2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sajtóstratégia

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Sajtóstratégia
Médiabefolyás (stephlesX13 illusztrációja)

Azt mondta a minap a legerősebb szerbiai ellenzéki párt vezetője, hogy amint hatalomra kerül, leváltja a közszolgálati televízió vezérigazgatóját. Akit nem mindenki szeret, sokan nem tartják becsületesnek sem; van, aki azt rója fel neki, hogy túlságosan nagy a befolyása; mások azt, hogy Milošević idejében tájékoztatási miniszter volt. Egyesek azt is kifogásolják, hogy a Szerbiai RTV vezető posztjára a politika segítette. Egy valamiről azonban nemigen beszélnek vele kapcsolatban, arról, hogy kiváló újságíró volt, az egykori Jugoszlávia egyik legélesebb és legélcesebb tollú jegyzetírója. Aki az akkori Horvátországban szerzett igazi hírnevet, de nevét jól ismerték Szlovéniában, Macedóniában, Boszniában, és hát természetesen Szerbiában.

Most, hogy az ellenzéki politikus bejelentette virtuális lefejezését, éppen azok a kollégák vették pártfogásba, akik a legélesebben bírálták politikai pályáját. Mert időről – időre észbe kap az itteni sajtó, hogy a kelleténél is jobban a politikusok játékszerévé váltunk. Úgy kell nekünk, minek engedtük magunk közé a politikai udvarnokokat, a politika szolgálóit és szobalányait. Meg ágyasait, inasait, pajzs- és uszályhordozóit. Pedig nem úgy indult, amikor azok kerültek hatalomra, akikről azt hittük, hogy a mieink. Mármint elvártuk, hogy demokratikus viszonyok közepette leszünk partnerek a politikummal. Mi tájékoztatunk és figyeljük őket. Hogy figyelmeztethessünk botlásaikra, hibáikra. Csakhogy kiderült, ők másképpen gondolják. Szükségük van ránk, de úgy, hogy mi úgy dicsérjünk, úgy lelkendezzünk, hogy ne legyen túlzottan szembeötlő, csak hozza a szavazatokat. Vagy akár legyen szemet szúró, de semmiképpen sem bíráló. Aztán jöttek a kollégák, akik a régieknél is otthonosak voltak, mondván, a hatalom ragaszkodik a befolyáshoz, nem lehet a szél ellen, azt kell csinálni, amit mondanak. És elég gyorsan visszaállt minden a régi kerékvágásba. Sőt! Az időközben a húsos fazékhoz kerülők már csak piszkosan tudnak játszani.

Most a sajtóstratégián dolgozik a kormány. Az európain. Eddig a szakma dolgozott rajta, a kormány kérésére. Pontosabban a kormány felbérelt szakértőjeként. Napszámban, ha úgy tetszik. Megalkotta, kialakította véleményét; a kormány, illetve az illetékes minisztérium kifizette a megbeszélt díjat és most ő áll neki a stratégia kidolgozásának. Aki azt gondolta, hogy a szakértői vélemény valamire is kötelezi a hatalmat, az nem igazán ismeri annak természetét, szeszélyeit. Ezt fogalmazta meg, csak kissé más szavakkal a Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium illetékese. A hangsúly ezúttal a „kissé”-n van. Egy pillanatig sem titkolta, hogy a szerződéses viszonyt szerződéses viszonynak tartják, és semmi másnak. Nincs barátság, még csak korrekt szakmai viszony sem. Rendeltek, fizettek, ha úgy tetszik, az egészet eldobják és csinálnak olyan stratégiát, amilyent ők akarnak. Világos, egyenes beszéd. Ennyit érünk, ennyit ér véleményünk. Mi írjuk az újságot, ők mondják meg, hogyan. Mert nem kisebb horderejű kérdések szerepelnek ebben a stratégiában, mint például a tulajdon. Az állami tulajdon. Amit önkormányzatinak is nevezhetünk, ha éppen azon a szinten kérdéses mondjuk egy újság vagy TV állomás privatizálása. Ami különösen a kisebbségi sajtó esetében vitatott. Ha közszolgálati tartalommal is kacérkodik, akkor ezt a helyi politikusokkal teszi. Ők pedig, köztudottan követelőzők. Tehetik, náluk a buksza. Nehezen hihető, hogy önkormányzati előfizetésből szavatolnák a pártatlanságot. Meg az objektivitást. Akkor sem tennék, ha tehetnék. Arról nem is szólva, hogy az állami pénzen működtetett sajtóorgánum nem lojális versenytárs. Sem a kisebbségi sem a többségi nyelvű. A közszolgálatiság hivatás. Annak kellene lennie. Egyedi és nem verseng senkivel. A társadalom egyik önkontrollja. Ha működik. Ha engedik működni. Elég kevés az olyan társadalom, amelyben ezt a politika is érti. Mert a választásokon szerzett prédaként éli meg a sajtót. Kicsi és nagy politikus, kicsi és nagy politikai párt egyaránt. Kisebbségi és többségi. Ezért fenyeget az ellenzéki vezető lefejezéssel. Mások már megtették fenyegetés nélkül. Mert tehették.

2011. augusztus 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább