Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Jubileum
Öreg Dezső
Két dolgot továbbra is szeretünk itt Szerbiában. Az évfordulókat és magunkat. Az évfordulókhoz való ragaszkodás nem autochton helyi eredetű. Legalább ilyen hévvel űzik a környező újsütetű országokban is az egy-, a két-, és az ötéves jubileumok kultuszát. A 10-ik meg a 20-ik évfordulókról már úgy emlékezünk meg, hogy sokan nem is emlékeznek az eredeti eseményre.
A mögöttünk levő héten ünnepelte megalakulásának 20-ik évfordulóját a Vajdasági Szociáldemokrata Liga. Talán az első igazi lokális politikai szervezet, amelyik akkor mert vajdasági lenni, amikor ez főbenjáró bűnnek számított. És nem csak vajdasági lenni, hanem háborúellenes, Milosević-ellenes propagandát folytatni, az utcán nyíltan tüntetni a mozgósítások ellen. Számonkérni a sajtótól a tárgyilagos tájékoztatást. Megkopott a fénye az egykori Ligának, változott a színe is. Mégis nagy idő ez a 20 év ebben a trancíziós világban, amelyben már 10 éve nem is kell olyan nagy bátorság az igazság kimondásához. Szóval legalább a bőrét nem kell féltenie az embernek, ha ilyesmire vetemedik. Csak esetleg a holnapja válhat bizonytalanabbá. Mert most új hősök uralják a politikai színteret, azok, akik ugyancsak a héten emlékeztek, biztos ünnepeltek is egy kicsit, de nem rámenősen, kihívóan. A kormány töltötte be második életévét. A miniszterelnök egy nem szokványos üléssel emlékezett meg róla, amelyen miniszterei mellett a sajtó is jelen lehetett. Már aki. A közszolgálatiak közül azok a házak, szerkesztőségek, amelyek úgy tartják, hogy az ő célcsoportjuk is megérdemli az erről való helyszíni jó, hangulatos tájékoztatást. Merthogy az is olyan emberekből áll, mint a többi szerbiai polgár. Az ő életüket is befolyásolja az adó nagysága meg az, hogy milyen tervek alapján tanulnak gyermekeik, kell-e útlevél, ha a szomszédba látogatunk, lesz e szőlő lágy kenyérrel, bor, búza, békesség.
Nem ebben a hangulatban zajlott le a kormányzási ciklus első félidejéről való emlékezés. Egyrészt azért, mert ezek a békebeli szavak már rég divatjamúlttá váltak, másrészt mert a szerbiai kormány már az egyszerű polgár szemében sem annak a tekintélyparancsoló hatalomnak a megtestesítése, amelynek a döntéseit és lépéseit nem illik mérlegelnie a magunkfajta embernek. Mert egyféle árnyékkormánynak tartja és árnyékkormányként kezeli azt a kabinetet, amelyet Cvetković miniszterelnök vezet. Azok, akik a politikában csak kicsit is járatosak, tudják, hogy a koalíciós partnerek közötti belső huzavona jobban késlelteti a kitűzött célok megvalósítását, mint a világgazdasági válság. Hogy a belső politikai versengés, bajvívás, leszámolás, vereség és diadal fontosabb a kijelölt célok elérésénél. Tart ez a pozícióharc még mindig. Így van ez, ha egypárti minisztériumok irányítanak. Így lehet politikai pontokat gyűjteni a két év múlva esedékes választásokra, ha kell demagóg, nem ritkán populista frázisokkal és a politikai szövetséges fölötti ‒ nem ritkán csak meghirdetett ‒ győzelemmel. A két év alatt a kulcsminiszterek figyelme megoszlott a meghirdetett programok teljesítése és a politikai marketing követelményei között. Nem is csoda, hiszen a múlt halálos ellenségei támogatták vagy gáncsolták egymást a politikai talponmaradásra tett erőfeszítésekben.
A körülményekhez képest tehát nem is olyan rossz a Cvetković kormány teljesítménye, még akkor sem, ha mindehhez nem sok köze volt a miniszterelnöknek. Ha a kulcsfontosságú döntéseket a kormányzás 3 kulcspártjának vezetői hozták is. Néhány kisebb szatellit támogatásával. Nálunk kisebbségek nélkül nehezen telt volna így ez a két év. Még akkor is, ha a kisebbségi politikusok továbbra is a „kicsiny nyájnak kicsi akol” jelszóval terelgették a karámba bárányaikat. Az rójja fel nekik ezt, akit nem a szentek kezének hajlásáról ismert mondás vezérel tetteiben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >