Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Lovas Ildikó “bukása” kapcsán
Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit tesz a párt a saját embereivel, ha változnak a körülmények? A forradalom megeszi saját gyermekeit? Lovas Ildikóról van szó - régi barátom volt, sőt, násznagya is voltam, a NATO-bombázás alatt hozzám menekült a fiával, mármint Ficsku Pál lakásába, hozzám, mint menekült. Sok mindent csináltunk együtt, hovatovább együtt gondolkodtunk. Aztán jött egy fordulat, nem ragoznám, milyen kapcsolatba került Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. Hát szorosba. Szerbhorvát György:
Elkezdődött valami, ámokfutásnak mondhatnánk, de a legkevesebb, amit velem tett. Valójában semmit, kimaradtam a vajdmagy nyilvánosságból, bár a magyarban megszólalhatok. Aztán elkezdett leszámolni, dirigálni, bárkivel bárhol - hogy milyen ideológia alapján, ne kérdezzétek. Felszámolta saját sikeres írói karrierjét (tegyük hozzá, nagyon jókat írt), hogy amolyan vajdmagy Elena C.-ként belerúgjon bárkibe. Megkapott mindent: az informális ellenőrzést a médiában, mint hallottam, órákat telefonált, mert azért nem a digitális nemzedék tagja. Aztán jött a párt, a Magyar Nemzeti Tanács. Hogy Pásztor döntött, vagy ő - sose tudjuk meg, de négykezes klavírkoncertet adva uralkodtak. Jó, egyszer félretették Ildikót, aztán visszamászott az ablakon. Nehéz felsorolni, kikbe gyalololt bele, valójában nem is tudom, a legutóbbi emlékezetes esete - Krusovszky írt róla a Narancsban - a vajdmagy írók megregulázása volt, hogy aki nem itt él (ezt Kishegyesről írom, ezért az "itt"), azt ne adja ki a Forum. Bezzeg őt meg kellett jelentetni, és végül majdnem sikerült mindent tönkretennie. Ezzel a földrajzi-mobilitási ná(r)cizmussal azért sokra nem ment, azt hitte, ismét bebetonozta magát az általa vezetett intézetbe, a bugyuta Magyar Szós heti publicisztikájáiba (amiért, állítólag, kiemelt honort kapott), meg hát általában az összes író lealázásába, amennyiben számosan kapta a helyi irodalmi díjakat. Via Előretolt Helyőrség, hisz ő kapta meg azt is.
De az erőskezű Pásztor István elhunyt, visszatekintve, csinált ő jó dolgokat is, Vucic és Orbán árnyékában. Ezt most nem teszem mérlegre, kegyeletből sem/is.
De mi történik a pártban, melynek Lovas elnökségi tagja, és a nemzeti tanács tagja. Tegnap láttam a tévében, fotókon, vidáman szavazott, hogy megszüntették az intézetét. Már nincs rovata a Magyar Szóban sem.
Egy szép bukást látunk, de azért ne reménykedjünk. Szinte vicces, ahogy a pártja kimondta rá a fatvát, eltisztítják. Nem vagyok jós, de több opciót látok: íróként beszámol kétségeiről. Vagy: a Fidesz, az Előretolt helyőrség utánanyúl, noha ez hatalmi problémákat vethet fel a VMSZ és a Fidesz közt - már ha ez bárkit érdekel. Kiviszik Brüsszelbe. Vagy egy újabb fordulattal ő erősödik meg a pártban - én már semmiben sem hiszek. Képzettsége, stílusa, manipulációs technikái bármire készségessé teszik, kérdés, Szabadka íróját, hű polgárát, miniszterét, minden kultúra urát (hölgyét) helyben meddig viselik el? Kik bocsátanak meg neki? Vannak szövetségesei? Otthagyja Szabadkát, és majd Pesten lesz kultúrkomisszár, amiben a határon túliak tarolni szoktak? Vagy ismét azt mondja, mint húsz éve, hogy ő liberális konzervatív? (Bár szerintem gőze sincs arról, mi az, ahogy nekem sem.)
Egy emberi tragédia zajlik előttünk: egy író bemegy a politikába, elkapja a hatalom, intézkedik, behülyül. Óhatatlanul bukik is (talán, nem tudjuk a mértéket). Vérig sértett sokakat, lealázott, feudális technikákat alkalmazott. Nem tudom, szerintem meg sem gazdagodott - ez plusz poén, amúgy érthető lenne.
Egyszerűen bonyolult életút ez.
A zsánerképet a végére írom meg, ebből talán érzékelhető a zavarodottságom is. Ildi felhívott 1999. áprilisában, bár erről már szóltam, hogy jön hozzám a fiával, a Deák téri buszállomáson várjam. Mondtam hogy hát én Ficsku Pálnál lakom menekültként, de hát ez van, menjek. S mentem a Szentkirályi utcában, ráfutok Esterházy Péterre, szál ki a zöld Suzukijából. Mondom, én én vagyok, mivel már telefonoztunk, kérte, magyarázzam el ezt a Szerbia elleni NATO-bombázást. Épp egy vajdasági magyar színházi előadásra megy, monda, nem jössz? Hát, mondom, menekültekért megyek, vagy nem is tudom, Lovas Ildi Szabadkáról. EP ezt így nem értette, menekült, buszállomás, mi van, gyerek is, hova? Annyit mondott, Lovas Ildi, hát az egy jó szabadkai író.
Itt tartottunk 25 éve, most meg itt.
Következő cikk: A Hamász és Netanjahu egyaránt sorscsapást jelent saját népe számára, de van remény
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >