Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (11.)
Sáfrány Ferenc
Még nem döntöttem el, hogy a tufahijáról vagy a grízpudingról írok-e, mert mind kettőt nagyon szeretem. De melyiket jobban? Ezen most is hosszasan töprengek.
Tufahiját emlékezetem szerint először Đokonál az Art vendéglőben ettem, valamikor két évvel ezelőtt. Barátom, a vendéglő tulajdonosa, amolyan külön meglepetésnek szánta. Ez az egyetlen hely Szegeden, a Tisza mellett, ahol én valóban otthon érzem magam. Rendszeresen itt ebédelek, de ha vendégem jön, bárhonnan és bármikor, csak ide hozom. Még az öcsémet is. Itt szoktunk prefizni Tibivel, Mausszal. Van külön asztalunk.
Már lassan vagy tíz éve ide járok, amióta barátom átvette ezt a helyet a Szivárvány kitérőnél és küszködik annak vezetésével. Mivel jó ember, a vendéglő is jó, csak nehezen jut egyről a kettőre.
Mint minden becsületes ember az életben. Felesége, Márta, teszi mind ezt mostanság helyette, de ő meg jó asszony. Már idegesítően becsületes. A mai világban. Na, meg lelkiismeretes. Nem is tudom, miért nem a mesébe születtek.
Nekem napközben a pult körül van egy sarkom, az a pszichiátria. Nem elmegyógyintézet. Ha késnék netán, és valaki ott ül a helyemen, ha már meglát, tisztelettudóan emeli valagát, és átadja azt jogos bérlőjének.
Nekem. Már bútordarabnak számítok. A finomabbnál is finomabb, házias és olcsó ételek itt mindig gazdára lelnek. Mi itt beszélgetünk, az emigránsok általában, és az itthoniak. Most kellő körültekintéssel fogalmaztam.
Élőben nem ezt a kifejezést használom. Szókratészi módszer alkalmazva. Párbeszéd orrvérzésig.
Sokan járnak ide, főleg délben, ebédelni, idősek, fiatalok, de nem elegen. Még az egyetemekről is, tanárok és diákok. Némelyik tanszék akár az óráit is tarthatná itt. Délután és este lehetnének többen.
De valahogy itt az emberek estefelé már behúzódnak saját kis egérlyukaikba és elvannak a sajttal, na meg a TV is hülyít intenzíven. És csodálkoznak, hogy egyre elidegenültebbek, agresszívebbek. Ahelyett, hogy beszélgetnének. Mondjuk pont ebben a kis kocsmában. Mindjárt jobban éreznék magukat. Én tapasztalom ezt rendszeresen rendeléseim során. Már azon gondolkozom, írok egy levelet Bolognába és kérek egy külön engedélyt a szabadegyetemem megnyitásához.
Most jut eszembe, milyen jókat beszélgettünk itt Sándorov Péter barátommal is. Került fordult, ide mindig betért, Újvidék és Szeged között ingázva, ha éppen nem Londonból jött. Béke poraira. Hiányzik. De a szelleme velünk van.
Vagy a Jani barátom, a Balogh, aki állandóan nyaggat, hogy építsük fel a hidat a két kultúra között.
Meséljek neki az odaáti írókról, festőkről, művészekről. Egyszer egy reggel felhívott és csak hadarta a telefonba:
„Láttad Grga bácsit, két fogsora volt, egy igazi, meg egy mű. Ez a Kusturica egy őrült, egy zseni!”
Ha tudná, hogy már átment Nemanjába! De majd elmesélem neki ezt is.
Közben Jani már látta a Grga bácsi képét a Naplóban, mert azért szóban is terjesztem az igét. Sőt, már olvassa Konjović és Tišma, Kubát és Tolnai, vagy Balázs Attila írásait. Elvégre ő keresi a hidat.
Ja, igen a grízpudingnál tartottunk. Ezt még annak idején a Kati tette le az asztalra. Azóta nyaggatom, mikor főz ismét? Már ideje lenne, nyafogom. Erre átküldte egy hónapja a receptet is*, amelyet megosztok a Rikkancs olvasóival, és meghirdetek egy grízpuding főző versenyt, amelyiknek én leszek az egyetlen kóstoló zsűri tagja.
Márta már bejelentkezett a versenyre. A többieket is várom. Írjanak a Napló szerkesztőségébe.
A rikkancs ismét jelenti (12.)
* Íme, a recept, à la Kati:
Habdara karamellsodóval, avagy grízpuding
Egy háromliteres fazékban forraljunk fel 1 liter tejet, és folytonos keverés közben szórjunk bele 10 dkg grízt (búzadarát). Puhára főzzük és hozzáteszünk 15 dkg cukrot, majd a 4 tojás kemény habját, és azt is megfőzzük. Igen sok hab lesz belőle. Vizezett tálba öntjük a habot, majd amikor teljesen kihűlt, fordítsuk meg! 8-10 dkg kristálycukrot kis lábasban habzásig pirítunk, és felöntjük 1 dl kávéval. Addig hevítjük, hogy a karamell felforrjon, azután hűtsük le.
4 tojás sárgáját keverjük el 15 dkg cukorral és 2 kávéskanál liszttel. 6 deci forrásban lévő tejet kanalanként adagoljuk bele, majd a tűzhelyen állandó keverés közben addig főzzük, míg sűrűsödni nem kezd. Forralni nem szabad. Hűtsük le és keverjük össze a karamellel. A tálra kiütött habdara köré öntjük a leütött karamellsodót. Meglehetősen nagy adag lesz belőle, már a habdarát is lehet két kisebb hideg vízzel kiöblített üveg-formába önteni és a darát lehűtés után kiborítani.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >