Ma Zoltán, Szultána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Végel László
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás lényege azonban nem a rombolás, hanem a megújulás. A miloševići éra kezdetén attól tartottam, hogy Újvidék Belgrád elővárosa lesz. Politikailag már az, kulturálisan pedig annyira elszürkült, hogy Belgrád elővárosa sem lehet. Húsz évvel ezelőtt reménykedtem az európai Újvidékben. Arra számítottam, hogy Európai Unió biztosítja az új posztjugoszláv keretet, amelyben Újvidék újra magára talál. Tévedtem. Sajnos az Uniótól egyre messzebbre kerültünk, Újvidék pedig identitásvákuumban vergődik. Végel László:
2024. február 1. csütörtök
Ezúttal is tartottam magam a bevett szokásomhoz: születésnapomon és a város születésnapján végigsétáltam, a város legrégibb utcáján, a Duna utcán, amelynek épületeit még évekkel ezelőtt csinosították. Az utcai teraszokon vendégek üldögéltek, ami februárban ritkaságnak számít. A kávézók tulajdonosai immár nem számítanak a kemény télre, az asztalokat, a székeket az utcán hagyják, s az első napsütéskor a teraszokon szolgálnak fel. Először a Duna utcán sétálok végig, aztán a Zmaj utcába térek vissza. Elérzékenyedek és elszomorodok. Ez a két utca még őrzi az egykori Újvidék emlékét, de azt is észreveszem, hogy a városvezetők romboló kedve egyre nagyobb, hiszen egyre inkább zsugorodik a város történeti tere. A városvezetők rombolják a múltat, hogy új múltat teremtsenek. Nem lep meg, hiszen az egész Közép-Kelet-Európában és a Balkánon folyik az új múlt feltalálása. A város a nemzetileg sokszínű a Monarchiában majd a szocialista Jugoszláviában találta meg a szellemi küldetését. A másik nagy periódusa a nemzetileg tarka szocialista Jugoszlávia lett, amelyben Újvidék újra magára talált: őrizte a dunai egyensúlyt. Nem csoda, hogy Milošević elsőnek éppen ezt a várost rohanta le. Utána Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat. Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás lényege azonban nem a rombolás, hanem a megújulás. A miloševići éra kezdetén attól tartottam, hogy Újvidék Belgrád elővárosa lesz. Politikailag már az, kulturálisan pedig annyira elszürkült, hogy Belgrád elővárosa sem lehet. Húsz évvel ezelőtt reménykedtem az európai Újvidékben. Arra számítottam, hogy Európai Unió biztosítja az új posztjugoszláv keretet, amelyben Újvidék újra magára talál. Tévedtem. Sajnos az Uniótól egyre messzebbre kerültünk, Újvidék pedig identitásvákuumban vergődik.
Következő cikk: Autokraták és bibliaárusok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >