Ma Edit, Ciprián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Jubileum
Öreg Dezső
Két dolgot továbbra is szeretünk itt Szerbiában. Az évfordulókat és magunkat. Az évfordulókhoz való ragaszkodás nem autochton helyi eredetű. Legalább ilyen hévvel űzik a környező újsütetű országokban is az egy-, a két-, és az ötéves jubileumok kultuszát. A 10-ik meg a 20-ik évfordulókról már úgy emlékezünk meg, hogy sokan nem is emlékeznek az eredeti eseményre.
A mögöttünk levő héten ünnepelte megalakulásának 20-ik évfordulóját a Vajdasági Szociáldemokrata Liga. Talán az első igazi lokális politikai szervezet, amelyik akkor mert vajdasági lenni, amikor ez főbenjáró bűnnek számított. És nem csak vajdasági lenni, hanem háborúellenes, Milosević-ellenes propagandát folytatni, az utcán nyíltan tüntetni a mozgósítások ellen. Számonkérni a sajtótól a tárgyilagos tájékoztatást. Megkopott a fénye az egykori Ligának, változott a színe is. Mégis nagy idő ez a 20 év ebben a trancíziós világban, amelyben már 10 éve nem is kell olyan nagy bátorság az igazság kimondásához. Szóval legalább a bőrét nem kell féltenie az embernek, ha ilyesmire vetemedik. Csak esetleg a holnapja válhat bizonytalanabbá. Mert most új hősök uralják a politikai színteret, azok, akik ugyancsak a héten emlékeztek, biztos ünnepeltek is egy kicsit, de nem rámenősen, kihívóan. A kormány töltötte be második életévét. A miniszterelnök egy nem szokványos üléssel emlékezett meg róla, amelyen miniszterei mellett a sajtó is jelen lehetett. Már aki. A közszolgálatiak közül azok a házak, szerkesztőségek, amelyek úgy tartják, hogy az ő célcsoportjuk is megérdemli az erről való helyszíni jó, hangulatos tájékoztatást. Merthogy az is olyan emberekből áll, mint a többi szerbiai polgár. Az ő életüket is befolyásolja az adó nagysága meg az, hogy milyen tervek alapján tanulnak gyermekeik, kell-e útlevél, ha a szomszédba látogatunk, lesz e szőlő lágy kenyérrel, bor, búza, békesség.
Nem ebben a hangulatban zajlott le a kormányzási ciklus első félidejéről való emlékezés. Egyrészt azért, mert ezek a békebeli szavak már rég divatjamúlttá váltak, másrészt mert a szerbiai kormány már az egyszerű polgár szemében sem annak a tekintélyparancsoló hatalomnak a megtestesítése, amelynek a döntéseit és lépéseit nem illik mérlegelnie a magunkfajta embernek. Mert egyféle árnyékkormánynak tartja és árnyékkormányként kezeli azt a kabinetet, amelyet Cvetković miniszterelnök vezet. Azok, akik a politikában csak kicsit is járatosak, tudják, hogy a koalíciós partnerek közötti belső huzavona jobban késlelteti a kitűzött célok megvalósítását, mint a világgazdasági válság. Hogy a belső politikai versengés, bajvívás, leszámolás, vereség és diadal fontosabb a kijelölt célok elérésénél. Tart ez a pozícióharc még mindig. Így van ez, ha egypárti minisztériumok irányítanak. Így lehet politikai pontokat gyűjteni a két év múlva esedékes választásokra, ha kell demagóg, nem ritkán populista frázisokkal és a politikai szövetséges fölötti ‒ nem ritkán csak meghirdetett ‒ győzelemmel. A két év alatt a kulcsminiszterek figyelme megoszlott a meghirdetett programok teljesítése és a politikai marketing követelményei között. Nem is csoda, hiszen a múlt halálos ellenségei támogatták vagy gáncsolták egymást a politikai talponmaradásra tett erőfeszítésekben.
A körülményekhez képest tehát nem is olyan rossz a Cvetković kormány teljesítménye, még akkor sem, ha mindehhez nem sok köze volt a miniszterelnöknek. Ha a kulcsfontosságú döntéseket a kormányzás 3 kulcspártjának vezetői hozták is. Néhány kisebb szatellit támogatásával. Nálunk kisebbségek nélkül nehezen telt volna így ez a két év. Még akkor is, ha a kisebbségi politikusok továbbra is a „kicsiny nyájnak kicsi akol” jelszóval terelgették a karámba bárányaikat. Az rójja fel nekik ezt, akit nem a szentek kezének hajlásáról ismert mondás vezérel tetteiben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Schengen lassú halála
Lassan haldoklik a Schengeni Egyezmény, pedig az akkori luxemburgi külügyminiszter már a 2015-ös migránsválság során felhívta >
Idegen lények közöttünk
Türelem. Magyar eddig is a saját feje után ment, a közel negyven százalék pedig őt igazolja. >
Az ukránok attól félnek: hónapokon belül eldől a háború
Fareed Zakaria azt tapasztalta Kijevben az idei Jaltai Európai Stratégiai Konferencia vendégeként, hogy az ukránok attól >
Barátok: Trump és Orbán Viktor Donald
Orbán Viktor bizonyosan nem a demokrácia élharcosa és a legtöbb amerikai még csak nem is halott >
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >
Vissza a sorompókhoz
Németország bukásra ítéli a schengeni térséget, mert visszatér a határsorompókhoz, azaz a menedékpolitika sok-sok kudarca után >
A semmittevés busás jutalma
A Fidesz „nem hagyja az útszélén” a kipróbált pártkatonákat. Delinek valószínűleg nem akaródzott visszatérni szülőfalujába, Péterrévére, >
Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti tévévitában
Gideon Rachman úgy ítéli meg, hogy Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti >
A(z uniós) Kelet felemelkedése és a magyar külpolitika
A másfél évvel ezelőtti beszédben tőle szokatlan szkepticizmussal Orbán Viktor kevés mozgásteret látott elképzeléseinek továbbvitelére, a >
Nyitott határok mellett azonban nincs stabil közösség
„Nem tűzfalakról kell itt szövegelni, azért kell mindent megtenni, hogy meg lehessen találni a kiutat a >
A politikai giccsről
Apropó giccs! Lehet giccs egy szó is. Egy vélemény. Egy politikai kampány. És még mennyi minden! >
Hogyan kezelni a kemény-jobbos fenyegetést
Az Economist kommentárja úgy véli: mivel Európában egyre több helyen győznek a szélsőségesek, mind nehezebb mérsékelt >