Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (70.)
Az új papucs igaz története
Sáfrány Ferenc
Anno megváltottam a világot! Foglalhatnám így is össze tévedéseimet, de a világ maradt olyan, amilyen, sőt felgyorsult, egyesek szerint még sokkal rosszabb is lett, mások szerint, pedig oly mértékben javultak a dolgok, hogy már majdnem jó a helyzet. Csak még egy kis türelemre van szükség. Én azonban saját meglátásom szerint nem bízom az ügyet a véletlenre, ezért a legutóbbi osztálytalálkozón, amiről már említést tettem egy másik alkalommal, magammal vittem az ünneplő papucsom mintának, a hétköznapi meg a lábamon volt. Harmincöt-hat évet, akár hogyan nézzük is, csak nem lehet letagadni. Annak nyoma marad mindenen és mindenkin. Aki nem hiszi, gyorsan nézzen a tükörbe, csak meg ne rémüljön a visszaköszönő ismeretlentől.
Az egyik legendás tanítványom édesapja remek suszter mester, a kivesző fajtából, és amikor panaszkodtam, hogy komoly problémám van papucsokat illetőleg, kacagva vígasztalt. Majd az ő drága apukája megoldja a gondom, csak legyek nyugodt. Hozzam a mintát.
Szorongva bár, de engedtem a csábításnak, és egy, augusztus végi szombaton, kiadtam kezemből az ereklyéket, mondván: „Ha nem is sikerül az új, a régieket visszavárom.” Ágota csak nézett rám, hatalmas szemeivel, mint akit megbántottak. „Ne aggódj már annyit, főleg feleslegesen” – felelte kissé mérgesebben és eltette a zacskóba rejtett „kincset”.
Múltak a napok, majd a hetek, és én aggódtam. Nem láttam a helyén az ünneplőt, ezért mindig eszembe jutott, ugyan hogyan alakul a sorsa? Majd jött egy megnyugtató levél, október közepére kész az új pár papucs. Abban egyeztünk meg, hogy dettó ugyanolyan lesz, mint a régi. Egy fikarcnyi eltérés sem engedélyezett. Hiszem, ha látom, gondoltam magamban. Mi maradt a reménykedésen kívül? A türelmes várakozás. Még szerencse, hogy a kuka megjavította a régieket, különben óriási gondban lennék, így a hétköznapi is használható állapotban újra elnyűhetetlennek tűnik. Akár esik, akár fúj, akár hétágra süt, ez mindent kibír. Október közepe meg nem a világ vége. Az még odébb van. A maya kalendárium szerint is.
Jött egy újabb levél. Váratlanul. Még szeptembert írunk. Rövid volt. „Kész az új papucsod! Mikor jössz érte?” Na, mikor megyek? – tettem fel magamnak a kérdést, mert Palics azért nem esik útba, amikor hazafelé tartok, a falumba. Üsse kánya, szombaton egy görbe kanyart veszek, és délig ott vagyok a boltban, a víztoronnyal szemben. Írtam vissza, amilyen gyorsan tudtam, és az „örök” háló sebessége engedte.
Elérkezett a nagy nap. Izgalom már kora reggel. Túlteng. Bóklászok, szedelőzködöm, mert minden útra kelés kezd egyre körülményesebbé válni. Korral járó nyavalyák. Tudják ezt azok, akik már elkongatták a negyvenet. Akik meg még nem, majd megtanulják, ha megérik.
A határon, láss csodát, alig vannak. Arra felé. Hazafelé? Vissza annál többen. Megnyugszom. A határ még mindig görcs a gyomromban. Igaza van svájci barátomnak, aki egyfolytában szidta a nyári kánikulában. Éjszaka volt már, és órákat vártunk, amíg átjutottunk. „Még mindig itt tartunk? Emberek! Határok? Minek, kinek?” – Csak morgolódott félálomban, amikor felriadt.
Megérkeztem a boltba, a megbeszélt időre, és Nyers bácsi mosolyogva fogadott. Mint az olyan emberek, akik biztosak a dolgukban. Dicsérte a papucsost. Az eredetit. Remek munkát végzett.
Az én apám is suszter volt. Még korai gyerekkoromból emlékszem, egy vasárnap délelőtt, hogyan szaggatta szét a cipő felső részét, mely a kaptafán nem úgy állt, ahogyan azt ő elvárta volna. Olyan cifra káromkodást azóta sem hallottam. Több nyelven. Egyfolytában, majd repült a kaptafa is, ki az udvarra. A jó mesterek, már csak ilyenek. Ritkák is, mint a… na milyen holló?
A ceremónia elkezdődött. Előkerült a pult alól az annyira várt „csoda”. Most már itt van előttem, az íróasztalomra is feltettem, simogatom, nézegetem. Tapogatom. Akkor csak néztem, és szó nélkül hallgattam a mester magyarázatát. Valóban a régi élethű mása, és mégis nem az, amit én elképzeltem. Hiányzik belőle a harminc év használat, a patina. „Garantáltan kibír negyven évet” – mondta boldogan, magyarázta szakmailag. Majd mutatta a nem könnyű megoldásokat, amelyeket ma már szinte senki nem alkalmaz, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem éri meg, vagy nem is tudják a megoldást. Így vesznek ki a jó mesteremberek, és az általuk készült remekművek is. „Ha nem a kedvenc lányom kér, én sem fogok hozzá. Három napot dolgoztam vele. Külön minta, kaptafa, szakasztott mása a réginek. De a lányom a szívem csücske” – kacsintott felém.
A végén előkerült az ünneplő is. Az orrán tátongó lyuk szintén megjavítva. Pedig ezt még a kuka sem vállalta, amikor visszavittem neki, hogy foltozza be valahogy. Mondta a maga módján, hogy lehetetlent kérek tőle, és csak rázta a fejét, mint egy mura ló, aki unja a felesleges igát.
Most következik az összefoglaló. Papucs ügyben. Ígérem, hosszú ideig hallgatok ez után a témáról.
Jelenleg van három pár papucsom. Egy hétköznapi, egy ünneplő, és egy vadonatúj. Ez testvérek között is ki kell, hogy bírjon még negyven évet. Felváltva használva. Mindig a megfelelőt az adott alkalomhoz illően. Majd látjuk.
Tavaszra ígértek még egy párat meglepetésként, vagy ráadásként? Kár lenne kihagyni, ha már a minta elkészült. Nem bánom. Az még nem tudom, hogy temetnek, de hallottam, mezítláb. Kérni fogom a kivételt. Csak papucsban…
Kommentek
Ha azért hordtál világéletedben papucsot, mert édesapád csinálta őket, akkor leveszem a nemlétező kalapom előtted... Ebből a meséből az derül ki. (Szerintem ezért egy JÓ mese ez).
Üdv, Ernő
Nagyon szépen köszönöm a linket és örülök, hogy Ágota apukája kiváló munkát végzett amely munka minőségét illetőleg nem is kételkedtünk (csak te egy picit :-) ). Mert hát a papucs az mégiscsak Papucs, a Te Papucsod! :-)
Böngészgetek a többi Rikkancs-ban, amelyekről lemaradtam. Szinte hallom a hangod, mintha itt mesélnéd a storykat mellettem :-)
Párat megosztok a Facbookon :-)
Üdv,
Bea
A Te új papucsod olyan lesz, mint a mostani celeb nők mellében a szilikon.
Hanyatt fekve is keményen állnak a mellbimbók.
A test elporlad, de a szilikon marad; avagy: ?Túlélsz pöcök!?
Mi meg kimegyünk a divatból, itt maradt öreg legények, akiknek már gyors a kor ritmusa.
Jani
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >