2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Így lesz pár nap alatt hisztéria a nyelvtörvényből, amit senki sem olvasott

Szomszédjainkkal ápolt viszonyunk belpolitikai érdekeknek rendelődik alá. Sokszor egészen prózaiaknak, mint például a horvát OECD-tagság múltheti megvétózása, amelynek kimondott oka Hernádi Zsolt MOL-vezér önérzete: a kormány szerint „méltatlanul járt el” vele a horvát ügyészség, amikor megvádolta Ivo Sanader volt kormányfő megvesztegetésével. Radnóti András (444.hu):

Egy donbasszi szeparatista portál megírja, hogy a fasiszta kijevi kormány oktatási reformja az összes ukrajnai kisebbség, így a magyarok nyelvi jogait is sárba tiporja. Egy kárpátaljai magyar hírportál megírja, hogy az ukrajnai magyarok tiltakoznak a nyelvi jogaikat korlátozó új oktatási törvény ellen. Eltelik pár nap, és Magyarország kisebbségvédelmi lázban ég. A kormány tiltakozik, Szijjártó Péter behívja az ukrán nagykövetet és kijelenti, hogy Magyarország ezentúl a nemzetközi porondon semmit sem támogat, ami Ukrajnának fontos. Az ellenzék Gulyás Márton szervezésében megvalósítja az összefogást a tiltakozásban. A jogok sárba tiprását a teljes magyar sajtó tényként kezeli.

Holott a vonatkozó jogszabályt senki sem olvasta. Nem is olvashatta, mert – e hét elejéig – nem került nyilvánosságra. Amit olvashattak, egy júliusi tervezet, amelyet sajtóhírek szerint azóta kiheréltek az ukrán képviselők. Ebből a változatból úgy tűnik, a kéttannyelvű rendszer működik majd, azaz a magyar diákok továbbra is több tárgyat tanulhatnak az anyanyelvükön.

Kételkedésre lenne ok: a politikai jövőjét az EU-val ápolt barátsághoz kötő Petro Porosenko elnök aligha akar viszályt szítani EU-s szomszédjaival. Valószínűbb, hogy a kérdéses cikkelyt az ukrán képviselők jelentős részének – érthető, ám elítélendő – virulens russzofóbiája ihlette. Ebben az olvasatban más nemzeti kisebbségek, így a magyar, a korlátozásnak csak elszenvedői – lennének, ha nem tették volna a jogszabályba bele azt a kiskaput, hogy „egy vagy több tantárgyat” EU-s ország nyelvén is lehet a közoktatásban tanítani. Tény, hogy megszűnik az egynyelvű magyar középiskola – ami mellesleg konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét és ebből fakadó munkaerőpiaci hátrányát.

A nyelvi jogok sárba tiprása – ami a tiltakozások vezető szlogenje – nevetségesen túlzó értelmezés. Illik azonban a világmagyarság legharcosabb védelmezőjének szerepéhez, amelyben a Fidesz tetszeleg. De – miután a konfrontáció ebben az esetben sem mozdítja előre a külhoni magyarok ügyét – ebből is kiviláglik, hogy a kormány szomszédságpolitikáját  a külhoni közösségekben való klientúraépítésre, elsősorban pedig belpolitikai haszonszerzésre használja. Szomszédjainkkal ápolt viszonyunk belpolitikai érdekeknek rendelődik alá. Sokszor egészen prózaiaknak, mint például a horvát OECD-tagság múltheti megvétózása, amelynek kimondott oka Hernádi Zsolt MOL-vezér önérzete: a kormány szerint „méltatlanul járt el” vele a horvát ügyészség, amikor megvádolta Ivo Sanader volt kormányfő megvesztegetésével.

A komolyan vehető szomszédságpolitika akadálya a politikai akarat hiánya mellett a fojtogató kompetenciahiány. A Külügyminisztérium-beli – főleg 2014-es – tisztogatások során a tapasztalat és kapcsolati tőke nagy része eltűnt, a helyét kisebbrészt a moszkvai vízummutyit (is) lehetővé tévő, nagyobbrészt legalábbis hiányos képzettséggel és tapasztalattal bíró gárda vette át. A káderhiányt pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kizárólagos szolgáltatói licence nem fogja megoldani.

Látszólag nincsen alternatíva, hiába adnák magukat a lehetőségek: Románia schengeni csatlakozása például új, erős kapcsokat tenne lehetővé a külhoniak és az anyaország között – bűn volna a marosvásárhelyi iskola bezárása miatt az OECD-tagságuk mellett ezt is megvétózni –, Szlovákiában és Romániában virágoznak a kétnyelvű mozgalmak és új, többnemzetiségű pártok igyekeznek megszólítani a magyarokat. Az EU-s fejlesztési pénzeket közös finanszírozással az elmaradott határmenti régiók fejlesztésére lehetne fordítani, minthogy mind a Felvidék, mind Erdély jelentős része infrastruktúra- és gazdaságfejlesztésre szorul. Az ellenzék azonban stratégiai gondolkodás és ötletek helyett múltbéli bűneit – különösen a 2004-es, a kettős állampolgárság elleni kiállását – igyekszik kompenzálni. A kompenzálás útja pedig – úgy látszik – a vélt sérelmek miatti hangos, reflektálatlan méltatlankodás. A „nemzetietlenség” bélyege elleni küzdelemben az ellenzék rációt és elvet feledve a kormánnyal együtt dől be minden hamis narratívának.

A kormány és az ellenzék kamikaze-politikája Magyarországon sikeres lehet. A sajtó egy hét alatt gyakorlatilag a levegőből csinált tényt: az MTI szerint az ukrán oktatási törvény „megfosztja a nemzetiségi kisebbségeket az anyanyelvi oktatás lehetőségétől”.  Az olvasó tudatlanságával, pontosabban tudáshiányával él vissza nemcsak a kormányzati propaganda, de a klikkvadász független sajtó is, amikor fél- és negyedinformációkkal hiszterizálja a közéletet. A közönség oldalán felmerül a külpolitikai képzés hiánya, a nemzetközi kontextus nem ismerete. Fájóbbak ennél a média hiányosságai, hiszen előbbit ott lehetne orvosolni a szakma éthosza által megkövetelt precizitással, a környezetünkről való gyakoribb tudósítással. A nyitott, de tudatlan társadalom a legveszélyesebb – mind szomszédaira, mind belső viszonyaira nézve.

Elég – az ukrán oktatási törvény kapcsán – abba belegondolni, hogy a stratégiai gondolkodást ellehetetlenítő belpolitikai agendák, a külpolitikai dilettantizmus és a közélet általános politikai éretlensége által alkotott egyveleg kiváló terepet biztosít azoknak, akik saját céljaikra manipulálnák a magyar diskurzust és külpolitikát.

Radnóti András

A szerző külpolitikai elemző, a Momentum tagja

 

2017. szeptember 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább