Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
50 évvel ezelőtt az EU rájött, hogy mi a siker titka
Az egymást követő bővítések azóta is lendületet és a befolyást adnak a szervezetnek, habár a nyitás következményei nem mindenben kedvezőek. De azért szokták mondani, hogy a felvételek az EU külpolitikájának legsikeresebb elemét jelentik, hiszen a belépés lehetősége láttán a jelöltek egy sor reformot hajtottak/hajtanak végre. A tagsággal ugyanakkor rendkívül megerősödnek. A franciák arra panaszkodnak, hogy a folyamatos felvételek miatt nehéz elmélyíteni az integrációt. De jelentene másként az EU ekkora erőt a világban? Nem hatnának ennyire az oroszellenes szankciók, kisebb lenne az egységes piac és nem volnának ennyire előnyösek a kereskedelmi megállapodások. Igaz, ami igaz, a döntéshozatal elég lassú, főleg, amikor egyhangú határozatot kell hozni. De ha az megvan, akkor nagy a súlyuk. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Le Monde
A politikai és vallási jobboldal vezető figuráinak egész hada zarándokolt el az előző pápa ravatalához, köztük Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök nem is katolikus, mégis ragaszkodott ahhoz, hogy tisztelegjen XVl. Benedek előtt. Áhítatában még le is térdelt a Szent Péter székesegyházban. Ők ketten ismerték, és úgy tűnik, becsülték egymást.
A temetés nem állami szertartás volt, csak az olasz és a német vezetőket hívták meg hivatalosan. De akárcsak Orbán, több más méltóság is úgy határozott: magánemberként személyesen hajt fejet Ferenc elődjének földi maradványai előtt. Egy valóságos had, amely jóformán demonstratív módon felsorakozott Joseph Ratzinger jobboldali társadalmi és vallásfelfogása mellett.
A magyar méltóságnak nem is kellett volna jelen lennie, hiszen ott volt Novák Katalin. De hát az emeritus katolikus egyházfő a jobboldali világ védangyalának számított, szemben Ferenccel, akiről úgy gondolják, hogy a liturgiával szemben túlságosan is az olyan társadalmi kérdésekre összpontosít, mint a migráció. De tegnap azért véget ért egy korszak. Egy amerikai szakértő szerint a konzervatív tábor elvesztette vezetőjét a Vatikánvárosban.
Egyben azonban azt a mérséklő tényezőt is, aki visszafogta mindazokat, akik úgy gondolták, hogy a katolikus egyháznak egy sokkal jobboldalibb felfogáshoz és gyakorlathoz kell visszatérnie. Épp ezért nem ígérkezik egyszerűnek a jelenlegi Pontifex Maximus mandátumának vége.
Der Standard
A cseh külügyminiszter megkerülte a választ arra a kérdésre, hogy minek kell tekinteni a Magyarországgal kötött megállapodást, tehát hogy az Orbán-kormány két fontos kérdésben is feladta ellenállását, cserében pedig elvi ígéretet kapott a támogatások utalására. Azaz akkor most itt megadealról van-e szó, ahogy azt Prága az uniós soros elnökeként értékelte, vagy inkább Budapest megzsarolta az EU-t?
Jan Lipavsky mindössze annyit mondott: boldog, hogy megoldódott a kérdés, és most már elismerik, hogy országa igencsak konstruktív szerepet töltött be a megegyezés kialakításában. Egyébként úgy ítéli meg, hogy hiába van komoly nézetkülönbség a magyar és a lengyel fél között Oroszország ügyében, a visegrádi csoport nem szűnt meg, habár az egyes tagok máshová helyezik a hangsúlyt az invázió kapcsán. Ez pedig nem teszi egyszerűbbé az együttműködést.
Kitért arra is, hogy az Unió nem olyan, mint egy tökéletesen összehangolt zenekar, egyeztetni kell a különféle érdekeket. De ha a szankciókat nézzük, vagy az ukrán katonák kiképzését, illetve a Kijevnek nyújtott anyagi segélyt, akkor azt látjuk, hogy erős az egység.
Economist
50 évvel ezelőtt az EU rájött, hogy mi a siker titka: az egymást követő bővítések azóta is lendületet és a befolyást adnak a szervezetnek, habár a nyitás következményei nem mindenben kedvezőek. De azért szokták mondani, hogy a felvételek az EU külpolitikájának legsikeresebb elemét jelentik, hiszen a belépés lehetősége láttán a jelöltek egy sor reformot hajtottak/hajtanak végre. A tagsággal ugyanakkor rendkívül megerősödnek.
A franciák arra panaszkodnak, hogy a folyamatos felvételek miatt nehéz elmélyíteni az integrációt. De jelentene másként az EU ekkora erőt a világban? Nem hatnának ennyire az oroszellenes szankciók, kisebb lenne az egységes piac és nem volnának ennyire előnyösek a kereskedelmi megállapodások. Igaz, ami igaz, a döntéshozatal elég lassú, főleg, amikor egyhangú határozatot kell hozni. De ha az megvan, akkor nagy a súlyuk.
A bővítés ugyanakkor nem olcsó. Az 1973 óta bekerült 19 tag közül hármat leszámítva az összes többi több pénzt kap Brüsszeltől, mint amennyit befizet. Viszont felgyorsult a keleti felzárkózás, habár a harcias Lengyelország és az autokrata Magyarország példája mérsékelte a lelkesedést a további felvételek iránt.
Az meg aggasztó, mennyire csekély az esélye, hogy egyhamar bekerül a jelentkező 10 állam. Pedig a 27 tag polgárainak többsége úgy gondolja, hogy fontosabb, ami összeköti az európaiakat, mint ami elválasztja őket egymástól. Támogatják az új felvételeket, különösen a háború miatt. Vagyis be kell venni Tiranát és Kijevet is. Bármekkorák is a hiányosságok, az EU-nak az 50. évfordulón meg kell ünnepelnie legsikeresebb külpolitikáját.
Washington Post/Bloomberg
A kommentár nem ajánlja, hogy bárki temesse a populizmust, illetve az autokráciát, mert Putyinnak és Hszinek is még jelentős erőtartalékai vannak. Függetlenül attól, hogy a háborúval, valamint a járvány elleni küzdelemmel egy sor súlyos hibát követtek el, így igencsak megcsappant szavahihetőségük, valamint anyagi alapjuk is. De az elemzés idesorolja azt is, hogy a republikánus hívek nagyjából 60 %-a nem Trumppal képzeli el a jövőt.
Csak éppen ezeket a jelzéseket lehet másként is értelmezni. Mert pl. az invázió megmutatta, Európa milyen mértékben van ráutalva az orosz energiára. A kínai elnök a tömegtiltakozás miatt feladta a szigorú zárlat politikáját. Trump alátámasztotta Európa bizalmatlanságát Amerikával vezető szerepét illetően. Ugyanakkor a jobboldali populisták azt érzékelik, hogy a szabályokra épülő nemzetköz rend helyébe a nagyhatalmi versengés új korszaka lépett.
A demokrácia visszaszorulása különösen aggasztó az Egyesült Államokban és Indiában. És nagyon úgy néz ki, hogy egyhamar nem lehet megszabadulni a trumpizmus okozta gondoktól. A liberálisok viszont hajlanak a túlzott derűlátásra, noha pl. a globalizáció megkönnyíti a korrupció exportját a világba. A közösségi média és a kábeltévék láncolata pedig megosztottságot kelt és hamis értesüléseket terjeszt.
De még maga a demokrácia is a liberális rendszer leghatékonyabb ellensége lehet. Főként az autoriter török államfő, illetve Orbán Viktor tökéletesítette, hogy a többségi elvre hivatkozva miként szorítsa vissza a kisebbségi jogokat, gátolja a politikai versenyt és távolítsa el hatalma korlátait. A jóléti gondok is a másik oldal kezére játszanak., mint ahogy a menekülthullám, továbbá az infláció és a járvány is.
A populisták tudták, miként lobbantsák be ezt a gyúlékony elegyet. Képesek meglovagolni az elégedetlenséget, mesterei a megosztásnak. Ugyanakkor a liberalizmus jócskán vesztett vonzerejéből. De ne adjuk fel a reményt, mert még a jobboldali populizmus tábora még mindig sokkal kisebb. Ezzel együtt ne higgyük okvetlenül azt, hogy a láthatáron kirajzolódó vörös fény csakis a hajnal lehet.
Der Standard
Barbara Coudenhove-Calergie, aki a maga 91 évével az osztrák politikai újságírás nagyasszonyának számít, nem hiszi, hogy egyhamar nemzetközi bíróság elé lehetne állítani az orosz elnököt az általa elkövetett háborús bűnökért. A szerző, akinek édesanyja Pálffy Sophie grófnő, nagybátyja pedig a páneurópai mozgalom alapítója volt, azért gondolja ezt, mert az ilyen pereknek az is a céljuk, hogy jelzést adjanak a világnak.
Elégtételt kell szolgáltatniuk az áldozatoknak, de legfőbbképpen egyértelművé kell tenniük a tettesek honfitársainak, hogy a háború borzalmas bűntett volt. Csakhogy a Kreml propagandája kezdettől fogva úgy állította be, hogy itt az egykori nagy honvédő háború folytatásáról van szó. A jók a gonoszok, a hazafiak a nácik ellen küzdenek.
Az orosz társadalomtól kellene kiindulnia a kezdeményezésnek, hogy meggyőzzék a tömegeket: mennyire igazságtalan a háború, ideértve civilek lemészárlását, nők megerőszakolását, sok ember elhurcolását és a polgári infrastruktúra módszeres lerombolását. Szép számmal vannak az oroszok között olyan rettenthetetlenek, akik ezt meg is próbálják és ily módon az életüket kockáztatják.
De ha hinni lehet a szakembereknek, ők csupán egy törpe kisebbség. Nem látszik, hogy felbukkanna arrafelé egy Stauffenberg, aki annak idején merényletet kísérelt meg Hitler ellen. Így Putyin jó ideig nem is ül a vádlottak padjára.
Economist
Lengyelország imádja gyűlölni a németeket, a két állam képtelen abbahagyni a civakodást, pedig lehetnének jó szomszédok is. Csakhogy legutóbb mindössze három napja a lengyel külügyminiszter-helyettes azzal vádolta meg Berlint, hogy az vazallusává akarja tenni a lengyel államot. Mellesleg Arkadiusz Mularczyk tagja volt annak a testületnek, amely kidolgozta az érveket ahhoz, milyen alapon követel Varsó bődületes, 1,3 milliárd eurós háborús kártérítést a német féltől. (Az összeg a lengyel GDP kétszerese.)
Senki sem vitatja, hogy a nácik annak idején szörnyűségeket követtek el lengyel földön. De 8 évtizeddel ezelőtt. Azóta a németek jelenetős területeket engedtek át, és több megállapodást kötöttek, hogy lezárják a háború fejezetét. Ezért több kérdést is felvet a lengyel időzítés, illetve a kampány elvakultsága.
A választ a lengyel politika megosztottságában kell keresni. Csökken a koalíció kisebbik pártjának támogatottsága, a szövetségen belül kiéleződtek az ellentétek. Márpedig jövő ősszel jönnek a választások és a PiS szívesen mozgósítja táborát, illetve szeretné megtartani a jelenlegi felállást.
Emellett – mondja Pjotr Buras, az Európai Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt varsói képviseletének vezetője – Brüsszel folyamatosan nyomást gyakorol a Morawiecki-kormányra, főként a bírói függetlenség helyreállítása érdekében. Ám épp ezért Jaroslaw Kaczynski mind inkább Berlinre mutogat, mármint, hogy az bujtogatja az EU-t. Emellett az ország erős embere erkölcsi fölényt érez a Nyugattal szemben, amiért már jó rég figyelmeztetett az orosz veszélyre.
Ezen felül a fő ellenfélnek, Donald Tusknak német családi gyökerei vannak, továbbá volt az Európai Tanács elnöke, így könnyű megetetni a Jog és Igazságosság vidéki bázisait azzal, hogy a politikus németbarát áruló. A szélsőjobb Berlin-ellenes dobpergésére ráerősít az állami média. Nem lesz gyerekjáték rendezni a viszonyt.
Következő cikk: Netanjahu „nagy hazugsága” véget vet a jogállamnak Izraelben
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >