Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Balkáni öbölháború
Bódis Gábor
Akár komikus is lehetne, ha a szembenálló felek ezt nem vennék halálosan komolyan. Már évtizedek óta.
A gyanútlan magyar turista, aki az alig húszegynéhány kilométeres szlovéniai tengerpart gyöngyszemének számító (úgy is mint Kis Velence) Piránban szeretne jó halvacsorát enni, akkor mondjuk a Pavel nevű éttermek egyikébe téved be. És nem csalódik, mert a tengeri herkentyűk legalább olyan ízletesek, mint a szomszédos Horvátországban. Csak sokkal olcsóbbak. Pedig nagy valószínűséggel a horvát felségvizeken kerültek a horvát halászok hálójába és a szlovénok tőlük importálták. Szlovénia ugyanis nem tud hozzáférni a mélyebb, nemzetközi vizekhez. Nincs kijárata. Minden lehetséges megoldás a horvát vizeken keresztül vezetne. Ez a szlovén-horvát „öbölháború” lényege, amely, tekintettel, hogy egy parányi tengerrészről van szó, akár komikus is lehetne, ha a szembenálló felek ezt nem vennék halálosan komolyan. Már évtizedek óta.
Minden valamikor a II. világháború során kezdődött. 1943-ban Tito szlovén partizánjainak parancsnoksága a Dragonja folyó medrének közepét jelölte meg a jövőbeni szlovén tagköztársaság déli határának egyik részeként. Ebben meg is állapodtak egy évvel később a horvát partizánok megfelelő testületével. Megnyerték a háborút, és kitört a trieszti válság. Titoék és az olaszok álltak szemben egymással egészen 1954-ig, amikor is a Londoni Egyezménnyel a város maradt olasz, a környező részek pedig jugoszláv, azaz szlovén. Így van ez ma is. Közben a Dragonja folyó medre is picit megváltozott a vízszabályozási munkálatok miatt. Ezért a tengeri határ is félrecsúszott.
Túl nagy felhajtás nem lett a dologból, mindaddig amíg Szlovénia és Horvátország függetlenné nem váltak és a jugoszláv belső határokból nem lettek igazi államhatárok. Ekkor viszont minden csepp tengervíz fontossá vált. Talán nem is annyira a halászoknak, hanem a politikusoknak, akik bármilyen választási kampányban előrángathatták a Piráni-öböl problémáját és jöhetett a nemzeti mozgósítás. Ilyen mozgósító varázsszó Szerbiában Koszovó, amely úgy veszett el, hogy a néplélekben megmaradt, és a nacionalizmus kiapadhatatlan forrásává vált.
A szomszéd tehene
A szlovénok számára a nemzetközi vizekre való egyetlen kijáratot biztosító Pirani-öböl csak akkor vált volna hasznossá, ha nekik ítélik a vízszakasz nagyobb részét a horvátok kárára, akik mindjárt kiszámolták, hogy ezzel hány négyzetkilométert veszítenének. Ezt egyetlen eddigi kormány sem vállalta fel. Az Európa Tanács segítségével 1992-ben született egy átmeneti megoldás, de Ljubljana végül is ezt nem fogadta el, hanem saját magának követelte az egész öbölt.
Zágráb akkor nem volt fényes nemzetpolitikai állapotban, hiszen a szakadár szerbek két helyen is saját „államot” birtokoltak az országban. Ezeket a bábállamocskákat számolták fel a Vihar és más katonai akciókkal, amelyek 20. évfordulóját a napokban ünnepelték a horvátok.
Ez a felemás állapot (a halászok halászgattak, kerülve a különböző felségjelzésű – olasz, horvát, szlovén – rendőrcsónakokat) majd egy évtizedig tartott. 2001-ben már megint majdnem sikerült megállapodni (szlovénoké a kétharmad, horvátoké az egyharmad), de ezúttal a horvátok makacsolták meg magukat és nemzetközi döntőbíróság felállítását követelték. Eldurvult a helyzet, a horvát rendőrök zaklatták a szlovén halászokat, a szlovénok kitiltották a horvát halászhajókat a „saját” részükről, fegyveres egységeket rendeltek a térségbe. Az operett jellegű kekeckedés majdnem szó szerint fegyveres konfliktusba torkollott.
A már EU-tag szlovénok ekkor elővették legújabb ütőkártyájukat, és vétójogukkal sikeresen évekkel elodázták Horvátország felvételét az unióba. Bizonyíték, hogy a nemzeti hevület fokozása milyen sikeres lehet: a szlovénok 84%-a támogatta ezt a politikát.
A balkáni jószomszédi kapcsolatok hagyományát egyébként Horvátország is folytatni kívánja: a külügyminiszter a minap kilátásba helyezte, hogy Szerbia felvételét fogják feltételekhez kötni (határviták miatt is).
2009-ben végül is az akkori miniszterelnökök (Borut Pahor és Jadranka Kosor) megállapodtak két dologban: a szlovén halászok háborítatlanul használhatnak egy korridort a nemzetközi vizekhez és a végső megoldás érdekében nemzetközi döntőbírósághoz fordulnak. És persze, Ljubljana többé nem gördít akadályt Horvátország EU-tagsága elé.
Pirangate
Az illetékes nemzetközi testület felállított egy döntőbíróságot, amelynek öt tagja van (egy szlovén és horvát mellett egy egy angol, francia és német jogász). Lassú víz moshatja a Pirani-öböl partját is, mert csak mostanra készült el a jogászok jelentése és idén őszre várták az eredményhirdetést. De beütött a ménkű.
A Večernji list című horvát napilap július 22-i száma a következő szalagcímmel jelent meg: Elveszítjük a Pirani-öbölt? A laphoz olyan hangszalagot juttattak el, amelyen a nemzetközi döntőbíróság szlovén tagja és a szlovéniai külügyminisztérium telefonbeszélgetése hallható. A pártatlanságra kötelezett szlovén tag (Jernej Sekolec) elmagyarázta Simona Drenik külügyi szakmunkatársnak, hogy miként állnak az ügyek (Szlovénia kétharmadot kapna a tengeri részből) és milyen taktikát kellene alkalmazni, hogy a szárazföldi határvitában is „nyerjenek”.
A zágrábi politikai elit egyként hördült fel. Zoran Milanovićnak, a balközép kormány miniszterelnökének sikerült egyszeriben maga mögött tudnia a nemzetet. A száborban (parlament) tartott válságtanácskozáson még a jobboldali ellenzék vezére, Tomislav Karamarko is megjelent, és kezet rázott esküdt ellenségével, a kormányfővel. A Milanović-kormány majd négy éve alatt a két politikus szóba sem állt egymással.
Mindeddig a felmérések az egyre agresszívabb jobboldal (szélsőségeseivel együtt) győzelmét jelezték előre a néhány hónap múlva esedékes választásokon. Ez a tendencia ugyan az utóbbi időkben egy kissé lelassult, főleg a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elnökének személye miatt (kommunista, titkosszolgálati múlt stb.), de a HDZ befutónak látszott. A Jutarnji list kommentátora szerint, ha a nemzetközi bíróság nyilvánosságra hozta volna döntését, ezzel megpecsételte volna a baloldal sorsát, hiszen beigazolódott volna a jobboldali ellenzék legsúlyosabb vádja: a baloldal nem tudja (vagy nem is akarja) megvédeni a nemzeti érdekeket. A jobboldal elsöprő győzelemre számíthatott volna.
Ezt hiúsította meg a nyilvánosságra került hangszalag, nagyszerű időzítéssel. Milanović már magabiztosan helyezi kilátásba, hogy Horvátország kilép a nemzetközi döntőbíróságból, mert a folyamat „megfertőződött”. És ezzel ismét esélyt kapott a közelgő választásokon.
Miro Cerar, szlovén miniszterelnök is hangosan méltatlankodik, mert a horvátok megengedhetetlen titkosszolgálati eszközökkel fúrták meg az egyeztetési folyamatot. Neki is kell nemzeti összefogás.
A pirani Pavel étteremben pedig továbbra is olcsóbban lehet roston sült „horvát” halat fogyasztani, mint az öböl túloldalán.
A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >