2024. április 27. szombat
Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kentaurbeszéd

Választási kampány a nemzetárulásról

Végel László
Végel László
Választási kampány a nemzetárulásról


A Szerb Haladó Párt holtbiztos a győzelmében. Az esélye reális. Van azonban egy Achilles-sarka: Belgrád. A két évvel ezelőtti helyhatósági választásokon a széthúzó ellenzék több képviselőt juttatott a városi képviselő-testületbe, azonban két szélsőjobbos átevezett a Szerb Haladó Párthoz, úgyhogy a fővárosi parlamentben Vučić káderei minimális többséggel rendelkeznek. Belgrád azóta is háborog, a rendkívül tömeges tavaszi demonstrációk figyelmeztették a veszélyre a regnáló kormánypártot, amivel számolnia kell, mert a „belgrádi vírus” Szerbia más nagyobb városaiban is terjed. Nem alaptalan feltételezés, hogy az önkormányzati választásokat Vučić azért írta ki egyidőben a parlamenti választásokkal, hogy országos győzelmével erősítse hatalmi pozícióját Belgrád megregulázásában, vagy esetleg kompenzálja az esetleges belgrádi vereségét. A belgrádi választásoknak van tétje, hiszen ne felejtsük: Milošević bukása a belgrádi vereséggel kezdődött.

Sokan abban reménykednek, hogy a belgrádi ellenzéki győzelem megszakítja az országban eluralkodó általános rezignációt. Az eddigi közvélemény-kutatási eredmények szerint az ellenzéknek Belgrádban van esélye. A fővárosi választásokat Vučić nem tudja megnyerni, ám a széthúzó ellenzék képes lehet elveszíteni. Végel László (Népszava):

December 17-én rendkívüli parlamenti és 66 településen helyhatósági választások lesznek Szerbiában, köztük Belgrádban is. Bár a közvélemény-kutatók szerint a parlamenti választási eredmények nem hoznak meglepetést, tehát alig van tétje a szavazásnak, a kormánypártok és az ellenzékiek egy dologban egyetértenek: soha egyetlen kampány hangneme nem volt ilyen brutális, mint az idei.

A kormánypártok az ellenzékre hárítják a felelősséget, az ellenzék pedig a kormánypártokra. Az ellenzék kiderítette, hogy a kormánypártok vásárolják a szavazatokat; videófelvétel készült az egyik kormánypárt részére dolgozó call center (telefonközpont) munkájáról, amely 3000 dinárt fizet készpénzben a Szerb Haladó Párt melletti agitációért és szintén készpénzben 9000 dinárt ajándékoz azoknak, akik elküldik a lefotózott szavazólapjukat a call center megbízottjának. A hírműsorok választási blokkja bűnügyi krónikára hasonlít; a vitaműsorok arról szólnak, hogy az ellenzéki vezetők mennyi drogot fogyasztanak, hogyan verik a feleségüket, kínozzák az állatokat. Dragan Đilas, az ellenzék egyik kulcsfigurája állítólag még egy pulykát is megkínzott. A szerbiai Biztonsági Tájékoztatási Ügynökség (BIA) egyik Facebookra kihelyezett videóján az egyik ellenzéki politikus igen ízléstelen módon szexszel. Íme, reagált az ellenzék, a BIA már az ellenzéki politikusok hálószobájában szaglászik. Nem ők készítették a videót, válaszolt a BIA, hanem egy közeli barát. Igen, de hogy kerül ez a BIA birtokába? – kérdezik az ellenzékiek.

Az egyik skandalum követi a másikat. A legújabb botrányt az Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnökének, Olivera Zekićnek a Telegramon közzétett fotója idézte elő. Az illető hölgy már évek óta az ellenzék céltáblája, a nagy tavaszi erőszakellenes tüntetéseken a tömeg a távozását követelte, mert neki köszönhető, hogy minden nemzeti frekvenciával rendelkező tévéstúdió, van belőlük hat, kormánypárti. A hölgy a saját maga által összemontírozott fotón náci egyenruhában pózol. A felháborodott ellenzék ebből azt az üzenetet olvasta ki, hogy náci politika súlyt le az ellenzéki médiumokra. A zsidó szervezetek szintén tiltakoztak, mire Olivera Zekić azt válaszolta, hogy ő csak provokált.

Miközben a retorika durvul, Vučić elnök ejtőernyőről szórja a pénzt. Minden szerbiai nyugdíjasnak 20 ezer dinár (190 euró) jutalmat oszt, de a fiatalabb nemzedék sem marad hoppon. Miniden középiskolás fiatalnak a választások előtt 95 euró üti a markát.

Folyik a botrányos retorikai háború, miközben a szociológusok, a közvélemény-kutatók, a politológusok okítják a pártokat: a választópolgárokat nem a botrányok érdeklik, hanem a pénztárcájuk. Az infláció a legmagasabbak közé tartozik Európában (csak Magyarországon rosszabb a helyzet, mint Szerbiában), a fiatalok elvándorlása aggasztó méreteket öltött, az egészségügyi rendszer összeomlás előtt áll, egyre nagyobb a mélyszegénység, állítják, és arra intik a politikusokat, hogy inkább ezzel foglalkozzanak.

Az ellenzéki és a kormánypárti politikusok azonban nem veszik komolyan a tanácsot, mert ők tudják legjobban hogy néha akad a pénztárcánál is fontosabb dolog. A centrális kérdés Szerbiában évek óta Koszovó státusa. Most is az, és minden más kérdés eltörpül mellette, amíg erre nem találnak megoldást. A jogállamiság, a demokrácia, a korrupció sorsa mindaddig másodlagos kérdés marad, amíg Koszovó a misztikus varázsszó a tömegek részére. Ez olyan nagy súllyal bír, hogy megosztotta az ellenzéket is. Pró vagy kontra Koszovó – ez lett a választási vízválasztó!

Lehet valaki a jogállam pártján, hirdetheti az európai utat, de Koszovó nélkül szóba sem jöhet az Európai Unió. A közvélemény-kutatók is kénytelenek elismerni, hogy a lakosság többsége is ezen a véleményen van. Egyetlen párt sem ismerné el a független Koszovót, de minden párt azzal vádolja a másikat, hogy titokban Albin Kurti koszovói kormányfő szekerét tolja. Esetleg az egyre nagyobb népszerűségre tevő szélsőjobboldali parlamenti pártokat, az Oltáriszentséget és a Fogadalomtevőket nem érinti efféle vád. Ezek a pártok rokonszenveznek azzal az ötlettel, hogy a szerb hadsereg térjen vissza Koszovóba és védje meg az ott élő mintegy 80 ezer szerbet. Ezt egyébként szerte Szerbiában óriási falfestmények követelik, amelyeket a szerb rendőrség őriz, nehogy valaki átfesse őket. A Fogadalomtevők elnök asszonya pedig azzal a célzattal, hogy ő is komolyan gondolja a hadsereg visszatérését, egy éjszaka belopózott Koszovó területére, amiről egy sötét erdőben fotót is készített, ezzel is bizonyítva, hogy nem lehetetlen Koszovó visszacsatolása.

Első pillanatra feltételezhető volt, hogy viccnek szánta. Szó sincs róla, hangoztatta, komolyan gondolja. Az Oltáriszentség és a Fogalomtevők hangoskodó pártvezérei nem veszik tudomásul, hogy a háborúban elvesztett terület csak háborúval szerezhető vissza. Megfeledkeznek Veljko Kadijević, a néhai Jugoszláv Néphadsereg parancsnokának figyelmeztetéséről, aki arra a kérdésre, hogy miért vesztette el Szerbia a Horvátországgal vívott háborúját, azt válaszolta, hogy azért, mert nem volt elég katonája, a katonakötelesek ugyanis nagy számban külföldre dezertáltak, vagy pedig itthon bujdostak. Más dolog a retorikus patriotizmus és megint más a lövészárok.

Koszovó elárulásának gyanúja miatt a két szélsőjobb, és még néhány, a szélsőjobbal kacérkodó párt nem hajlandó választási koalícióra lépni az európai irányultságú, baloldalinak nevezett „Szerbia az erőszak ellen" elnevezésű pártkoalícióval, mert az hajlandó tárgyalni Szerbia és Koszovó viszonyáról, azzal a feltétellel, hogy az elismerés szóba sem jöhet. Sem a választások előtt, sem utána. Enélkül pedig kizárt a parlamenti választási győzelem.

Pokoli paradoxon: senki sem ismerné el Koszovót, de a másikat azzal vádolja, hogy csalafinta módon mégis megtenné azt. A szélsőjobb Vučićot nemzetárulással vádolja, mert a brüsszeli és az ohridi tárgyalásokon szóban elfogadta a francia-német tervezetet, amely keskeny utat nyit Koszovó függetlenségének elismerése felé. Semmit sem írtam alá, védekezik Vučić, tárgyalni lehet, egy kitétellel: szóba sem jöhet Koszovó függetlensége! „A Szerbia az erőszak ellen" pártszövetség Vučić autokrata rendszere miatt nem hajlandó a választások után koalícióra lépni a Szerb Haladó Párttal, a szélsőjobb pedig azért, mert szerinte Vučić már titokban elismerte Koszovót, megsértette az alkotmányt, ezért bíróság elé kell állítani.

A Szerb Haladó Párt sem hajlandó koalícióra lépni a „Szerbia az erőszak ellen" pártszövetséggel, mert az külföldi érdekeket szolgál és elismerné Koszovót, de nem hajlandó szövetségre lépni a szélsőjobbal sem, mert azok a pártok elutasítják Szerbia Európai Uniós tagságát. A Szerb Haladó Párt büszkén hirdeti, hogy az Európai Unió tagja lesz és megtartja Koszovót is. A kettőben együtt a választók nemigen hisznek, de mégis erre a pártra szavaznak, s mivel ezzel a programmal rendre választásokat lehetett nyerni, a Szerb Haladó Párt reméli, hogy ezúttal is sikerül. A remény nem alaptalan, habár nagy kérdés, hogy meddig tartható fenn az összebékíthetetlen ellentmondásra alapozó illúzió, hiszen a búvópatakként viselkedő közérzet rosszabbodik, a párt népszerűsége valamelyest csökkent, de a közvélemény-kutatások szerint mégis megnyeri a választásokat, főleg azért, mert a vidéken abszolúte dominál.

Többé nem az a kérdés, hogy melyik párt győz, hanem az, hogy megállítható-e a szerbiai közéleti diskurzus szélsőjobbos törtetése. 

Vajon a győzelme után a Szerb Haladó Párt megálljt parancsol-e a párton belüli és kívüli szélsőjobbnak, vagy pedig tovább sodródik a lejtőn? Vajon az ellenzéknek lesz-e ereje a fék szerepét vállalni ezen az úton, amelynek baljós útjelzői felismerhetők: a szerbiai polgárok többsége ellenzi az EU-s csatlakozást, a keleti nyitás hívei pedig egyre hangosabbak.

A Szerb Haladó Párt holtbiztos a győzelmében. Az esélye reális. Van azonban egy Achilles-sarka: Belgrád. A két évvel ezelőtti helyhatósági választásokon a széthúzó ellenzék több képviselőt juttatott a városi képviselő-testületbe, azonban két szélsőjobbos átevezett a Szerb Haladó Párthoz, úgyhogy a fővárosi parlamentben Vučić káderei minimális többséggel rendelkeznek. Belgrád azóta is háborog, a rendkívül tömeges tavaszi demonstrációk figyelmeztették a veszélyre a regnáló kormánypártot, amivel számolnia kell, mert a „belgrádi vírus” Szerbia más nagyobb városaiban is terjed. Nem alaptalan feltételezés, hogy az önkormányzati választásokat Vučić azért írta ki egyidőben a parlamenti választásokkal, hogy országos győzelmével erősítse hatalmi pozícióját Belgrád megregulázásában, vagy esetleg kompenzálja az esetleges belgrádi vereségét. A belgrádi választásoknak van tétje, hiszen ne felejtsük: Milošević bukása a belgrádi vereséggel kezdődött.

Sokan abban reménykednek, hogy a belgrádi ellenzéki győzelem megszakítja az országban eluralkodó általános rezignációt. Az eddigi közvélemény-kutatási eredmények szerint az ellenzéknek Belgrádban van esélye. A fővárosi választásokat Vučić nem tudja megnyerni, ám a széthúzó ellenzék képes lehet elveszíteni.

2023. december 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább