2024. május 14. kedd
Ma Bonifác, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Die Welt – Ungváry: „nagyon nehéz volt nem rasszistává lenni”

Die Welt – Ungváry: „nagyon nehéz volt nem rasszistává lenni”

„A tetteseknek teljesen mindegy volt, hová deportálják az illetőket. Nekik csak az számított, hogy az emberektől megszabadultak, és a vagyonuk itt maradt.” Galamuscsoport:

„A Die Welt Nem Hitler volt, mi voltunk címmel közölte Boris Kalnoky Ungváry Krisztiánnal készült interjúját. Ungváry Krisztián magyar sztártörténész új könyvében erős tételeket állít fel a magyar antiszemitizmus geneziséről: a német befolyás csekély volt, a holokauszt tetteseinek mozgatórugói nem voltak irracionálisak, és egyedülállóak sem voltak, a tragédia megismétlődhet.”

„Die Welt: – A Horthy-rendszer mérlege című könyvében, amely németül még nem jelent meg, Ön meglepő tételeket állít fel a magyar antiszemitizmus keletkezéséről. Azt mondja, racionálisan értelmezhető motivációból keletkezett.”

„Ungváry Krisztián: – Pontosan. De ez nem mentség semmire. A bűn csak akkor válik felfoghatóvá, ha elemezzük a tettesek indíttatásait. A „racionális” nem azt jelenti, hogy „jogos”, hanem hogy „felfogható”, és ez fontos. Ha irracionális volt valami, az talán csak véletlen volt, és egyszeri eset. De nem az volt. Megismételhető.”

– Ön konkrétan azzal érvel, hogy a kapitalista átalakítást Magyarországon szinte kizárólag a zsidók és a németek valósították meg, és hogy ezért a korai kapitalizmus negatív következményei ellen a tiltakozás a zsidók, de egyben a németek iránti gyűlöletté vált.

– Igen. Ez különösen a mezőgazdaság feudális struktúrája miatt volt így. A régi magyar elitek megakadályozták a parasztság mozgósítását, amely parasztságból kialakulhatott volna a modernizálást véghezvivő új réteg. Így nem tudott kialakulni hazai városi lakosság, ellentétben például Németországgal. Mindenesetre bizonyos, hogy a magyar polgárságnak több mint a fele asszimilánsokból állt, mindenekelőtt zsidókból, de németekből is. Ez rendkívül magas arány.

– Ezek az asszimilánsok voltak a népi vagyon legnagyobb részének tulajdonosai is – de a nép „idegeneknek” tekintette őket. Ez szülte az ellenérzéseket?

– Teljesen világos. A vagyon egyenlőtlen elosztását tovább élezte, hogy kezdetben csak egy íratlan „szerződés” volt a zsidó asszimilánsok és a hazaiak között: az asszimilált zsidók szabadon mozoghattak a gazdaságban és a szabad foglalkozásokban, a magyar elitnek maradt az abszolút elsőbbség az államigazgatásban és a hadseregben. Az alapítás korának gazdasági gyümölcseit azonban nem feltétlenül az állami tisztviselők, hanem mindenekelőtt a magángazdaság szereplői élvezték. Ez már az első világháború előtt, de különösen utána táptalajt teremtett annak, hogy „új alkut” (new deal), a természetellenesnek érzékelt vagyonelosztás korrekcióját követeljék.

– Az aránytalan gazdagság újraelosztásának ügye más országokban „szociális kérdéssé” vált, de Magyarországon az említett okokból „zsidókérdés” lett belőle?

– Magyarországon is jelentős mértékben szociálpolitikai kérdés volt, de mint Ernst Nolte érvelt 1963-ban: a zsidók azért váltak abszolút célcsoporttá, mert egy károsnak érzékelt fejlődés hordozóiként lehetett azonosítani őket. Ezen a kapitalizmust értették, amelyet sok ember érzékelt károsnak a XIX. század végén, a XX. század elején. Nem ok nélkül: ezek az emberek nem bolondok voltak, hanem egzisztenciálisan megszenvedték a megváltozott körülményeket, vagy a modernitás negatív jelenségei más módon sújtották őket.

– Ön nagyon plasztikusan írja le, hogyan vettek fel elszegényedett parasztok tömegesen minimális hiteleket uzsorásoktól heti 10 százalékos kamatra, és hogyan vonszolták őket bíróság elé fizetésképtelenség miatt és tették nincstelenné mohó ügyvédek. Az uzsorások és az ügyvédek mind zsidók voltak, az áldozatok többnyire magyarok. Áldozatként nem kellett az embernek szükségszerűen antiszemitává válnia?

– Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt nem rasszistává lenni. Ennek bizonyos képzettségi szint lett volna az előfeltétele, amellyel ezek az emberek nem rendelkeztek. Sajnos a természetes reflex az, hogy az embereket a külső attribútumok szerint ítélik meg, és zsidónak élték meg azt, aki a hitelt adta, még akkor is, ha esetleg nem is volt az. Az átlagember számára túlságosan nagy kihívás volt – és ma is az –, hogy e mögé a kategorizálás mögé nézzen.

– Ön azt írja, hogy a náciknak semmi közük nem volt az 1938-tól megjelenő magyar zsidótörvényekhez. Ön szerint a magyar társadalom volt az, amely követelte ezt a repressziót. Ez az elfogadott nézet?

– Ez a felismerés nem új, de még a tudományos-ismeretterjesztő irodalomban sem ismerik be, a politikáról nem is szólva. Ezért ez sokak számára új és sokkoló felismerés.

– De Magyarországon a németeket is azonosítani lehetett a modernizáció szereplőiként, és üldözni lehetett őket, akárcsak a zsidókat?

– Az antiszemitáknak, mint ahogy a magyar rasszistáknak is, a németek előretörésében is a magyarságot fenyegető „rasszista” veszélyt kellett látni, és azt is láttak benne.

– Az antifasizmus-kutatás messze nem foglalkozik eleget azzal a ténnyel, hogy a nácik legtöbb magyar ellenfele rasszista alapon németellenes beállítottságú volt. Ilyen értelemben a magyarországi németek kitelepítése a második világháború után hasonlíthat a zsidóknak a holokausztban történt deportálásához?

– Igen, noha a zsidók és a magyarországi németek integrációja korábban párját ritkító sikertörténet volt. Hiszen a kultúrák a mai napig egészen csodálatosan kiegészítik egymást. De a magyarországi németek kitelepítése valóban ugyanazokból a gyökerekből táplálkozik, mint a zsidók deportálása. Mindezt annak teljes tudatában mondom, hogy az érintettek sorsa alapvetően különbözött. Az egyikeket halálgyárakba küldték, a másikakat egy lebombázott Németországba. A tetteseknek teljesen mindegy volt, hová deportálják az illetőket. Nekik csak az számított, hogy az emberektől megszabadultak, és a vagyonuk itt maradt.

2013. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL

A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >

Tovább

A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett

A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >

Tovább

Szerbiai választások: csodára várva

A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >

Tovább

Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!

Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >

Tovább

Teljes a zűrzavar

Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >

Tovább

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Tovább

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

Tovább

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább