2024. szeptember 16. hétfő
Ma Edit, Ciprián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A szabadság egyféle vákuumban él

Végel László
Végel László
A szabadság egyféle vákuumban él

Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, a halkabb rész pedig tanácstalan, bizonytalanabb vagy pedig félelemben él. Vagy pedig elfordul a közösségtől. Ezt abból is kiderül, hogy egyre több író akad, akik a hatalom nagy örömére, egyre hangosabban jelenti be, hogy őt bezzeg nem érdekli a „piszkos politika”, mivel a tiszta művészetnek áldoznak és a piszkos üzelmeket megkerülő szép történetekéként írnak. Arról persze nem regélnek, hogy ezek után a hatalom keblére öleli őket. Az egyik avantgárd, a másik konzervatív – egészen mindegy, közös bennük, hogy sikerül elérni, hogy koruktól elszigetelve éljenek és alkossanak. Lehet ez is egyféle bravúr, miért ne? Végel László:

2023. november 6. hétfő

Karl Markus Gauss-est a néhai Ifjúsági Tribünön, a mai városi kulturális központban. Kissé idegenként léptem be az épületbe, ahol a hatvanas években életem legszebb részeit töltöttem. Itt most minden csillog-villog, hiányzik a patina, amely negyven évvel ezelőtt jellemezte. De sokat változott a világ. Ma már nincsenek olyan nyílt viták, amelyek az egykori Ifjúsági Tribünt jellemezték. Manapság a hatalom sokkal ügyesebben ellenőrzi a közéleti fórumokat, mint a szocializmus idején, bár – ezt is elismerem - a formális szólásszabadság sokkal nagyobb, mint akkor volt. Elmondhatom a véleményen az interneten, vagy esetleg néhány ellenzéki újságban, azonban ezek a fórumok a margóra vannak szorítva. A szabadság egyféle vákuumban él. Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, a halkabb rész pedig tanácstalan, bizonytalanabb vagy pedig félelemben él. Vagy pedig elfordul a közösségtől. Ezt abból is kiderül, hogy egyre több író akad, akik a hatalom nagy örömére, egyre hangosabban jelenti be, hogy őt bezzeg nem érdekli a „piszkos politika”, mivel a tiszta művészetnek áldoznak és a piszkos üzelmeket megkerülő szép történetekéként írnak. Arról persze nem regélnek, hogy ezek után a hatalom keblére öleli őket. Az egyik avantgárd, a másik konzervatív – egészen mindegy, közös bennük, hogy sikerül elérni, hogy koruktól elszigetelve éljenek és alkossanak. Lehet ez is egyféle bravúr, miért ne? Akad köztük kiváló tehetség is, és nem kétlem, hogy méltó helyet kapnak majd az irodalomtörténetben. Mert annak - ezt Németh László jegyezte fel - mindegy, hogy az író sétaúton éri el a hegycsúcsot, vagy a hason csúszott fel oda. A néhai Ifjúsági Tribün lépcsőin baktatva óhatatlanul eszembe jutott, hogy valaha mindannyian hason csúszva kezdtük, de aztán kiderül, hogy a sétaút kellemesebb. Érthető, hogy ezekkel a gondolatokkal idegennek éreztem magam a néhai Ifjúsági Tribünön, hogy arról a Karl-Markus Gaussról szóljak néhány szót, aki ugyan kritikusan szólt a Balkánról és Kelet közép Európáról, de nem azzal a fölénnyel, amivel a nyugati értelmiségiek szoktak beszélni, hanem nagy empátiával. Kissé pontatlannak vélném Karl-Markus Gaussról azt mondani, hogy kelet-közép-európai és balkáni utazó, annak ellenére, hogy majdnem minden könyve az utazáshoz kapcsolódik és gyakran tesz említést az utazásról, mint művészi életformáról. Sokkal több ennél, ő ennek a régiónak a szelíd és lelkiismeretes vándora, a Balkán, és Kelet--Közép-Európa szellemének és lelkének a feltárója, aki nem a nagy politikai projektumokban gondolkodik, hanem azt a rejtőzködő valóságot tárja fel, amelyről mi, a térség lakói könnyelműen megfeledkezünk. Engem különösen vonzott a Habsburg Monarchia, a szocialista Jugoszlávia és az Európai Unió el kell el kell párhuzamba állítása. Persze, nem egyenlítette ki őket - nem is lehet, de felhívta a figyelmet arra, hogy hasonló problémákkal vívódtak. Különös élményt jelentett számomra, Futak. Ezt a városkát akarta nagyvárossá varázsolni Hadik András Mária Terézia tábornoka, aki huszárjaival bevette Berlint. Gauss felmenői a futaki katolikus temetőben leltek örök felmenő. Örök nyugalomra, teszem fel keserűen a kérdést. Lerombolt siremlékeket láttam a halára ítélt temetőben. Mikor rombolták le, kérdezem a bennünket kísérő papot. 1945 után vallja be a pap, aki kikisért bennünket a temetőbe. Botorkálok a szétdobált márványdarabok között, még a temetőben is felfedezem a „temetetlen múltunkat”. A temetőben is, motyogom magam elé, miközben sokkal inkább bánt, hogy mi magunk sem akarunk tudni róla. Hadik András

 

2023. november 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

OKTATÁSI ÜRÖMÖK

A legújabb PISA teszt szerint „a szerbiai tanulók eredményei 50 ponttal alacsonyabbak, mint a Gazdasági Együttműködési >

Tovább

Magyar mozgalom – A vég kezdete

Mozgalmat mozgalommal lehet legyőzni. Az orbáni populista mozgalommal szemben most egy magyari populista mozgalom áll. Az >

Tovább

Egyre lejjebb a lejtőn

A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >

Tovább

A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA

A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >

Tovább

Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?

Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >

Tovább

A halálnál is rosszabb: a szolgaság

Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >

Tovább

Állítsuk meg Pásztor Bálintot!

Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >

Tovább

„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”

A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >

Tovább

Alaptalan önreklámozás

Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >

Tovább

„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás

Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >

Tovább

Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?

Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >

Tovább

Gazdátlan telefonfülkék

Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >

Tovább