Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Köszöntő
Öreg Dezső
Ilyenkor újév táján csak visszatekint az ember. Meg terveket sző. Vagy csak egyszerűen tervezget, reménykedik. Mert, ugye, erre teremtetett. Mi, a köz- és politikai élet figyelői meg krónikásai pedig összegezünk. Kivonunk, összeadunk. Van, aki szoroz is, van, aki oszt, van, aki megoszt. Van, aki hamisít, csal, becsap. Ebben a szakmában lehet. Nem kérik számon – nagyon –, nem verik le rajta, sőt hálásak is neki. Ott, ahol kell. Ahol megrendelték, megrendelik. Ez is elszomoríthatja az embert. Mert ez is annak a társadalmi miliőnek a tükre, függvénye, amelyben élünk. Ahol erény a félrevezetés, siker a becsapás, túlélést szavatol az álnok időnyerés. Ahol díjazzák a sunyiságot, és nem csak megtűrik, hanem a jutalmazzák is a hitványságot.
Bizonytalanság és kilátástalanság. Ez a két érzés kerít hatalmába, ha Szerbia jelene és jövője jut eszembe. Eszembe jut, mert ez a dolgom. Két dolog, amitől a sorsunk függ. Meg a kiszámíthatatlanság, amely az előző kettőből adódik. Pedig bizonyosságot, és ha nem is fényes, de világos perspektívát, kiszámítható jövőt ígértek nekünk annak idején azok, akiknek a kezébe tettük sorsunkat. Igaz, fanyalogva, jobb híján, a nagyobb rossz elkerülése reményében. Ami valószínűleg igazoltnak is bizonyult, mármint az efféle számítás. Csakhogy ettől még nem változik meg a mögöttünk levő, reményekkel kezdett, immár ki tudja hanyadik esztendő mérlege. Amely, az államfő statisztikája szerint nem is olyan rossz. Nem is tudom, miért tekintünk ennyire másképpen a világra, erre a mi kicsiny mikrokozmoszunkra, amelyben éljük, éldegéljük mindennapjainkat. Mi, egyszerű halandók és ők, a hatalom birtokosai. Majdnem azt mondtam, bitorlói. Mert úgy számolja az elnök, hogy viszonylag rendszeresen visszafizetjük az adósságokat, ami a gazdaság szilárdságára utal. A külföldi befektetések nagyobbak, mimt a térség többi országában. Nemrég jelent meg egy adat, amely szerint a szerbiai gazdaságba ruházott összeg nagyobb, mint a Szlovéniába, Magyarországra, Horvátországba és Bosznia Hercegovinába érkező tőke összesen. Ezt is az államfő mondta évzáró sajtóértekezletén. És ezt mi itt miért nem vesszük észre? Biztosan azért, egyebek között, mert a munkanélküliség 22 százalékos. Az elnök statisztikája szerint.
Közgazdászok olyan adatokkal operálnak, melyek szerint tavaly kétszázötvenezer és négyszázezer között volt a munkanélküliek száma. Maradjunk a háromszázezernél, ez is rettenetes szám abban az országban, amelyben a bérek nem elegendőek a megélhetésre. Nem a felső százezerről beszélek, akik most a szilveszterezés fáradalmait pihenik valamelyik európai fővárosban. Azokról van szó, akik otthon ették meg az ünnepi töltött káposztát, miután hazatértek a főtéren rendezett mulatságról. Arról a híres balkániról, aki az idén is idecsalogatta az imént sorolt országok fiataljainak egy részét. Emlékeznek ugye, azokról az országokról beszélek, amelyeket elkerül a külföldi tőke és agyoncsap a recesszió. Tudom, hogy ott sem könnyű, de Szerbiát állítani pozitív példaként, enyhén szólva is csúsztatás. De hát, ugye, választások jönnek, méghozzá nem csak parlamentiek, hanem, ahogy a főnök ugyanazon a sajtóértekezleten bejelentette, elnökválasztás is lesz. Szépeket kell mondani, az ígéretek ideje következik, nem az elszámolásé. Az ígéret pedig az, hogy megvan a megoldás a koszovói gubancra. Arra, amelyik decemberben megakadályozta az európai uniós tagjelölt státus elnyerését. Azt mondta Boris Tadić, világos terve van, hogyan kell rendezni a koszovói helyzetet, és hogy tervének lényegéről tájékoztatta a külföldi hatalmak képviselőit. Meg hogy Szerbia akkor rukkol ki ezzel a megoldással, amikor úgy méri fel, hogy hatékonyan érvényesíthető. „Előbb be kell fejeznem tárgyalásimat európai partnereimmel, majd a hazai intézményekkel, és utána tárom a parlament meg a polgárok elé” – így az elnök, egyes szám első személyben. Magabiztosan, készen az új kihívásokkal való szembesülésre, készen a választási kampányra. Egy picit elbizonytalanító, hogy abból, amit elárult a tervéről, az derül ki, marad a „Koszovó is, Európai Unió is” jelszó. Ilyent már hallottunk, láttunk. Következményeit most érezzük.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >