2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (72.)

Sándor, a hajléktalan

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (72.)
Homeless (Nullermanden fotója)

Naponta találkozom vele. Már jól ismerjük egymást. Köszönünk annak rendje és módja szerint, ő általában letatáz. Lehet, hogy valóban ennyire megöregedtem volna? Egy időben közel hozzánk, egy saroknyira talán, az ABC környékén húzta meg magát, majd amikor azt átépítették, eltűnt látókörömből. De nem egészen. Egy másik utcában, egy másik sarkon fedeztem fel őt ismét, jövet-menet. Találkozásunktól ez esetben mindig féltem, mert elszomorít maga a tudat, hogy még ma is embereknek csak ez juthatott osztályrészül. Szunnyadó és világmegváltó lelkiismeretem ilyenkor mindig felordít, majd csöndesen, meghunyászkodva elhallgat. Nem keresem az okokat, még a megoldásokat sem, mert az élet ezen a fázisán régen túl vagyok. Csak szomorkodom, úgy egyedül, magamban. Néha még az is bevillan, én is lehetek egyszer hajléktalan. Min múlik?

Valamelyik nap beugrottam a boltba, csak kenyérért, és hogy a biciklimet ne zárogassam, különben is utálom zárni, még, ha muszáj is, odaszólt hozzám, „Eredj tata, majd én vigyázok rá.” Mivel már olvasóink is léteznek az üzletben, erről tettem időben, néhány kedves hölggyel eltraccsoltunk a témákról. Általában, álcázva magam ruházatommal, engem is könnyen elnézhetnek hajléktalannak. Sőt, lumpen prolinak biztosan. Valamilyen rakodómunkás, ágrólszakadt szemetes, a kék kezeslábasában. Így jártam egy szegény idős asszonnyal is, amikor a házunk előtt lévő kukákba visszaraktam a kiszórt szemetet, és ő azt végignézte. Majd nagy szánakozva, hangtalanul csak ennyit sóhajtott: „Ez a szerencsétlen is ide jutott, pedig még milyen fiatal…” Nem akartam magyarázkodni. Gondoljon, amit akar. Az élet már csak ilyen. Én meg hirtelen fiatal.

Amint kilépek a boltból, Sándor mosolyog, és a kerékpáromra mutat, mint egy fontos mozzanatra, a helyén van, megőrizve, sértetlenül vár gazdájára. Majd csak ennyit szól: „Megelőztelek.” Nem értettem miért mondja ezt, és ránézek tágra nyílt szemekkel. Majd mutogatni kezd a csomagtartóm felé. Csak ekkor vettem észre, hogy egy nagy csomag szeletelt kenyér kellő szakértelemmel van oda fogatva, hogy útközben le ne essen. „Megelőztelek. Vidd el komám, nekem úgy is annyi van, hogy rám szárad!” – int a hatalmas batyuja felé, amit az eresz alatt tart, bizonyítván, hogy nem tréfál. Egy pillanatra megállt bennem valami. Talán a lélek. Alig tudtam megszólalni. Régen voltam ilyen zavarban, talán amikor a Nyomorultakat olvastam az utcán mínusz húsz fokban, mint egy eszelős, és beérve az osztályba, addig folytattam, amíg a könnyeim engedték. Majd letettem a könyvet, és megkértem a csemetéket, egyszer harminc éves korukban, olvassák el ők is. Majd akkor megértik. Addig ne vesződjenek vele, kár az időért. Tudom, hogy nem hallgattak rám, eltűnt az összes könyv a könyvtárakból az egész környéken, de nekem valóban az volt a célom, hogy majd egyszer olvassák el, ha megérnek rá. A világirodalom legnagyobb szociológusa és a szociológia legnagyobb irodalmára, hogyan vélekedik az élet lényegi mozzanatairól. Hogyan látja ezt ő a püspök szemével?

„Nem tehetem pajtás. Ezt nem tehetem. Nem fogadhatom el, mert belehalok. Add oda valaki másnak, akinek nagyobb szüksége van a kenyérre, én már úgy is megettem a javát. Ha jót akarsz, megérted kínom.” – válaszoltam neki. Ő megértett. Levette a kenyeret, és szomorúan visszatette batyujára.

Ma reggel nagyon hideg volt már. Még délután is, amikor hétágra sütött a nap, csípős volt érintése. Megállok a bolt előtt, üdvözlöm, a biciklit nem zárom, és dorgálom: „Miért nem mész be a hajléktalan szállásra? Még megfagysz itt nekem reggelre!” – hadarom, ahogyan a számon kifér. Mire ő: „Á, dehogy. Van négy pokrócom, semmiség az egész. Majd november elsején bemegyek. Akkor nyit a körúti szállás. Oda bemegyek éjszakára. Megígérem. De mondtam már a múltkor is ezt neked” – válaszolt nyugodtan, mint aki biztos a dolgában.

„Írok rólad. Majd egyszer elmeséled a történeted” – válaszoltam, mire ő elmosolyodott, és mintha egy pillanatra boldogság szállta volna meg. Csak nézett rám nagy fekete szemeivel, amíg én a boltba tartottam. Kijövet onnan, kért tőlem egy cigarettát, és csak csóválta a fejét. „Komolyan, írsz rólam? Ezt nem hiszem el.”

Írtam. Közben…

***

Utóirat: Sándort már hetek óta nem láttam, és kezdek aggódni.

2010. november 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. november 12. 0:44:34

Aggodalmamra az üzletben kaptam meg a választ, amikor tegnap érdeklődtem felőle. Ha minden igaz, Szentesre költözött. Egy asszonyság lehetőséget adott neki, hogy újra embernek érezze magát. Lehet, hogy vannak még csodák?

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább