Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Bosznia-Hercegovina
Széthullás előtt, alatt vagy már után?
Szerbhorváth György
Lassan harminc éve lesz, hogy lezárult a bosznia-hercegovinai háború. A részben nemzetközi protektorátus alatt funkcionáló köztársaságról sokat nem is hallanánk, ha a szerb többségű entitásokból (kantonokból) álló Boszniai Szerb Köztársaságot nem Milorad Dodik vezetné. Aki egyszerre vált Orbán, Trump, Vučić, Putyin – és sorolhatnánk – helyi inkarnációjává. Szerbhorváth György (Élet és Irodalom):
Pedig életútjából nem feltétlenül ez következett. A boszniai szerbek mai de facto fővárosától, Banja Lukától nem messze, egy bő ötezres településen, Laktašiban született 1959-ben. Gyerekként apja földjén dolgozott, este pedig útra keltek valamely közeli nagyobb városba piacozni. De csak sikerült Belgrádban diplomát szereznie politikatudományból. Aztán irány a párt, 1986-ban községe, Laktaši polgármestere lett, ilyen poszton talán ő volt akkor az egykori Jugoszlávia legfiatalabb – állítólag sikeres – kommunista funkcionáriusa. A részben utódpártnak számító Reformisták Szövetsége színeiben – ezt a jugoszláv kormányfő, Ante Marković vezette, csúnyán megbukva – jutott be a boszniai parlamentbe 1990-ben, mely párt antinacionalistának számított, Jugoszlávia föderatív voltáért, benne az egységes Bosznia-Hercegovináért küzdött, és multietnikus összetételű volt.
Aztán kitört a háború, Dodikot is a boszniai szerb hadseregbe sorozták be, a Banja Luka-i reptér katonai rendőrségének lett a parancsnoka hadnagyi rangban. Ekkor nyilván megcsapta a nacionalizmus szele, de nem a háborúpártiak, azaz Karadžić pártjába igazolt át, mint mások a szerb reformisták közül is, hanem független képviselői csoportot hozott létre. A háború után aztán jól helyezkedett a kelet-boszniai (központjuk a kelet-szarajevói Pale) és nyugati szerbek (Banja Luka) közti politikai harcban, és mivel nem tartozott a háborúpárti, no és háborús bűnös elithez, megnyílt előtte az út a végül kizárólagos hatalomhoz. A szerbek vezetőjeként, akit kezdetben a nemzetközi közösség a béke egyik garanciájának látott, azóta is csak a funkcióit váltogatja.
Akárcsak a nézeteit, balról a szélsőjobbra. Az eszme, hogy minden szerb egy államban éljen, persze nem az övé, régi ötlet az. És Dodik azóta már harcos függetlenségpárti, azaz a szerb részeket teljesen kiszakítaná Boszniából, aminek a létét, valóságát úgy nem ismeri el, hogy 2018-tól 2022-ig még a kollektív elnökség szerb tagjaként is működött. A szuverenitás vált a mániájává, és noha egyöntetű a vélemény, hogy e részek teljes kiszakításán és önállóságán dolgozik, mégis kétséges, mennyire lenne érdeke, hogy egyesüljenek Szerbiával, mert ő akkor Aleksandar Vučić árnyékába kerülne (bár részben most is ott van, a szerb elnök támogatása nélkül aligha volna ilyen fényes a karrierje). Márpedig egy kisebb saját szemétdombon mégiscsak élvezetesebb kakaskodni, mint azt megosztani, sőt, valaki alatt lenni, és hát a családi biznisz virulása is így lehet teljes – „szuverénként”. Egy olyan „országban” avagy országrészben, amelynek jó, ha egymillió lakosa van még (az se mind szerb), és ha hír lenne az, honnan vándorolnak el a legtöbben, nagy eséllyel kerülne a toplista előkelő helyére.
Dodik a maga módján ügyesen másolta le azt a populista politikát, ami Vučić és Orbán sajátja, hogy messzebb ne is menjünk (vagy éppenséggel egymás közt köröztetik a toposzokat, az ellenségképeket). Adódnak az olyan leíró fogalmak, mint a „hibrid” és a „maffiaállam”, meg a „demokráciadeficit”, ahol a választások kvázi szabadok, s van ellenzék is, némi szabad sajtó, bár a nem Dodik-párti újságírók inkább a szerb entitáson kívüli sajtóban mondhatják el a magukét, így Szarajevóban vagy Zágrábban.
Vagy akár a szarajevói székhelyű Al Jazeera Balkans tévéhálózatban, illetve honlapon. Tavaly októberig, amíg el nem indult az izraeli hadsereg gázai és egyéb akciója, megbízható hírforrásnak számítottak, akármiről volt is szó Boszniában vagy a világban, azóta viszont – saját szempontjukból érthető módon – erősen palesztinpártiak és Izrael-ellenesek. Mindez kapóra jön Dodiknak, hogy iszlamofóbiájával tovább hergelje a népet. Demonstratívan vált Izrael-pártivá is, még jó tíz éve, de ennek őszintesége is kérdéses. Se szeri, se száma a muzulmánellenes kirohanásainak. Hol Teheránnak ugrik neki, hol „csak” a helyi muzulmánoknak, mondván, feléjük már több dzsámi épült, mint az iráni fővárosban.
Az etnikai szembenállást tehát a vallásival is megtetézi, miközben a pravoszláv egyházi vezetők ma már többet járnak hozzá, mint Koszovóra. Elég megnézni, kiket hívott el a január 9-i ünnepségre, amelyet az államiság napjaként ünnepelnek, legalábbis a boszniai szerbek. Hogy huszonöt évvel ezelőtt aznap történt-e valami jelentős, amiért e napot szemelték ki, arról erősen megoszlanak a vélemények. Viszont e nap egybeesik egy szerb vallási ünneppel, a mártír Stefan (István) napjával. Ergo vallásilag diszkriminatív, ezért mondta ki az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek. No de egy ilyen szarajevói döntésre rá se bagóznak Banja Lukában és Paléban, amúgy se kötelező érvényű ünnep, mondják, aki akar, az éppen dolgozhat is.
Ennél súlyosabb ügy, hogy Dodikot esetleg letartóztatják-e. A német Christian Schmidt, a bosznia-hercegovinai nemzetközi főképviselő vádolta meg azzal – és a Szerb Köztársaság Hivatalos Lapjának főszerkesztőjét, bizonyos Miloš Lukićot –, hogy nem teljesíti a főképviselői határozatokat. Ebben nincsen semmi új, sohasem voltak arról híresek, hogy a nemzetközi közösség utasításait betartanák, az állami ünnepségre, a katonai felvonulásra is elvertek kétszázezer eurót a büdzséből. Mondjuk, ez bagatell összeg amellett, hogy Dodik magának százötvenezerért vetetett autót, a hegyek közt kell is az extra ülésfűtés. A bírósági tárgyalást egyébként a múlt héten harmadszor halasztották el a boszniai bíróságon, ahol is Dodik úgy hisztériázott és küldött el mindenkit melegebb éghajlatra, ahogyan azt kell. Egyébként az ügy tárgya az, hogy ők maguk olyan törvényeket fogadtak el, miszerint ezentúl a főképviselő határozatait nemhogy nem fogják megjelentetni a Hivatalos Lapjukban, de eszük ágában sincs betartani azokat, ahogyan az Alkotmánybíróságéit sem, rájuk ezek többé nem érvényesek. A nép egy része pedig szorgalmasan tüntet Dodikék mellett.
Mindez tűnhetne a szokványos kötélhúzásnak, évtizedek óta tartanak az ilyes hercehurcák. Dodik eközben egyszerre épít az iszlámellenességre és szövetségeseire – mint Putyin, Vučić és Orbán. Hogy tavaly Putyin, idén meg Orbán nem ment el személyesen átvenni a legrangosabb boszniai szerb kitüntetést, önmagában véve nem jelent semmit. Igaz, Dodik elég meghatottan és megértően beszélt arról, hogy Orbán számos elfoglaltsága miatt miért nem tudott jelen lenni – mintha ugyebár annyi fontos külföldi helyre hívnák meg mostanság, pláne plecsniért. De majd elmegy érte februárban, így Dodik.
Akinek mostanság jól áll a szénája a szerb elnöknél is. A szuverenitást, a más államokba való beavatkozást mindketten csak a maguk szempontjából tartják feltételek nélkül tiszteletben tartandónak. Mint ismeretes, a decemberi szerbiai választások szabályossága kapcsán számos – mondjuk óvatosan csak így – aggály merült fel, mert isten tudja, hány boszniai szerbet utaztattak el, főleg Belgrádba. Akik ugyan kettős állampolgárok, azaz Szerbiáéi is, ám ott csak bejelentett lakcímmel, helyben lehet szavazni (a magyarországi levélszavazásos verziót még nem sikerült honosítaniuk, pedig az legalább ekkora – és az igazi – truváj). A köztársasági választás eredménye ugyan nem ezen múlt, de meglehet, Belgrádot amúgy az ellenzék nyerte volna meg, amire abból következtethetünk, hogy most hirtelen ötvenezer új lakossal több lett, mint amennyit a 2022-es népszavazáson összeírtak a fővárosban.
Dodik a 2022-es választás után is kirobbanthatatlan a Szerb Köztársaság éléről (bár itt is akad ellenzék, rendesen megosztódva). Neki kedvez, hogy a boszniai horvátok elvannak magukban, erősebben kötődnek Horvátországhoz a sífelvonók kábeljeinél is, bár politikailag ők is megosztottak, ahogyan a bosnyákok – mindez tovább növeli az etnikai és vallási különbségeket. Legalább az jó hír, hogy a horvátok és a bosnyákok közt legalább van valami politikai váltógazdaság. Persze ez mit sem ér a szarajevói köztársasági parlamentben, ahol a negyvenkét helyből a legtöbb, nyolc egyetlen formációé, a bosnyák Demokratikus Akció Pártjáé, aztán jön még tizennégy párt, illetve koalíciós lista, maximum hattal (mint Dodik ún. független szociáldemokratái), végül négy formáció egy-egy képviselővel. Képtelen feladat megsaccolni, ki kivel áll össze – és főképpen, milyen értékek mentén. Vagy egyszerűbben: miért is. Szóval, ember legyen a talpán, aki megmondja, Bosznia-Hercegovina a széthullás melyik stádiumában van.
Következő cikk: Mikor józanodik már ki ez az ország?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >