Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Deákné vásznai
Öreg Dezső
Nem az a baj, hogy átformálják a hatalmat egyes önkormányzatokban. Ez demokrácia. Az a veszélyes, ha ezt a nép akaratával szemben teszik. Ez önkény(uralom). Ha az új hatalmi többség álnok szövetség következményeként kerül egy település élére. Holnap az országban is ez történik, hiszen a rendszer e tekintetben nem emel korlátot. Szerbia a határtalan politikai lehetőségek országa.
Így történhetett meg, hogy Újvidéken azokkal lépett szövetségre az országos nyerő kombináció, akik más színekben nyertek, mindegy hány mandátumot a májusi választásokon. Ahogy a mindössze pár hétig tevékenykedő városi képviselő testület távozó elnöke fogalmazott: a meggyanúsítottak, a kitaszítottak és a kényszerítettek váltották le a demokratikusan megválasztott városi hatalmat. Célozva egyértelműen a Roma Demokrata Párt városi tanácsnokaira, akiket mostani, új koalíciós partnereik a választások után csalással és lopással vádoltak. Ki emlékszik már arra mit beszélt májusban. Meg a Dveri mozgalom tagjaira, akiket kizártak a pártból. Kit érdekel már, milyen ígéreteket tett a választások előtt. Hiszen most teljesen váratlanul lehetőséget kaptak arra, hogy belekóstoljanak az igazi politikába. Soha vissza nem térő alkalom. A sors kegyes ajándéka. Na meg hát a szocialistákra, akikkel most belgrádi gazdáik ismét eljátszatták a 4 évvel ezelőtti szerepcserét, partnercserére kényszerítve őket. A darab elején az egyik, a folytatásban a másik kedves karjában. Tény, hogy ezúttal úgy látszik, durcáskodtak is, nem akartak parancsszóra átfeküdni a másik ágyba. Mert a hozomány itt is, ott is egyforma. A szülői szigor azonban most is hatott. Mert az új legény mégis ígéretesebb. A következő 4 évben legalább. Hogy egy kicsit csalfa; Istenem! Egy kis hamisságért, hitegetésért mi sem megyünk a szomszédba – mondanák a belgrádi pártközpontban, ha magyarázni kellene bárkinek, miért bontatott a frigy és köttetett az új. De nem kell. Nem kéri már senki sem számon a hűtlenséget ebben a politikai érdekházasságban.
Nem mintha ez nem így működne bárhol a világon. Egy különbség azonban mégis van koalíció és koalíció között. A programok egyeztetése. A célok megfogalmazása és kitűzése. A politikai és gazdasági stratégia kidolgozása. Ennek kellene lennie egy szövetség éltetőjének. Itt viszont csakis és kizárólag a személyes érdek, a személyes cél, a személyes program, a személyes stratégia a fontos. A saját zseb politikájának világos, nem is nagyon titkolt előtérbe helyezésével. Ami az elvtelenség princípiumként hat és mozgat a szerbiai politikában önnön abszurditásával. Amin kár keseregni a most ellenzékbe szorult politikusoknak. Egyrészt mert ők sem jobbak a Deákné vásznánál, bizonyították az elmúlt 4 évben. Másrést, mert ők voltak a hatalmon, amikor megszavazták azt a választási rendszert, amely mindezt lehetővé teszi. Mármint, hogy a részarányos választások után a képviselői mandátum magántulajdonná válik. Mert akkor ez felelt meg. Aki elvtelenül politizál, annak lesz az áldozata. Aki kardot fog, kard által vész el.
A mindennapokra kivetítve, nem biztos, hogy az újvidékiek rosszul járnak ezzel az elvtelen cserével. Mert tény, hogy a pénztárca most az új városvezetés belgrádi gazdáinak a kezében van. Hogy az ellenzéki városatyáknak sokkal nehezebben nyílt volna meg ez a belgrádi buksza. Inkább innen vettek volna el a kincstár őrei. Az sem kizárt, hogy a beruházók ösztönzésére szánt pénzből most akár ide is juttatnak. Ha elhiszik, hogy ezzel tartósan a saját javukra fordíthatják az újvidékieket. Az elmúlt 20 év tapasztalata nem ezt igazolja. Bár, azóta sok minden megváltozott ebben a városban, a többi között nem csak a hatalmat, a lakosság összetételét is „átkomponálták”. És az sem biztos, hogy a mostani koalíció örökké együtt akar maradni. Vannak dolgok, amelyek kételyeket ébresztenek. Mondjuk a szocialisták 4 évvel ezelőtti pálfordulása. Vagy csak az, hogy túl régen ismerik egymást a pártok vezetői. Politikusként és emberként is. Bár a kettő nem keverendő.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >