Ma Ádám, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Választási manipuláció vagy a demokrácia ünnepe?
Mire készül Vučić október 25-én?
A voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el. Ha a kormányoldal győz, a társadalmi elégedetlenség aligha tűnik el. A tiltakozások mögött ugyanis olyan mély bizalmi válság alakult ki, amelyet egy választási győzelem önmagában nem oldhat meg. Ha viszont az ellenzéki vagy diákok által támogatott politikai erők kerülnek többségbe, akkor még nagyobb kihívás következik. Egy esetleges új kormány egy súlyosan meggyengült állami intézményrendszert, gazdasági problémákat és egy erősen polarizált társadalmat örökölne. Ráadásul szembe kellene néznie egy olyan politikai hálózattal, amely az elmúlt években jelentős gazdasági és intézményi pozíciókat épített ki. Ezért az esetleges hatalomváltás nem egyszerű kormánycsere lenne. Inkább rendszerváltási kísérlet.
Aleksandar Vučić előrehozott parlamenti választást írt ki október 25-re. A döntést a demokrácia és a polgárok akaratának tiszteletben tartásaként állítja be, ellenfelei szerint azonban éppen ellenkezőleg: egy olyan rendszer újabb választási hadművelete kezdődik, amely már a kampány hivatalos megkezdése előtt egyenlőtlenné tette a pályát. A kérdés ezért nem pusztán az, ki nyeri a választást, hanem az is, hogy lesz-e egyáltalán olyan választási eredmény, amelyet a társadalom többsége legitimnek fogad el.
Vučić számára az október 25-i választás egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot. Lehetőséget arra, hogy a több mint másfél éve tartó társadalmi válságot egy választási eredménnyel próbálja lezárni, és kockázatot arra az esetre, ha a választás nem a hatalom által kívánt eredményt hozza.
A szerb elnök a választások kiírását elsősorban a világban zajló háborúkkal, a nemzetközi rend felbomlásával, Szerbia külső fenyegetettségével és az ország belső stabilitásának szükségességével indokolta. Üzenete lényegében változatlan: a bizonytalan világban ő a stabilitás, a béke és a folytonosság garanciája.
Csakhogy ezúttal már nem egy szokványos választási kampányról van szó. A szerb társadalmat hónapok óta nem elsősorban a pártok közötti hagyományos politikai verseny foglalkoztatja, hanem az állam működésének kérdése. A diákmozgalom és a tömegtüntetések mögött ugyanis nem egyszerűen kormányellenes politikai indulat áll. A tiltakozás kiindulópontja a 2024. november 1-jei újvidéki tragédia volt, amikor a vasútállomás előtetőjének leomlása 16 ember halálát okozta.
Vučić beszédében azonban ezt a hátteret alig érintette. A belpolitikai válságot inkább „turbulenciaként” írta le, és jelentős szerepet tulajdonított a külföldi beavatkozásnak.
Ez nem új politikai reflex. Ha egy rendszer nem akar szembenézni a tiltakozás belső okaival, sokkal egyszerűbb külső erőket keresni a háttérben. Így a korrupcióból geopolitikai összeesküvés, az intézményi működésképtelenségből külföldi destabilizáció, a társadalmi elégedetlenségből pedig „ellenséges beavatkozás” válhat.
A háború mint kampányeszköz
Rastislav Dinić szerint Vučić már a választás meghirdetésével megkezdte kampányát: saját szerepét a béke és a stabilitás őreként határozza meg, miközben a polgárok előtt a háború és a regionális instabilitás rémképét idézi fel.
A párhuzam, amelyet Dinić Viktor Orbán magyarországi kampányával von, politikailag kézenfekvő. Orbán is arra építette választási üzenetének egyik legfontosabb elemét, hogy ellenfele győzelme veszélybe sodorná az ország békéjét. A félelemre építő kampány logikája egyszerű: a választás nem arról szól, hogy melyik kormány tudna jobban működni, hanem arról, hogy kitől kell megvédeni az országot.
Vučić számára ez különösen fontos fegyver lehet. A szerb elnök ugyanis olyan választási helyzetben találja magát, amelyben a korábbi, szinte kizárólagos politikai dominanciája már nem magától értetődő.
A diákmozgalom megváltoztatta a politikai térképet. Az ellenzék számára most az a legnagyobb kihívás, hogy képes lesz-e egységes alternatívát kínálni, és mindenekelőtt képes lesz-e megakadályozni, hogy a választási rendszerben rejlő egyenlőtlenségek semlegesítsék a társadalmi változás iránti igényt.
A választás előtt már eldőlt a választási verseny?
Zoran Lutovac politológus szerint a választás csak akkor képes feloldani egy társadalmi válságot, ha valóban szabad választásról beszélhetünk. Ehhez pedig szabad média, átlátható választói névjegyzék, a választókra nehezedő nyomás megszüntetése és a választási folyamatot ellenőrző független intézmények kellenek.
Szerinte Szerbiában ezek a feltételek nem állnak fenn.
Ez azért lényeges, mert a választások legitimitása nem a szavazás napján kezdődik. Ha az egyik politikai szereplő ellenőrzése alatt tartja az állami erőforrások jelentős részét, dominálja a televíziós nyilvánosságot, és a pártállami logika szerint működő intézményekkel rendelkezik, akkor a szavazófülkében leadott szavazatok egyenlősége önmagában nem jelent valódi politikai egyenlőséget.
Éppen ezért különösen beszédes Stefan Janjić megállapítása: a választások kiírása nem Vučić ajándéka a polgároknak, hanem alkotmányos kötelezettsége.
A demokráciát ugyanis nem az bizonyítja, hogy egy vezető választást ír ki. Hanem az, hogy hajlandó-e elfogadni annak eredményét akkor is, ha az számára kedvezőtlen.
A „választási manipuláció” valódi tétje
Nedim Sejdinović ennél is keményebben fogalmaz. Szerinte a választások már kiírásuk előtt szabálytalanná váltak, mindenekelőtt Vučić állami tisztségből folytatott, gyakorlatilag folyamatos kampánya miatt.
A szerb politikai rendszer egyik legfontosabb sajátossága éppen az állam és a párt határainak elmosódása. Vučić egyszerre jelenik meg államfőként, a hatalom politikai vezetőjeként és a kormánypárt legfontosabb kampányszereplőjeként. Ez a szerepösszemosás pedig olyan előnyt biztosít számára, amelyet egyetlen hagyományos ellenzéki párt sem tud ellensúlyozni.
Sejdinović szerint ismét előkerül majd az úgynevezett „választási manipulácó”. A kifejezés mögött olyan technikák egész sora húzódik meg, amelyek célja nem feltétlenül a nyílt választási csalás, hanem a választói akarat fokozatos torzítása: a szavazók megfélemlítése, a részvétel visszaszorítása, az állami és párterőforrások összekeverése, a média egyoldalúsága és a választási folyamat ellenőrzésének korlátozása.
A rendszer számára ugyanis már az is siker, ha a választópolgár arra a következtetésre jut: nincs értelme szavazni, úgysem változik semmi.
És ez talán a legfontosabb kampánycél.
A választás utáni nap lehet fontosabb, mint maga a választás
Az október 25-i voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el.
Ha a kormányoldal győz, a társadalmi elégedetlenség aligha tűnik el. A tiltakozások mögött ugyanis olyan mély bizalmi válság alakult ki, amelyet egy választási győzelem önmagában nem oldhat meg.
Ha viszont az ellenzéki vagy diákok által támogatott politikai erők kerülnek többségbe, akkor még nagyobb kihívás következik. Egy esetleges új kormány egy súlyosan meggyengült állami intézményrendszert, gazdasági problémákat és egy erősen polarizált társadalmat örökölne. Ráadásul szembe kellene néznie egy olyan politikai hálózattal, amely az elmúlt években jelentős gazdasági és intézményi pozíciókat épített ki.
Ezért az esetleges hatalomváltás nem egyszerű kormánycsere lenne. Inkább rendszerváltási kísérlet.
Aleksandar Ivanović, a Narodni pokret Srbije tisztségviselője szerint a kérdés már nem pusztán az, hogy ki váltja Vučićot. A valódi kérdés az, hogy a szerb társadalom elfogadja-e továbbra is egy kriminalizálódott politikai rendszer uralmát.
A félelem és a remény között
Az október 25-ig hátralévő másfél hónap tehát nem egyszerű kampányidőszak lesz. Vučić számára ez annak bizonyítása, hogy a hatalom még mindig képes uralni a politikai napirendet, meghatározni a közbeszédet és a bizonytalanságot saját legitimációjának szolgálatába állítani.
Az ellenzék számára viszont az a kérdés, hogy képes-e a félelem politikájával szemben egy másik narratívát felépíteni: nem azt, hogy mi fenyegeti Szerbiát, hanem azt, hogy milyen országot lehetne létrehozni Vučić rendszere után.
A választási kampányban így két politikai logika csaphat össze.
Az egyik azt mondja: a világ veszélyes, ezért maradjon a jelenlegi vezetés.
A másik pedig azt: éppen azért kell változtatni, mert az ország intézményei már nem képesek megvédeni a polgárokat.
Október 25-én ezért nem csupán a parlament összetétele dőlhet el. Az is kiderülhet, hogy a Vučić-féle rendszer még képes-e a társadalmi elégedetlenséget választási technikákkal, médiatúlsúllyal és félelemkeltéssel politikai többséggé alakítani.
És ha erre már nem képes, akkor a szerbiai politikai korszakváltás nem a választás napján kezdődik majd – hanem azon a napon, amikor a hatalom először kénytelen lesz elfogadni, hogy a választási eredményt nem lehet többé politikai manipulációval felülírni.
Forrás: Danas
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Alagút
Az ellenzék széttöredezett, tele viszályokkal, és meglehetősen kevés elképzeléssel arról, mit kellene tenni. 2000. szeptember 24. >
Választási manipuláció vagy a demokrácia ünnepe?
A voksolás igazi tétje ezért nem feltétlenül a választás éjszakáján dől el. Ha a kormányoldal győz, >
Guardian: Ratko Mladić, a „boszniai mészáros” hősnek kijáró temetést kapott Szerbiában
Az Európai Bizottság egyik szóvivője hétfőn megismételte a figyelmeztetést. „A háborús bűnösök dicsőítése, a népirtás tagadása >
Orbán-féle médiabefolyásolási recept Magyarország után a választások előtt Szerbiában is megjelenik
Orbán receptje immár leválasztható magáról Orbánról. Közvetítők révén exportálható, és hozzáférhetővé válik azoknak a kormányoknak, amelyeknek >
A világot gengszterek és diktátorok sodorják a szakadék szélére, de van út egy jobb jövő felé
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a >
„Bilincset az Orbán-rendszer haszonélvezőire”: Magyar Péter megkezdi az oligarchák kezébe került vagyon és pénz felkutatását
Magyar Péter azt ígérte a magyaroknak, hogy visszaszerzi a jogellenesen megszerzett vagyont az Orbán Viktor-korszakból. Most >
Elkezdődött a selyemzsinór megszorítása a TV Nova és az N1 körül?
Elkerülhetetlenül megkezdődik majd a hírműsorok fokozatos megnyirbálása – márpedig Vučić számára ez a legfontosabb cél –, >
Kit választunk hőseinknek – Živojin Mišićot és Koča Popovićot vagy – Ratko Mladićot?
A hős hadvezérről – és/vagy a beteg öregemberrel szemben elkövetett igazságtalanságról – szóló mítosz segítségével az >
„Lengyel forgatókönyv” szerb módra: képesek-e a fiatalok az idősebbek segítsége nélkül megváltoztatni a hatalmat?
„Bár az utcai aktivitás csökken, a Szerb Haladó Párttal szembeni elégedetlenség nem csökken, és a közvélemény-kutatásokban >
Ratko Mladić temetése: állami tiszteletadás, uniós nyomás és Szerbia múltjához való viszonya
„Szerbiában nincs olyan kisebb város, ahol ne lenne legalább egy, Ratko Mladićot dicsőítő falfestmény. Az a >
VMP-KÖZLEMÉNY: MAGYAROK VAGYUNK, NEM „MAGAROK”!
A közvetlen szakmai és kiadói felelősség a kiadót terheli: a lektor feladata a hibák jelzése, a >
Guardian: Kémprogrammal vették célba szerbeket az ország „eddig dokumentált legnagyobb megfigyelési hullámában”
A Share közlése szerint a célba vettek között voltak a szerb diákmozgalom tagjai is, amely 2024 >