az akadémiai réteg képviselőinek jelzései (2015-től errefelé) el sem jutottak volna hozzá!? Nem volt hajlandó figyelni ezekre, megbosszulni annál inkább!
– Az elhalálozások száma sokkal magasabb, mint a születéseké. Másrészről a vajdasági magyaroknak immár több mint tíz éve lehetőségük van arra, hogy a magyar állampolgárság megszerzésével uniós polgárokká váljanak. Ezt a lehetőséget kihasználva nagyon sokan döntöttek úgy, hogy külföldön boldogulnak. Nekünk az a feladatunk, hogy a szerbiai körülmények alakításával az otthonmaradás választása versenyképes alternatíva legyen – magyarázta (volna) Pásztor.
A válaszból az derül ki, hogy Pásztor számára nem fontos, hogy mennyien vagyunk és „az otthonmaradás” nem egy normális állapot, nem elsődleges cél, hanem csak „versenyképes alternatíva”! Miért nem az itthonmaradás a cél és a külföldre távozás pedig a választási lehetőség? Miért nem teremtettek olyan „körülményeket” – az orbáni forintmilliárdok ellenére –, hogy a lakosság ne kényszerüljön szülőföldjének az elhagyására? Nem éppen a minden politikai funkciót magához ragadó Pásztor az egyik legfelelősebb politikus a társadalmi viszonyok és a közösség helyzetének ilyen „alakításáért”? Vagy talán azok a felelősek, akiknek elegük lett az itteni „körülményekből” (lezüllesztő politikából, politikusokból) és eltávoztak?
– Ezt a kérdést (mármint a népességfogyást – B.A.) közösségi ügyként nem is lehet kezelni, hiszen ha az ország megtartó ereje és tekintélye, illetve az érvényesülési lehetőségek nem kielégítőek, akkor azt nem lehet úgy pótolni, hogy a magyar közösség maga teremt egy olyan világot, amelyik olyan mértékben eltér a szerbtől, hogy a szülőföldön tudja tartani az embereket – magyarázta a politikus.
A pártvezér válaszának ez a része is problematikus, mivel csak akkor lenne helytálló, ha „az érvényesülési lehetőségek” mindenkire nézve egyformák lennének és a törvényeket is mindenkire, a többségi és a nemzeti kisebbséghez tartozó polgárokra is egyaránt/egyformán alkalmaznák. A gyakorlatban azonban sajnos ez messze nem így van.
A nemzeti kisebbségi polgár számára az alkotmány és a törvények által szavatolt jogok bizony nem egyformán hozzáférhetők Szerbiában – az anyanyelv-használati jogoktól kezdve a foglalkoztatási és egyéb jogokig a nemzeti kisebbségi polgár hátrányos megkülönböztetésben részesül, mindenhonnan kiszorul!
Példa erre, hogy az újvidéki Jogtudományi Karon még mindig nem biztosítják a magyar diákok számára az anyanyelven való felvételizési jogot, hogy a közigazgatásban (a tartományiban sem, ahol Pásztor a házelnök) nem valósult meg a részarányos foglalkoztatás, amit a fia, a junior Pásztor (Bálint) már annyiszor meghirdetett!
– A szerbiai politika és a vajdasági magyar politika álláspontja közötti egyensúlyozás vonatkozásában a VMSZ elnöke kifejtette, hogy ez rendkívül nehéz, hiszen számos kérdés tekintetében más álláspontot képviselnek, másként reagálnak. Az együttműködés mindig nehéz, és a feszültség feloldásáról, a közös nevezőről szól. Az elmúlt több mint tíz évben, amióta a VMSZ partnere a Szerb Haladó Pártnak (SNS) és a parlamenti többség része, folyamatosan azzal a dilemmával szembesülnek, hogy meddig szabad elmenni és miként lehet megértetni a partnerrel, hogy bizonyos kérdésekben nem foglalnak állást, vagy másként gondolkodnak – hangzott el az interjúban (a Magyar Szó írása szerint).
Az interjú ezen részével az probléma, hogy Pásztor egyetlen példát nem hozott fel arra, hogy mikor „nem foglaltak állást, vagy másként gondolkodtak”, mint az SNS.
Éppen ellenkezőleg, a fia (Pásztor) Bálint – június 15-én, a belügyminiszter leváltásáról folytatott parlamenti vitában – a VMSZ képviselőcsoportja nevében „teljes mértékben támogatta Bratislav Gašić belügyminisztert, mint ahogyan az Ana Brnabić által irányított teljes kormányt is”. Szerb nyelven és hangosan biztosította lojalitásáról a retrográd és kisebbségellenes haladó rendszert!
– Ha emberi kapcsolatok szintjén sikerül elérni, hogy olyan mértékben megismerjük és elfogadjuk egymást, hogy a nem kimondását a másik nem ellenséges gesztusként, hanem álláspontként éli meg, akkor szerintem többé-kevésbé nyert ügyünk van – hangsúlyozta Pásztor István a Kossuth Rádióban, s rámutatott, abban állapodtak meg, hogy „a közös történelem megítélése szempontjából legitim a másik félhez viszonyítva mást gondolni”.
– Ehhez hozzátartozik a másik véleményének tiszteletben tartása, ez eredményezi például azt, hogy elmegyünk olyan rendezvényekre, amelyeket a többségi nemzet ünnepel, míg számunkra fájdalmas történelmi eseményt jelképeznek, vagyis mi nem ünnepelni megyünk, hanem azért, hogy megtiszteljük a partnert. Ugyanezt várjuk el a másik féltől is – fejtette ki Pásztor István.
A VMSZ-vezérnek a magánügye, hogy kivel barátkozik, más dolog azonban, hogy ez hogyan hat ki a közösségre, hogy a közösség ezt hogyan éli meg.
Arról van szó ugyanis, hogy a Pásztor vezette VMSZ minden hatalmi szinten azokkal (a volt radikálisokkal) szövetkezett, akik a magyaroknak a kilencvenes években „egy szendvicset ígértek” útravalóul, mert közelebb vannak a határhoz, mint a szlovákok, akiknek két szendvicset ígértek.
Ennek a megalkuvó és megalázó politikának az eredménye az is, hogy hogy szeptember 1-jén Aleksandar Vučić szerb nacionalista autokrata Maria Theresiopolis (Szabadka) díszpolgára lett, amit „a város egyik legnagyobb szégyenének mondanak”, és hogy a szeptember 3-ára virradó éjszaka folyamán „ismeretlen tettesek megrongálták, apró darabokra verték szét a Palics bejáratánál lévő Szabadka Község nevét jelző feliratot” (is). Még ezt is tévesen úgy értelmezi, hogy ezzel „Vučić elnöknek üzentek”, és nem nekünk!? – Ha Vučićnak üzentek volna, akkor a cirill betűs Szabadka feliratot tették volna tönkre – írja a bejegyzés az egyik kommentelője.
A Čoban néven is ismert Pásztor az interjúnak ebben a részében is önigazolást keres, a saját lelkiismeretét próbálja megnyugtatni a téves döntések és elhibázott szövetség miatt. Elhallgatta ugyanis, hogy itt nem csak „a másik véleményének tiszteletben tartásáról” van szó, ami egyébként nem vitás.
A VMSZ (a junior által irányított) képviselői a szerb parlamentben megszavazták ugyanis Szent Száva, a többségi nemzet szentje ünneplésének kötelezővé tételét (január 27-én), „a szerb egység, szabadság és a nemzeti zászló” új állami ünnep (szeptember 15-ei) bevezetését, valamint azt is, hogy az iskolaév szeptember 1-jei kezdésekor „a magyar többségű iskolák is a tanévet a szerb himnusz eléneklésével vagy lejátszásával kezdjék”.
A Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) képviselői 2018. június 19-én megszavazták a tartományi képviselőházi határozatot, miszerint Vajdaság napjaként ünneplik november 25-ét, amikor 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidéket; kiemelt jelentőségű lett május 15-e is, mivel 1848-ban ekkor kiáltották ki a Szerb Vajdaságot a karlócai népgyűlést követően.
A vezetői szinten hirdetett magyar-szerb/szerb-magyar nagy összeborulás ellenére az 1944/45-ös eseményekért még mindig nem történt meg a szerb bocsánatkérés, a tömegsírok feltárása és az újvidéki, tiszaistvánfalvi (járeki) verbászi stb. ártatlanul kivégzetteknek sem lett emlékműve. És sorolhatnánk tovább a lemaradást. Csodálkozunk, hogy a magyarok eltávoznak?
Válaszolva a kérdésre, hogy szerinte „lesz-e uniós csatlakozás, vagy a történelem elvitte ezt a lehetőséget”, Pásztor István megjegyezte: pillanatnyilag úgy látja, hogy ezt elvitte a történelem.
– Az a meggyőződésem, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ha az az idő elmúlik, akkor sokat kell várni arra, hogy az idő ismét megteremtődjön. Valamikor a 2000-es évek első évtizedében, második évtizedének a feléig tartott az az időszak, amikor ezt a vonatot utol lehetett volna érni. Biztos, hogy Szerbia (a vezetőség, amelyikhez Pásztor is tartozik! – B. A.) abban az időszakban sok mulasztást követett el, így nem tudta úgy elérni a vonatot, hogy az utolsó lépcsőre is felugorjon. Napjainkban teljesíti azokat a feltételeket, amelyeket egy uniós tagállamnak teljesítenie kell, mégsem tagállam, és szerintem belátható időn belül nem is válik azzá – magyarázta (volna) Pásztor István a sikertelen EU-s csatlakozás folyamatát.
A VMSZ elnök szerint Szerbia uniós csatlakozásában azért „nincs előrelépés”, mert „az EU, illetve a nagypolitika most másra összpontosít, mások a prioritások”.
Az igazság viszont az, hogy a jelenlegi (fekete-vörös-VMSZ-es) hatalom nem teljesítette a csatlakozási feltételeket. Jól látható ez az Európai Parlament legutóbbi (2023. május 10-ei), a Bizottság Szerbiáról szóló, 2022. évi jelentésével kapcsolatos (2022/2204(INI)) állásfoglalásából is.
Az Európai Bizottság világosan tudtára adta a szerb vezetésnek (köztük Pásztornak), hogy számára „a bővítés folyamata prioritás, amely mindegyik jelölt reformjain és érdemein alapszik, nem pedig a blokkhoz való csatlakozási dátumon”. Magyarán: nem az Uniót kell okolni a tagfelvétel elmaradásáért, hanem teljesíteni a Koppenhágai kritériumokat, amelyektől Szerbia még sajnos nagyon távol van!
Mi hasznunk van Kovács Elvira pártalelnökből, az integrációs bizottság elnökéből, stb. aki szóvá nem teszi a kisebbségi jogok sérelmét és Szerbia mielőbbi, feltétel nélküli uniós csatlakozását sürgeti? Tudja-e egyáltalán, mi az, hogy Koppenhágai kritériumok?
A migrációs válságra vonatkozó kérdésre válaszolva a VMSZ elnöke az EU migrációs politikája gyökeres átalakításának a fontosságát hangsúlyozta. Szavai szerint „amíg ez nem történik meg, addig ennek a méltatlan, kínos és fájdalmas helyzetnek az elszenvedői leszünk”.
Pásztor szerint az EU a bűnös azért is, hogy „fegyverek ropognak a Szabadka mellett húzódó erdőben”, nem pedig a szerbiai politikai vezetés, amelyikhez ő is tartozik, de amelyik éppen semmit nem tett a migránsoknak az ország déli határán való megállítása érdekében. Még arra sem volt képes, hogy összehívja a Tartományi Biztonsági Tanácsot azonban – amelynek ő a semmittevő elnöke! Azt mondja, tűrjünk és szenvedjünk?!
A Kossuth Rádió jobbat érdemlő hallgatói egy szubjektív, megalapozatlan, a Szerb Haladó Párt és az Orbán–Vučić (barátság)politikáját magasztaló, önfényező, önigazolást kereső, a hallgatókat félretájékoztató és az előállt sanyarú helyzetért mindenki mást okoló Pásztor-mesét hallhattak, amelyiknek szinte semmi köze a valósághoz.
Pásztor István önös érdekből sikeresen bevezetett egy (a vajdasági magyarságot) leigázó és lezüllesztő hatalmi önkényt, amiből csak a Pásztor Kft-nek és egy szűk oligarcha rétegnek lett haszna.
Hajlongó lakájként csak megvetést érdemel, és sajnos az általa képviselt közösséget is ebbe a szerepbe süllyesztette – úgy a szerbek, mint a világ előtt. Az interjúban ismételten igazolta, hogy hosszúra nyúlt hatalma alatt a demagóg meséje is hosszúra nyúlt.
Több mint 20 éve hallgatjuk ezeket a meséket! Ideje abbahagyni!
Következő cikk: Putyin folyamatosan háborúzni kíván. Így most nem lehet kihátrálni Ukrajna mögül
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >