Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
Öreg Dezső
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azon a minapi zentai tanácskozáson, amelyen a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvényről mondtak véleményt-egy kivételével-az itteni magyar politikai pártoknak, a civil szférának és az egyházaknak meg az értelmiségnek a képviselői. A temerini székhelyű Vajdasági Magyar Demokrata Párt maradt távol, jelezve, hogy nem ért egyet a nemzeti tanácsokra vonatkozó törvénnyel, illetve azzal, hogy a választók névsorának összeállítását is a kisebbségekre bízzák.
Néhány disszonáns hangot mellőzve nagy volt az egyetértés abban, hogy össze lehet állítani a választói jegyzéket, tehát az itteni magyarság először közvetlenül választhatná meg azt a testületet, amelynek nem csekély befolyása lesz a vajdasági magyarok szellemi életére, oktatására és sajtójára. Az értelmiségiek egyike Végel László, aki éveken keresztül távol tartotta magát a pártszínekben zajló minden gyülekezettől, most beszélt a magyaroknak a munka és a gazdaság világában való arányos képviseletéről, illetve arról, hogy nem kell meghátrálni az atrocitások miatt. És arra is figyelmeztetett, hogy a szórványt sem szabad elfelejteni, ahogy fogalmazott, „a választók szemébe kell nézni”. Hasonló hangnemben szóltak a történelmi egyházak képviselői is.
Tény azonban, hogy a pártok közül gyakorlatilag csak egy vállalta fel a magyar választói névjegyzék összeállítását. Nagy munka vár tehát a Vajdasági Magyar Szövetségre, de az is igaz, hogy ez az egyetlen olyan, magát magyarnak valló párt, amelynek ehhez megvan az infrastruktúrája is. Ha elkészül a lista és annak alapján sor kerül a választásra, ne csodálkozzon senki, ha ezt a VMSZ saját sikerének fogja elkönyvelni. A civil szervezetek ugyanis vajmi keveset lendíthetnek az ügyön, hiszen nincs meg hozzá a vajdasági magyarságot felölelő szerveződési rendszerük és vezetőik sem annyira közismertek, mint a politikusok. Erről persze jobbára a sajtó tehet. A vajdasági magyar zsurnalisztika. Mi, itteni firkászok fogadtuk el a szerbiai hírlapírásban uralkodó politika-központúságot. A magyar politikum egyre nyíltabb ösztökélése már a jobb érzésű kollégákban sem vált ki meglepetést. Akad ugyan még közöttünk, aki időnként megcsóválja fejét, de egyre ritkábban. Ez azonban egy másik történet.
Tény, hogy a sajtóra most is nagy szükségük lesz. Mérget lehet rá venni, hogy ezúttal sem csalódnak azok, akik számítanak ránk. Ami a vajdasági magyar katolikus klérust és a református meg evangélikus papságot illeti, az ígéretek megvannak, a tapasztalat azt jelzi, hogy az egyházak kiveszik majd részüket a vajdasági magyar hívők lelki üdvözüléséért vívott politikai küzdelemből – a politikum megelégedésére. A cél azonban szentesít mindent. Csak a politikából távozók engedhetnek meg maguknak olyan kijelentéseket az egyházzal való vitában, amilyent Stjepan Mesić horvát elnöktől hallhattunk a minap. Az egyik püspök kijelentésére, mely szerint jó lenne, ha az új államfő katolikus lenne, ő nemes egyszerűséggel válaszolt: sérti az alkotmányt, főtisztelendő.
Tény azonban, hogy a majd 12O ezres vajdasági magyar választópolgári listát sem a sajtó, sem a civil szervezetek, sem a történelmi egyházak, sem pedig az értelmiség nem tudja elkészíteni. Egy jól megszervezett és jól elvégzett munka eredményeképpen születhet meg, amely egy csöppet sem lesz egyszerű. Túlzottnak látszanak Végel azon az elvárásai, hogy a vajdasági magyarság kétharmadának aláírását kell begyűjteni. Azért túlzottnak, mert a legutóbbi választáson körülbelül 13O ezer magyar szavazott, tehát valamivel több, mint amennyinek most okvetlenül fel kell kerülnie a listára ahhoz, hogy szabad többpárti választásokon döntse el, mely vajdasági magyar politikai pártok, illetve polgári kezdeményezések jelöltjei kerülnek be az új Magyar Nemzeti Tanácsba. Az imént említett 13O ezernek csak fele szavazott a Magyar Koalícióra. Most azt a másik felét kellene meggyőzni a házról-házra, ajtótól-ajtóig járó pártaktivistáknak arról, hogy érdekeiket csakis a Magyar Nemzeti Tanács által tudják érvényesíteni. Azt a másik felet, amely a leadott szavazatokból ítélve tavaly az itteni polgári pártokba helyezte bizalmát. Persze, hogy csalódhatott már azóta. És hát okos szóval, a megújulás ambíciója adta türelemmel sok mindenről meg lehet győzni az embert. Bár 7 évvel ezelőtt, amikor az első MNT-t választották, egészen biztosan könnyebb lett volna.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >