Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Sárba taposom a kódexedet
avagy többpárti kerekasztal szabadkai módra
Sportújságíróktól kölcsönvett kifejezéssel élve: a papírforma érvényesült a tizennégy szabadkai párt péntek esti összecsapásán.
Ez – hogy a hasonlatnál maradjunk – akár visszavágónak is beillett volna, amennyiben az előző szombaton, november 9-én, nemcsak afféle bemelegítésre futnak ki a „fiúk” a patinás szabadkai városháza kék szalonjának jobb sorsra érdemes perzsaszőnyegére. A „felállás” nagyjából a szokásos volt: a szemben ülő felek egyre határozottabban kirajzolódó két tábora „harcias békeszeretők” és „defetista békeszeretők” képviseltették magukat.
Az egyik csapat összeállítása: Szerbiai Szocialista Párt, Szerb Radikális Párt, Szerb Megújhodási Mozgalom, a knini székhelyű Szerb Demokrata Párt, valamint a Bunyevác-Sokác Párt és végül, de nem utolsósorban, a Kommunista Szövetség-Mozgalom Jugoszláviáért helyi szervezetének képviselője. A másik oldalon a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, továbbá – a kezdőrúgásnál – a Jugoszláv Reformerők Szövetsége, a Népi Parasztpárt és végül, de nem utolsósorban, a Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga tagjai léptek fel. A „labdaszedő gyerekek”-et ezúttal is a Jugoszlávok Pártja és a Demokrata párt soraiból verbuválták. A népi radikálisok, méltóságukat megőrizendő most is az „összekötő” szerepében igyekeztek tetszelegni
Az egy héttel ezelőtti, amolyan bemelegítő mérkőzéshez viszonyítva itt most nem csak a menet közbeni erőátcsoportosítás volt a szembeötlő, hanem a csapatokon belüli játékos-csere is. A múltkorihoz képest lényeges erősítéssel „futott ki” a pályára az SZSZP. Akkor Dušan Stipanović titkár jött. És ment is mindjárt, mert meglehetősen rühellte, hogy egy levegőt szívjon olyanokkal, akik – úgymond – terroristákat rejtegetnek (?), továbbá az ötödik hadoszlop feltámasztására törekszenek, egyenruhák elégetésére és dezertálásra szólítanak fel. Mindezen okok miatt pártja aláírását is visszavonta a pártközi együttműködés kódexéből. Helyette most maga az elnök, Savović Margit várt a mérkőzésvezető hálátlan feladatát mindeddig több mint kevesebb sikerrel ellátó Miloš Bojić sípszavára. (M. B. egyébként a községi társadalmi-politikai tanács elnöke, bevallása szerint egyszerű vasutas, hovatovább amatőr politikus.) Jelentős erősítéssel, többedmagával jött Miroslav Vojnić Hajduk, a Bunyevác-Sokác Párt elnöke, aki egy héttel korábban elsőként hagyta el a termet mélységes felháborodásának adva hangot, amiért akkor egyáltalán összehívták a pártokat, noha egy héttel korábban maga kérte a gyülekezetet, hogy november 9-ére ne tervezzenek megbeszélést, mert a BSP-nek bokros teendői lesznek a cárszobor-avató alkalmával: az itteni szerbek és bunyevácok egységét megszilárdítandó felújítják és ismételten aláírják az alapokmányt. (Erre most ne térjünk ki, mert az ilyen aláírásoknak jobb helyeken semmi közük sincs a pártokhoz!)
Ebben a táborban markáns játékost vetett be a kniniek bajmoki megbízottja, aki mindeddig nem hallatta hangját az összejövetelen, míg a KSZ-MJ legénységében Olajos Nagy Miklós egészítette ki az elvtársi mivoltára igen érzékeny Aleksandar Simokovićot. Ő legutóbb határozottan kikérte magának, hogy Szabó Lajos leuramozta. A csapatösszetételben említést érdemel az SZRP is, amely aláírásra sem méltatta a kódexet, a múltkori bemelegítésről pedig szintén kivonult, most viszont három jó kiállású vezetőségi tagjával érkezett.
Az „ellentábor” is jócskán felerősítette sorait: játékos-cseréhez nyúlt a JRSZ, a HVDSZ, de még a labdaszedők is. Jóllehet a mérkőzés eleve tét nélküli volt, hiszen Biserka Krpić, a községi küldött-testület titkára már a bemelegítéskor közölte, hogy testületének statútum adta kötelessége tárgyalni minden petícióról, amelyet legalább ezren aláírtak, esetünkben a békereferendum kiírásáról vagy nem kiírásáról. Ennek ellenére mintegy kétórás kemény (szó)csatának (a futballban, azt hiszem, ezt nevezik csontzenének) kellett eltelnie, mire Biso labdához jutott. „Szóló”-ja eldöntötte ugyan a mérkőzést, vagyis mindenki előtt (még egyszer) világossá vált (válhatott volna), hogy a petíció az petíció, melynek kapcsán a községi küldött-testület december 3-ai rendes ülésén állást foglal, de az is hétszentség, hogy itt tulajdonképpen olyan kérdésről van szó, amelyben a község nem illetékes dönteni (értsd: honvédelem).
Az ily módon (is) lefutott mérkőzés azonban ennek ellenére tovább folyt, mert a „fiúk” annyira belehevültek, hogy még hatvan percig ficánkoltak a pályán a maguk és mások szórakoztatására.
Mind a reguláris játékidőben, mind pedig a hosszabbításban záporoztak a találatok, a játékvezető azonban egyet sem hitelesített. Pontosabban azt igen, hogy a VMDK és HVDSZ képviselői nyújtották át a petíciót a városelnöknek. Szerinte más jelek is arra utalnak, hogy az aláírásgyűjtés nem polgári kezdeményezésre történt, hanem éppen ez a két párt áll mögötte. Arra már senki se figyelt, hogy Szabó Lajos (VMDK) még egyszer elismételte: ők csak azt vállalták, hogy az aláírásokat bemutatják a polgármesternek, mert a polgárok félnek a megtorlásoktól (lásd: Zenta, Ada, Nenad Čanak stb.).
Érvelése pusztába kiáltott szó maradt, a szabadkai békeoázis felé pedig botrányfelhő közeledik Újvidék felől.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >