2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Mintha Magyarország búcsút intett volna a Nyugatnak

Mintha Magyarország búcsút intett volna a Nyugatnak

Ilyesmit általában a populisták és a diktátorok csinálnak, ha aggódnak az uralmuk miatt. A gyerekvédelem és a keresztény értékek nevében lépnek fel, jellemzően a Nyugat ellen - olyan országokban, amelyekben éppen a vezetők miatt a lakosság csupán álmodhat a nyugati életszínvonalról. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Die Welt

 

Az Európai Parlament néppárti, illetve szociáldemokrata alelnöke szerint megálljt kell parancsolni Orbán Viktornak, mert az EU jövője az alapértékeken múlik. Az osztrák Othmar Karas és a német Katarina Barley úgy foglal állást a német jobboldali lapban megjelent közös cikkben, hogy a magyar miniszterelnök ugyan próbálja lejáratni az uniót, de ez ellen a tagállamokban fel kell lázadniuk, mivel meg kell védeniük a közös elveket.

A politikus az utóbbi hetekben egy sor nyugati lapban tett közzé fizetett hirdetést, hogy megrágalmazza az EU-t és főként az EP-t, miközben megkezdődött az összeurópai vita a szervezet reformjáról. A dezinformációs kampány azonban nem maradhat annyiban. Aki tudja, honnan indult az unió és mi a feladata, az nem maradhat néma. Ki kell állni az alapértékek mellett, különben a közösség elveszti identitását és jelentőségét. Éberen kell őrködni, mert az alapvető szabadságjogokat érik támadások.

Főként a magyar kormány megsérti alapkötelezettségeit és tekintélyelvű egypártrendszerbe csúszik vissza. A törvényhozások dolga azonban az, hogy megóvják az alapértékeket: az igazságszolgáltatás függetlenségét, a sajtó szabadságát és a polgárok jogait. Az Európai Parlamenttel együtt pellengérre kell állítaniuk azokat a hatalmakat, amelyek átlépik a demokrácia és az autokrácia közti határt.

Ha ez uniót át kell alakítani, akkor nem azért, mert elavultak az alapnormák, hanem mert meg kell őket erősíteni. Nélkülük ugyanis nincs EU. És közösen kell kiállniuk értük a polgároknak, az EP-nek, a nemzeti parlamenteknek, valamint a Bizottságnak és a kormányoknak. Ez a szabadság és a jólét záloga, ez a tanulság az utóbbi 70 év alapján.  

 

FAZ

 

Kulturális háború zajlik Európa két fele között, miután a Kelet és a Nyugat eltérő irányban fejlődött a 17 évvel ezelőtti nyitás után. A régi országok abban bíztak, hogy az új tagok betársulnak vagy a konzervatívokhoz, vagy a szociáldemokratákhoz, ám ebből nem lett semmi olyan kulcskérdésekben, mint a klímaváltozás, a migráció, a nők jogai, valamint a sokszínűség. Ezek keleten csak egy kisebbség számára fontosak, viszont a magyar és a lengyel kormány pont azzal az ígérettel kerülhetett hatalomra, hogy az ilyen változások nem gyűrűznek be az országba.

Azaz világnézeti ellentét feszül a két tábor között: tekintélyuralom kontra pluralizmus, nemzeti a multikulturalizmus ellen. Ránézésre persze jogi vita zajlik az EU, illetve Budapest és Varsó között, ám valójában alapkérdések forognak kockán. Belejátszanak politikai vektorok, mivel Orbán szövetségesek nélkül maradt, miután hátat fordított az EPP-nek. A lengyelek pedig mindig is páriák voltak pártpolitikai szempontból.

De mindez eltörpül az értékvita mellett. Csakhogy a Bizottság nem tud mit tenni a szerződések őreként: más lehetősége nem lévén, jogi síkon igyekszik megoldani az ellentéteket. Ám az egységes piac és az európai jogrend akkor maradhat fenn, ha a tagok tiszteletben tartják a közös normákat.

A nézeteltérések azért éleződtek ki végletesen, mert a nyugati adófizetők közül már rengetegen vetik fel, minek kell milliárdokkal támogatni olyan keleti vezetéseket, amelyek tesznek az egységes játékszabályokra. Németország gazdasági és stratégiai érdekekből kiindulva sűrűn próbálta képviselni a keleti érdekeket, ám be kell látnia, hogy a jogállam fennmaradása mindent felülír, mert enélkül veszélyben a közösség jövője.

Hogy merre dől el a vita, azt nem tudni, de azért már akadt olyan populista kérkedő, aki összehúzta magát, nehogy nagy pénzeket veszítsen. És hát az uniós tagság változatlanul fontos a magyar és a lengyel társadalom jó része számára. Ennélfogva a két ország végig veheti, hogy hol áll és melyek az elsődleges céljai, most, hogy a Bizottság bekeményít. Ha viszont minden kötél szakad, akkor rajtolhat a vita a kiválásról.

 

Süddeutsche Zeitung

 

Budapest mindig is liberálisabb volt, mint az ország többi része, ennek megfelelően a fővárosban a melegség nem kavarta fel a kedélyeket – egészen mostanáig – írja a Bécsből átrándult tudósító a Pride-ról. Megszólaltat egy meleg diákot, aki egyáltalán nem szeretne elrejtőzni, pedig a Károlyi Gáspár Egyetemen nem sok megértésben van része az őskonzervatív professzorok, illetve a tankörtársak részéről.

Ő maga is azt tapasztalja egyébként, hogy a hangulat mostanában igencsak feszült lett. Ám ez nem csoda, hiszen a Fidesz az egyik törvényt hozza a másik után, hogy célba vegye a nemi kisebbségeket. Mindenkit, aki nem heteroszexuális. Lépésről lépésre ellenségnek kiáltja ki őket. De ezt Brüsszel úgy tekinti, hogy tudatosan provokál a jobboldali-nemzeti politikus, aki egyre távolabb kerül az EU-tól. A legújabb lépését gyerekvédelmi törvénynek tünteti fel, a brüsszeli bírálatot ideológiai háborúnak minősíti.

A választások előtt hadjáratot kezdett a régi és új ellenségekkel szemben. A már idézett fiatal viszont nyugtalanítónak és félelmetesnek nevezi ezt a politikát. Mindenesetre a szervezők, a közösség tagjai hatalmas sikerként könyvelhetik el a szombati rendezvényt. Külföldről több száz szimpatizáns érkezett, köztük EP-képviselők, de nagykövetek is ott vonultak a tömegben. Szakaszgyőzelem egy egyoldalúan meghirdetett háborúban.

Az újságírónak az volt az összbenyomása, mintha a részvevők elhatározták volna, hogy tiltakozás ide vagy oda, nem provokálják a Fideszt. Orbán viszont megy tovább, következik a nemzeti konzultáció. Ugyanakkor az említett diák úgy hatott a pódiumon, amikor elmondta beszédét, mint valaki, aki igen bátor, de nagyon fél.

 

Der Standard

 

A budapesti tudósító úgy látja, hogy a Büszkeség Menetével tízezrek igen hathatós jelzést küldtek arról, mit is gondolnak Orbán homofób politikájáról, ám utóbbi már a választási kampány része. Az biztos, hogy ekkora LMBT-demonstráció még nem volt a magyar fővárosban, de hát a jobboldali-populista kormányfő nemrégiben hadjáratot hirdetett meg a nemi másság képviselői ellen.

A hatalom idáig nem szólalt meg a felvonulás kapcsán, viszont bőven akadtak olyan vélemények, amelyek „megfelelő értelmezést” igyekeztek adni az eseménynek, ideértve a külföldi bírálatokat az ún. gyerekvédelmi törvény ügyében. A kormány képviselői persze nem tudják igazolni, amit a civilek ellen felhoznak, hogy ti. azok propagandát folytatnak, amikor az iskolákban azt népszerűsítik, hogy toleranciát kell tanúsítani a nem heteroszexuálisok iránt. Meg hogy miként térítenék el a fiatalokat azok nem orientációjától.

A lényeg azonban az, hogy immár nem csupán elvi lehetőség a Fidesz leváltása. Ezért a párt görcsösen keres új témát. Az ötletet a lengyelektől vette és a jobboldali-populista, illetve szélsőjobbos tábor gondolkodásmódját könnyen át lehet kapcsolni az idegenellenességről a homofóbiára.

Politikailag azonban ez nagy ugrást jelent, és ennek bizonyítására a szerző hosszan idézi a HVG-online elemzését, miszerint a kampánnyal a magyar vezetés becsatlakozott a keleti despoták, Oroszország, Kazahsztán vagy Kirgízia táborába. Ott szokták a melegeket üldözni, a magyaroknál (még) nem. Mégis úgy hat, mintha az ország búcsút intett volna a Nyugatnak.

Ilyesmit általában a populisták és a diktátorok csinálnak, ha aggódnak az uralmuk miatt. A gyerekvédelem és a keresztény értékek nevében lépnek fel, jellemzően a Nyugat ellen - olyan országokban, amelyekben éppen a vezetők miatt a lakosság csupán álmodhat a nyugati életszínvonalról. 

 

Der Standard

 

Orbán nagyon is tudatosan mű toleranciát tanúsít a Budapest Pride iránt, de amint a világ elfordítja a tekintetét, alighanem felerősödik a diszkrimináció a kisebbségekkel és a másként gondolkodókkal szemben. A 30 ezres menet természetesen hatalmas siker a rendezők, az LMBT-társadalom és annak támogatói számára, odahaza és külföldön egyaránt. Amihez megkönnyebbülés járul, mert előzőleg tartani lehetett zavaró akcióktól, provokációktól, sőt akár összecsapásoktól.

De bizonyos fokig védelmet nyújtott a sok vendég és újságíró a határon túlról, ám Orbán ezt is kihasználta a maga céljaira. Egyáltalán nem engedte ugyanis, hogy bármi botrány legyen, ennélfogva mondhatja, hogy megalapozatlanok az aggodalmak. Magyarország teljesen demokratikus állam. A törvények ugyan helyenként keményebbek, mint másutt, ám érvényesül a véleményszabadság – már ameddig az nem zavarja a hatalmat. Ezt tudjuk róla.

Lehet, hogy ez az érvelés bejön bizonyos körökben, de attól még nem lesz hirtelen liberális a politikusból, hogy megenged és nem torpedóz meg egy nagy demonstrációt, amely egyébként Európában teljesen megszokott. De amint máshová néz a nemzetközi közvélemény, megy tovább a hátrányos megkülönböztetés, sőt várhatóan csak fokozódni fog. Hiszen a miniszterelnök csakis ily módon remélheti, hogy jövőre meg tudja őrizni uralmát.

 

Frankfurter Rundschau

 

Erősödik az Orbánra nehezedő nyomás, Budapesten ezrek tüntettek az LMBT-törvény ellen. A színes felvonulás során azonban háttérbe szorult, hogy a magyarok 60 %-a egyetért a szabályozással, és közülük 40 % ellenzéki szavazó. A kormányfő a feszültségre a népszavazás meghirdetésével reagált, de a kérdések sugallják a választ. De persze a célja nem is az, hogy megoldja a vitát, akár az EU-ban, akár odahaza. Hiszen a legegyszerűbb az volna, hogy visszavonja a jogszabályt.

Aki ma felkeresi Magyarországot, nem azt tapasztalja, hogy a fiatalok már igen korán a nemiséggel foglalkoznának, márpedig a hatalom állítólag pont ezt akarja megakadályozni. Orbán ezzel az irányvonallal elsősorban az idősebbeket, a nőket és a vidéki választókat igyekszik megcélozni. A magyar fiataloknál és az unióban azonban rossz helyen kereskedik vele.

 

Frankfurter Rundschau

 

Németország felújította a korábbi gyakorlatot és ismét visszaküld Magyarországra elutasított migránsokat, vagyis visszatér a dublini rendszerhez, pedig arról Merkel már többször is kijelentette, hogy idejét múlt. Tehát nem lehet alkalmazni, hogy ott bírálják el a menedékkérelmeket, ahol azok benyújtói először léptek az unió területére. Berlin azonban az elmúlt években már csak azért sem folyamodott ehhez az eszközhöz, mert úgy ítélte meg, hogy súlyos hiányosságok vannak a magyar menekültrendszerben.

Ám most a Balpárt kiderítette, hogy az első félévben akadtak olyanok, akiket visszatoloncoltak magyar földre, ám ezt a párt szakértője botrányosnak és felelőtlennek tartja, hiszen az érintettek az orbáni Magyarországra kerülnek vissza.  Egyébként tavaly jó 102 ezren folyamodtak, hogy menekültstátuszt kapjanak Németországban, ám 30 ezren hiába. De közülük csupán nem egészen 3 ezret vittek vissza egy másik tagállamba a dublini elv alapján.

 

Der Standard

 

Az újság azt kérdezi, mi a csudának küld plusz négyszáz katonát Ausztria főként a magyar határra, amikor a húzásnak sok foganatja úgysem lesz az illegális bevándorlók elleni harcban. Költség azonban nem számít, a fő, hogy látványos képek jelenjenek meg az erősítéséről. A 400 snájdig fegyverest politikai meggondolásokból vezénylik ki, pedig már bebizonyosodott, hogy sok hasznot nem hajtanak. Már túl a PR-akción.

Hiszen a menekültválság csúcsán is csak annyit tudtak tenni, hogy a elfogott férfiakat, nőket és gyerekeket átadták a rendőröknek, mert ha visszaküldik őket magyar területre, az illegális kitoloncolásnak minősült volna. Amúgy pedig az érintetteknek továbbra is jogukban áll menedékkérelmet előterjeszteni, így sok értelme nincs az erődemonstrációnak. Nem fog senkit sem elriasztani. Ha pedig csupán át akarnak jutni Ausztrián, akkor a nagyobb kockázat árát valószínűleg nagyobb összeggel fizetik meg az embercsempészeknek.

Hogy mindez mennyibe kerül, az nem derült ki, de jobb lett volna pénzt a rendőrségnek adni. Illetve volna más lehetőség is: Tadzsikisztánban már készülődnek, mert a tálibok nyomulása folytán várhatóan tízezrek érkeznek Afganisztánból. Ott jól jönne pár millió az osztrák kormánytól. Már ha az ember segíteni akar.

 

2021. július 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább