Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Árnyék borul Ukrajna fölé...
... mivel a vilniusi NATO-csúcs után sem bizonyos az ország jövője. Majd meglátjuk, hogy az ország megkapja-e az áttöréshez az igen sürgősen igényelt fegyvereket Amerikától, Németországtól és Franciaországtól. Egyelőre azonban úgy van, hogy a Prigozsin-féle felkelés nem segített az elfoglalt területek felszabadításában. A bátor ukrán harcosokat nyugaton továbbra is csodálat övezi, ám a gazdasági gondok miatt a menekültek jelentette teher hatalmas lökést adhat a szélsőséges pártoknak, lásd az AfD-t. Ezek az erők fegyverszünetet szorgalmaznak, vagyis, hogy Kijev menjen bele az orosz hódításokba. Folyik a küzdelem az idővel, mert döntő lesz a jövő novemberi amerikai választás. Republikánus győzelem esetén újrakeverik a kártyákat Ukrajna támogatása ügyében. Ezzel együtt megvan az esély, hogy jelentős és időben érkező NATO-segítséggel az ukránok rávegyék az orosz diktátort: adja fel a zsákmányát, vagy legalábbis annak nagy részét, és pedig, hogy megmentse uralmát. Annál is inkább, mivel odahaza is szorult helyzetben van. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Der Standard
Amikor a szélsőséges Szabadságpárt vezére a „népet” emlegeti, akkor emögött nincs más, mint hogy szabadulni akar a demokratikus korlátoktól – állapítja meg az egyik legjobb osztrák véleményíró, Hans Rauscher. Felidézi, hogy Nehammer kancellár kizárta az együttműködést az FPÖ elnökével a jövő évi választások után, ám annak pártjától nem határolódott el.
Márpedig az önbecsapás, mivel az FPÖ egésze jobboldali-populista, egyes részei pedig szélsőjobbosok, és pont annyira destruktívak, mint Kickl. A politikus maga igényt formál arra, hogy ő a „népet” képviseli, szemben az elitpártokkal, amelyek szerinte elárulják azt. Május 1-i programadó beszédében kijelentette, hogy ő a „nép kancellárja” kíván lenni.
A nemzeti populistákra jellemző, hogy felszámolnák a demokratikus intézményeket, és a népakaratra hivatkozva autokrataként szereznék meg a hatalmat. Kickl kétségbe vonja a jelenlegi rendszer törvényességét, és azt valósítaná meg, amit Jörg Haider a „3. köztársaság” címszó alatt egykor kifejtett. Vagyis összevonná a kormány- és államfői tisztséget, erősen korlátozná a törvényhozás jogkörét, a népnek pedig folyamatos referendummal adná meg az illúziót, mármint hogy bele tud szólni a dolgokba.
Az ún. „igazi nép” azonban azt jelentené, hogy abból kizárnák a kisebbségeket, az elitet, a multikultit, az idegeneket, a liberális széplelkeket, a kritikus értelmiséget., az ellenzéket, a kozmopolitákat (ez utóbbinak antiszemita felhangja van). A szerző idézi Jan-Werner Müllert a Princetoni Egyetemről, aki szerint a gond akkor jelentkezik, ha valaki úgy vezeti elő a saját „népi koncepcióját”, hogy saját magát a csendes többség kizárólagos képviselőjeként tünteti fel.
Egyébiránt nincs homogén nép, az „igazi nép”-ról beszélni helyből megosztó, kirekesztő, potenciálisan erőszakot rejt magában. Amikor tehát Kickl azt fejtegeti, hogy a „nép kancellárja” akar lenni, akkor egy kisebbség – jelen állás szerint 30 % - nevében jelenti be igényét az egyeduralomra. Erről van szó és nem másról.
The Times
Európa egyáltalán nem csupán a migránsok miatt tart jobbra, a zöld átmenet és az infláció szintén felkorbácsolja a szavazópolgárok dühét - írja Roger Boyes. Rámutat, hogy a középosztályok mindenütt aggódnak a jövőjük miatt. A spanyoloknál a vasárnapi választás előtt jön fel a szélsőjobbos Vox, pedig az országból többen emigrálnak, mint ahányan máshonnan betelepülnek. Ennek megfelelően a párt még nem jutott el a trumpi riogatáshoz, miután a lakosság számára itt nem létkérdésről van szó.
A keményjobb annál többet foglalkozik viszont azzal, hogy csökken a haza lélekszáma. A következmény munkaerőhiány, ezért a spanyoloknál pl. sokkal rugalmasabb a hozzáállás a bevándorláshoz. Inkább lehetőségnek tekintik, mint problémának. A görögöknél pont fordítva van.
Németországban felmérések mutatják, hogy az ultranacionalisták malmára leginkább az infláció hajtja a vizet. De sokat számít, hogy sokan nem értenek egyet a zöldek nyomulásával a háztartások fűtése ügyében, és csak utána a jön a félelem forrásaként a menekültek letelepítése, illetve a háború.
Az elégedetlenséget fokozza az EU erőpolitikája is. A lengyeleket pl. felháborítja, hogy 20 ezer eurót kellene fizetniük fejenként, ha nem vesznek át menedékkérőket délről, miközben több millió ukránt fogadtak be.
Handelsblatt
A kommentár sürgeti, hogy végre parancsoljanak megálljt a Siemens Energynek, mert az zavartalanul folytatja az együttműködést a Roszatommal. (A nukleáris energiára nem terjednek ki a szankciók, viszont a német kormány nem engedélyezte, hogy a konszern a francia Framatommal együtt szállítsa a vezérlőművet a Paks -2-höz – a szerk. megj.)
A társaság arra hivatkozik, hogy kötik az érvényben lévő szerződések, mert ha felrúgná azokat, annak végzetes volna az üzenete. A következmények pedig kiszámíthatatlanok lennének. Itt csupán a politika mondhatja ki a döntő szót. Csak éppen a Roszatom munkatársai segítettek elfoglalni a zaporizzsjai erőművet. Továbbá abban, hogy az ott megtermelt áram eljusson az orosz hálózatba. De közreműködik a hadsereg atomprogramjában is.
Így viszont nagy kérdés, milyen jelzést küld az, hogy a Siemens kitart partnere mellett. Persze hogy a politikára tolja a felelősséget, az a maga szempontjából érthető. De megvan a magyarázat arra is, hogy az atomenergiát miért vették ki a megtorló intézkedések hatálya alól: a franciák – egynémely kelet-európai állammal együtt – rá vannak szorulva a Roszatomra. Ezért Párizs és jelentős mértékben Magyarország is keresztbe fekszik. Csakhogy itt is számolni kellene azzal: Oroszország nem megbízható.
Washington Post
A lap egyik vezető biztonságpolitikai elemzője azt tanácsolja a Nyugatnak, hogy cseppet se legyen borúlátó Ukrajna kapcsán, mert nincs rá semmi ok. David Ignatius azzal érvel: lehet, hogy az ukránok egyelőre nem nyerik meg a háborút, viszont Oroszország elveszti és ezt tudják a vezetői, valamint a polgárai is.
Az orosz hadsereg tartja a védelmi állásokat, aknamezők mögé bújva. De esik szét a parancsnoki lánc és a jelek szerint Putyin ezt képtelen bevallani, hát még megoldani. Ám éppen ezért fennáll a veszély, hogy atomfegyverhez folyamodik, de az még kockázatosabb volna neki, mint a Nyugatnak. Hiszen, ha harcászati nukleáris eszközt vet be, akkor arra az USA megsemmisítő választ adna – hagyományos csapásmérő erővel. Kína pedig alighanem kifarolna Moszkva mögül.
Az ukránok támogatása ügyében Washingtonnak főleg egy dolgot kell szem előtt tartania: le kell szállítania minden szükséges fegyvert, hogy később ne fogja a fejét, ha netán kudarcot vall az offenzíva. Egyben hozzá kell látnia, hogy meghatározza, milyen békés rendezés képzelhető el. Ukrajnának biztonsági garanciákra van szüksége, de ilyeneket szeretne magának a meggyengült Moszkva is. Az ENSZ esetleg békefenntartókat küldhet, akik stabilizálhatják a határt, miután Oroszország kivonul az elfoglalt övezetekből.
Der Standard
Paul Lendvai úgy ítéli meg, hogy árnyék borul Ukrajna fölé, mivel a vilniusi NATO-csúcs után sem bizonyos az ország jövője. Majd meglátjuk, hogy az ország megkapja-e az áttöréshez az igen sürgősen igényelt fegyvereket Amerikától, Németországtól és Franciaországtól. Egyelőre azonban úgy van, hogy a Prigozsin-féle felkelés nem segített az elfoglalt területek felszabadításában.
A bátor ukrán harcosokat nyugaton továbbra is csodálat övezi, ám a gazdasági gondok miatt a menekültek jelentette teher hatalmas lökést adhat a szélsőséges pártoknak, lásd az AfD-t. Ezek az erők fegyverszünetet szorgalmaznak, vagyis hogy Kijev menjen bele az orosz hódításokba. Folyik a küzdelem az idővel, mert döntő lesz a jövő novemberi amerikai választás. Republikánus győzelem esetén újrakeverik a kártyákat Ukrajna támogatása ügyében.
Ezzel együtt megvan az esély, hogy jelentős és időben érkező NATO-segítséggel az ukránok rávegyék az orosz diktátort: adja fel a zsákmányát, vagy legalábbis annak nagy részét, és pedig hogy megmentse uralmát. Annál is inkább, mivel odahaza is szorult helyzetben van.
Daily Telegraph
Egy brit szakértő szerint Oroszországot és Kínát fel fogja bátorítani, ha megreked az ukrán ellentámadás és így Kijev lényeges területi engedményekre kényszerül. Robert Clark a civil társadalommal foglalkozó NGO, a Civitas védelmi és biztonsági kérdésekkel foglalkozó részlegének igazgatója, felidézi, hogy a legújabb ukrán nyilatkozatok fényében a korábbinál valószínűbbnek látszik valamiféle tárgyalásos megoldás. (A másik két lehetőség: az egyik fél győz, illetve befagy a konfliktus.)
Az ukrán vezérkari főnök korábbi tanácsadója, Olekszij Aresztovics felvetette, hogy Kijev lemondhat bizonyos övezetekről, ha cserében megkapja az abszolút biztonsági garanciát, a NATO-belépést. Közben az offenzíva csak araszol, mert még mindig nem érkezett meg az igényelt fegyverek kb. fele. Délen csak 8 kilométert sikerült elfoglalni abból a nagyjából 90 kilométerből, ami a Krímbe vezető szárazföldi híd áttöréséhez szükséges.
A feladat hihetetlenül kemény, mert nincs kellő légi támogatás és előbb át kell haladni az aknamezőkön, tankcsapdákon, hogy az ukránok végre eljussanak a rendkívüli mértékben megerősített lövészárkokhoz. És az idő ellenük dolgozik. Egyre valószínűbb, hogy a Nyugat belefárad a viszályba, kimerülnek a fegyvertartalékok és a politikusok elkezdenek aggódni saját választási kilátásaik miatt.
Peking számára viszont nagyon is jól jönne, ha Ukrajna egy része orosz ellenőrzés alatt marad, az inváziós csapatok továbbra is idegesítenék Kijevet és Európát, a NATO pedig megosztott politikailag. Ez esetben Kína hozzáláthatna, hogy végrehajtsa imperialista terveit az Indiai- és Csendes-óceánon. Az pedig hatalmas vereség lenne a Nyugat számára.
Washington Post
A vezércikk úgy értékeli, hogy ég a ház az izraeli politikában, de lehet rajta segíteni, noha a társadalom annyira megosztott, hogy egyesek már a polgárháborút sem zárják ki. Emlékeztet arra, hogy a vihart Netanjahu kavarta, mivel a szélsőségesen vallásos, illetve ultranacionalista koalíciós partnerek ösztönzésére eltörölné a kisebbségi jogokat, sőt magát a demokráciát is.
A tömegmegmozdulások folytán az ország könnyen irányíthatatlanná válhat, noha az ellenzéknek nincs igazán szava a törvényhozásban. A hatalom viszont ki van szolgáltatva a szélsőjobbnak, amely ragaszkodik az igazságügy reformjához. Utóbbi kapcsán egyébiránt nem teljesen alaptalanok a kifogások, hogy a Legfelsőbb Bíróság – az alkotmányosság legfőbb őreként – némiképp önjáróvá vált.
Itt az idő, hogy az ország kidolgozza a fékek és ellensúlyok átfogó rendszerét. Ehhez alkotmányozó gyűlést kellene összehívni, a munkára két évet kellene szánni. A jóváhagyáshoz pedig népszavazást tartanának. Csak éppen az kellene hozzá, hogy a jelenlegi kabinet hajlandó legyen feláldozni hozzá előnyös pozícióját. De ahogy az amerikai nagykövet mondta: meg kellene próbálni konszenzusra jutni.
Következő cikk: Riasztó lehetett Moszkva számára a NATO vilniusi csúcstalálkozója
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >