2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Holtodiglan

Hiszékeny árvák tanulsága: közelebb van a Kelet, mint Bosznia

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Sokáig azt hittem, hogy ez az eszte­len háború kiirtotta a bosnyák viccet is, ami kulturális szempontból hatalmas veszteséget jelentene. Hál' istennek nem így van. A minap ugyanis valaki a mellemnek szegezte a sorsdöntő kér­dést:

– Tudod-e, hogy miért harcolnak Boszniában a horvátok és a muzulmá­nok?

Mielőtt még elkezdtem volna fel­lengzős módon tálalni a magyarázatot, az illető közbevágott:

– A második és a harmadik helyért!

Ennél találóbb történet aligha szüle­tett a valamikori bosnyák országban, amely azóta végérvényesen nemzeti szí­nű darabjaira hullott szét. Izetbegović, akiről már nem nagyon lehet tudni, hogy még mindig a bosnyák ábrándért harcol vagy azért, hogy a leendő muzul­mán államnak minél nagyobb „életter”-et biztosítson, a minap az amerikai elnök­nél járt. De minek? Billy ugyanis nem ígért semmit, sőt még azt is letagadta, hogy bármikor kecsegtetett volna akármivel. Nem hatották meg még az olyan jelentések sem, mint amilyent a Zág­rábban állomásozó amerikai nagykövet

küldött neki. Ha hiszik, ha nem, a szigorúan bizalmas, diplomáciai postán továbbított helyzetjelentés szintén egy viccel kezdődött. Ez pedig így szólt:

– Mi a különbség Szarajevó és Auschwitz között?

A válasz:

– Auschwitzban volt gáz!

Mindenesetre eredeti módja a hely­zetjelentésnek. De ebből a szempontból a Jugoszláviának nevezett lakatlan szi­get sem áll jobban, hiszen nemcsak gáz nincs, hanem kőolaj sem, és a távfűtést csak akkor kezdik meg, ha 5 fok alá süllyed a hőmérséklet. Tehát január­ban. Vagy a legjobb esetben december­ben. Azt mondják, a macedón határ lezárása tette be a kaput, hiszen az embargó-megkerülés legfontosabb csa­tornáját zárták le ezzel. Románia is vo­nakodik a további suba alatti jószomszédságtól, maradt volna Görögország, de hát a macedónok közébük ékelődtek, meg a „békeharcos” Micotakisz csillaga is leáldozóban van. Új vá­lasztásokra készülnek Göröghonban, és ki tudja, hogy az új fiúk mennyire szíve­sen látják majd Miloševićet és csapatát. Mert, hogy mindeddig igyekeztek a ked­vükben járni, az nem vitás. Karadžićot, a kiváló költőt is csupán biztonsági okokból nem látták vendégül. Pedig, ha kenyértörésre nem is, tányértörésre biz­tosan sor került volna. Így aztán a

magányos poétának nem marad más hátra, mint Szarajevó bombázása. Unal­mas egy szórakozás, mi tagadás, de hát a költőknek már csak ez a sors jutott.

Nem tudom ellenben, hogy Tuđmanéknak milyen sorsuk lesz, hiszen a legnagyobb horvát ismét fölélesztette a krajinai lappangó tüzet, amelyet eloltani ő bizonyára nem tud, legfeljebb meg­perzseli magát. Miért éppen most, ami­kor teljesen olajozottan működött a szerb-horvát, akarom mondani a Milošević-Tuđman-tengely? Boszniát fel­osztották, Nagy-Szerbia és Nagy-Hor­vátország elérhető közelségbe került, az otthoni ellenzőket sikerült a nevetséges pojáca szintjére visszazülleszteni. Akkor hát minek ez a bonyodalom? Valószínű, hogy ez is a megállapodás egy része, bármennyire is furcsán hangzik. A dedinjei hadúr már néhányszor kimotyog­ta, hogy a horvátországi szerbeknek a horvát állam keretein belül kell megol­daniuk a gondjaikat. Ha valaki erre azt mondja, hogy ez a szerb nemzeti ügy elárulása, akkor én azt válaszolom: nem, ez egy végsőkig romlott, de ezál­tal rendkívül hatékony politika része.

Amennyiben egyáltalán lehet valamit előre jelezni ebben a balkáni zűrzavar­ban, akkor azt kell mondani, hogy még rosszabb napok várhatók. Ennek a jós­latnak elsősorban nemzetközi alapja van. Nézzük csak: mindeddig az első számú külpolitikai téma Bosznia volt. Állítólag mindenki odafigyelt – persze ebből semmi haszon nem származott. Most viszont jött az Arafat meg a Rabin, és csodát akarnak művelni. Az utóbbi évtizedek legbotladozóbb amerikai kor­mányzata kapva kapott az alkalmon, és habár az ügyben szinte semmi érdeme sincsen, hatalmas pompával aláírt vala­milyen békeegyezményt. Mindenki bol­dog, a színpompás rendezvényen ott van az összes élő és mozgó egykori és leendő amerikai elnök. Valaki naivul felteszi a kérdést, hogy nem túlzás-e egy terrorista vezérnek ilyen államfői tiszteletet adni. A tömeg lehurrogja, most Clintonék pontszerzéséről van szó és nem erkölcsről. Egyébként járt már Amerikában Karadžić is. Mégsem dőlt össze az Empire State Building. Meg rá sem, ami egy ekkora mamlasz épülettől igazán satnyaság.

Hiába, senki és semmi sem tökéletes, kivéve a Milošević-Šešelj-féle kettőst amely ezidáig zökkenőmentesen műkö­dött A formula is pofon egyszerű: a vajda kiabál, a főnök intézkedik. Jó viccnek hat az a bejelentés, hogy Šešeljék árnyékkormányt alakítanak. Könyör­göm, minek? Nem jó nekik ez, ami van? Hiszen az övéké.

Jól értesült belgrádi körök szerint a vajda rendszeres látogatója a Főnök­nek, és a találkozókon igyekeznek koor­dinálni az akciókat. Az ellenzék meg hümmög mindehhez. Sőt, az újjászüle­tett Draškovićon kívül, már szinte min­denki igyekszik közelebb kerülni a hata­lomhoz és a vele járó profithoz. Állítólag nyílt titok, hogy például az egyetemisták lázadásának megfékezésében nagy sze­repet játszott Zoran Đinđié valójában Arkan üzlettársa. A magát szintén de­mokratának valló Koštunica pedig igyek­szik túllicitálni Šešeljt is.

Az élet úgy szép, ha zajlik.

1993. szeptember 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább