Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Megfakult ünnep: a forradalmat megeszik gyermekei
Bódis Gábor
Márton László, Pomogáts Béla és Várallay Gyula cikkéből idézünk (Népszabadság):
„Senki sem örült nálunk jobban, amikor az első szabadon választott parlament nemzeti ünneppé nyilvánította október huszonharmadikát. Úgy éreztük, a felejtéstől és hazugságoktól megtisztított nap nemcsak bennünket kárpótol a megelőző évtizedekben elszenvedett megaláztatásokért, de az utánunk következő nemzedékekkel is megértetheti az október 23-i tüntetés, majd az ezt betetőző forradalom korszakos jelentőségét. Azóta eltelt huszonkét év. Az ünnep alaposan megfakult. Zavartan szemléltük a bizonyára megkerülhetetlen, de merev állami protokoll külsőségeit. Noha tisztában voltunk azzal, hogy az ünnep államosítása egyúttal a mindenkori kormány legitimációs alátámasztását jelenti, de nem tett boldoggá, hogy a kitüntetésekről és díjakról általában olyan tisztviselők döntöttek, akiknek fogalmuk sem volt a történtekről, a szereplők tényleges súlyáról. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a forradalmat megeszik gyermekei: az ötvenhatos csoportok civódása a közvélemény szemében azokat is kompromittálta, akik távol maradtak az egyre durvább politikai haszonszerzéstől. Az ötvenedik évfordulón felháborodva tapasztaltuk a felzaklatott polgárokhoz csatlakozó csőcselék dúlását és a rendfenntartásra hivatott szervek a zűrzavart csupán súlyosbító intézkedéseit. Így történhetett, hogy – az Akadémia néhai elnökének, Kosáry Domokosnak a szavai szerint – „megmutattuk hülyeségünket a világnak”. Most, ötvenhat ötvenhatodik évfordulóján a politikai döntéshozók az ünnepen minden eddiginél mélyebb sebet ütnek. Egy, kétségtelenül az új nemzedék ízlésvilágát megjelenítő új csoport legfontosabb feladatának azt tartja, hogy jó és rossz pontokat adjon más politikai szereplőknek. A politikai pártok az állami ünnepen saját híveiknek szónokolnak. Az ünnepre tapadtak olyan szélsőjobboldali csoportok is, amelyeket az ’56-os forradalmárok egyetlen percig sem tűrtek volna meg. A szerencsétlenségben is szerencse, hogy a Kádár János homlokára csókot lehelő, Nagy Imréről és mártírtársairól rágalmakat terjesztő nosztalgikusok ezúttal távol maradnak. Bár mindhárman tevékeny résztvevői voltunk a forradalomnak, nem kívánunk egyetlen kisajátító csoporthoz sem csatlakozni. Az újnyilasok kivételével senkitől sem vitatjuk el a jogot, hogy október 23-án a maga módján ünnepeljen. A mai húszévesek, akárcsak negyven-ötven éves szüleik legtöbbje, nem tudja, mi történt valójában ’56-ban.”...
Kommentek
A kiábrándult hangvételű cikk alá,egy 56-os vicc:
Miért nincs elég hordó Magyarországon?
Azért,mert csak egy kádárunk van.
Az is az oroszoknak dolgozik.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >