Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Báj
Öreg Dezső
Nem tudni, mennyi dolga lesz még ennek a szerbiai parlamentnek, nyilván nem túl sok. Elégedetten távozhatnak a képviselők, sokáig, teljes megbízatási idejük lejártáig végezhetik, végezhették a nehéz és felelősségteljes honatyai feladatokat. Nem egyszerű munka ez, csöppet sem. Igaz, nem kell mindenhez érteni, nem is fontos mindenhez hozzászólni, még csak nem is kell mindent és mindenkit végighallgatni. Még szerencse. Sőt odafigyelni sem kell mindenre, ott a frakcióvezető, figyel ő mindenre meg mindenkire. Mert, aki nem lép egyszerre, annak hátrakötik a sarkát. De egyszerre lépnek a mi képviselőink, hiszen azért fizetik őket, hogy akkor emeljék a kezüket, nyomják a gombot, amikor szólnak nekik. De akkor bizony ott kell ám lenni, és a jó gombot kell megnyomni. Nem lehet már törökországi nyaralóból távirányítva szavazni más kezével, mint ahogyan a demokrácia alsóbb osztályaiban történt volt. Nem lehet, vagy már nem divatos a földön fetrengeni, miközben a képviselőházi biztonsági emberek érvényesítik az elnöklőnek az ülésről való eltávolításra vonatkozó döntését. Most már vízzel nem locsolkodnak, cipővel nem hajigálóznak sem a férfiak, sem a nők. Kezdi elveszíteni balkáni báját ez a parlament. Kezd olyan steril európaivá válni.
Itt van, most már az italozást is betiltotta a képviselőház főtitkára. Állítólag akkor szánta rá magát erre a hallatlan lépésre, amikor a sajtóban elolvasta, hogy mennyi alkohol fogyott a parlamentben. Az év utolsó másfél hónapjában 30 liter. Az étteremben. A frakció irodákban vagy a tisztségviselők helyiségeiben nem készült felmérés. Pedig voltak, akik azzal dicsekedtek, hogy ők főzik Szerbiában a legjobb szilvóriumot. Mások a birsre meg a barackra esküdtek. A saját főzésűre, természetesen. Voltak irigyeik is, aki azt állították, hogy egyes képviselők e téren – természetesen csakis e téren – nem mindig szavahihetőek és hogy a szomszédok is segítenek nekik a nemes gyümölcspárlatok elkészítésében. Sőt egyesekről egyenesen az a hír járta, hogy nem is látták a barackot, nemhogy ők magozták volna, mint dicsekedtek vele. De most már ennek is fuccs, jött a titkár, és véget vetett e nemes versengésnek. A képviselők persze támogatják a döntést. Nem való a tisztelt házba a mámorító ital. Mert ugye tudják ők, hogy bizony vannak a képviselők között olyanok, akik nem vetik meg a jó itókát. Mindig is voltak, mondja a tapasztaltabbja. Most derült ki, hogy bizony egyesek már több mint 20 éve koptatják a képviselőházi padokat. Más foglalkozásuk jobbára nem is volt. Most meg már nem is értenének máshoz, logikus hát, hogy képviselők maradnak. Mert az előbb említett titkár (főtitkár) azt is bejelentette, hogy a jövőben nem kérik a képviselőktől az iskolai végzettségről szóló igazolást. Meg a foglalkozásuk után sem érdeklődnek. „Kiderült ugyanis, hogy korábban sokan hazudtak”. Csak a főtitkár úr szavait idézem. Aki azt is mondta, hogy nem áll módjukban ellenőrizni az adatokat, úgyis azt írnak be a formanyomtatványba, amit akarnak, ezért a jövőben csak a név és vezetéknév meg a párthovatartozás érdekli a ház titkárságát. Egyébként a többpártrendszer bevezetése óta a polgárok most nyerhettek először betekintést a képviselők iskolai képzettségébe. Mint kiderült, csak azt hitték, hogy beletekinthetnek ezekbe az itt még személyesnek gondolt titkokba. Már azokéba, akiknek volt mit hamisítaniuk. Mert ugye, az egyetemi végzettség nem követelmény, természetesen. Az magától értetődne.
A tudományos fokozattal való hivalkodás pedig már 20 éve trendi. Már nem is valamirevaló politikus az, aki nem ír(at) és mond(at) a neve elé egy doktori titulust. De legalább egy magiszterit. Ami már nem is létezik, jobb helyeken sohasem létezett ilyen formában. Vannak, állítólag, akik összekeverték a kis- meg a nagydoktorátust, de ki ad már ilyen apróságra. Arról vagy nem hallottak, nem tudnak, vagy hiúságukban nem vesznek tudomást, hogy a tudományos fokozatot a konkrét tudományban elért eredmények és sikerek ismertetésekor, a tudományos témák taglalásakor illik használni. Amúgy az életben elegendő a név is, hogy az emberek tudják, kiről van szó. Gyerekszoba és nevelés kérdése. De most már nyugodtan el lehet hagyni. Mondta a titkár. Pedig hogy meg fog nőni majd a különböző tudós politikusok száma, ha majd egyszer nem pártokra, hanem személyekre szavazhatunk. Amiről már esett szó az elmúlt négy évben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >