Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Alkohol, dölyf, politika
Öreg Dezső
Amióta ránk tört a demokrácia nemigen emlegetik együtt az alkoholt és a politikát. Korábban gyakran lehetett hallani, hogy a fontos döntések nem a zöld, hanem a kocsmai asztalnál születnek, maguk a politikusok viszont erről nem beszéltek a nyilvánosság előtt. Nem sokat. Még Szerbiában sem. A sajtó, főleg a sárgábbja, írt egyet s mást, de ivási szokásaik eléggé árnyékban maradtak. Még akkor is, amikor az árulkodó kamerák nyilvánvaló bizonyítékokkal szolgáltak. Nem igazán volt téma. Pedig biztos lehetett volna, hiszen a parlamentben, ott rögtön az év elején betiltották az alkoholos italok felszolgálását. De ez nyilván nem befolyásolhatta döntően a politikusok fogyasztási szokásait. Sem házon belül, sem kívül.
Ezért volt meglepő, amikor az új kormányfőt egyre gyakrabban hozták összefüggésbe a szilvóriummal. Is. Az egyik képviselő, azokból az ellenzéki sorokból, amelyekben a kormányhoz közeli néppárti eszméket valló de Amerikát és az Uniót Koszovó miatt ellenző honatyák ülnek, interpelláció keretében vonta felelősségre a miniszterelnököt, miért iszik annyit. Merthogy olyan kormányfőt szeretnénk – mondta –, aki kevesebbet iszik, és kevesebbet énekel. Ami igaz, az igaz. Az utóbbi időben tényleg gyakran láthattuk és hallhattuk a miniszterelnököt amint mikrofonnal a kezében szabad utat engedett széles jókedvének. Meg is válaszolta nyomban, mondván életében soha sem volt részeg, utalva arra is, hogy ő viszont sokat tud a képviselő pártjának elnökéről, az embereknek az alkohollal, és nem csak az alkohollal kapcsolatos szokásairól. Hinni kell neki, ő a belügyminiszter már több mint négy éve. Csak hallott egyet s mást politikus pajtásairól. Azokról, akik énekes kedvűek, de bizonyára azokról is, akik a bigottság megtestesítői. Ha érdeklődött. Érdeklődő ember benyomását kelti. Meg dölyfösét. Mert egy másik megjegyzésre válaszolva, hogy túl sokat beszél, azt mondta: „Én vagyok a kormány elnöke, az, akit ti választottatok erre a tisztségre, figyelmesen hallgattalak benneteket, ti is hallgatni fogtok, mindaddig, amíg le nem váltatok.” És mondott ezután olyanokat is, hogy kár volt megbuktatni Miloševićet, ha most Koszovó kapcsán felróják az Európa-barát politikát. Mert, ahogy fogalmazott a vita hevében, Milošević hozta azt az ENSZ határozatot, amely Szerbia keretében hagyja Koszovót, Koštunica és Tadić hatalma viszont a független Koszovót eredményezte. Nem először dicséri egykori főnökét, már a választási kampányban elkezdte, most csak következetes, ha valakinek eddig kételyei lettek volna. Azt viszont először mondta ki, hogy Koszovó független. Majd elválik, következetes marad-e. Lehet, hogy rá bízzák a tárgyalások folytatását. Bár nem valószínű. Gőgössége viszont állhatatosnak bizonyul. Amióta ezen a tisztségen van. Meglátjuk, marad-e.
Összejött a kocsmai téma. Meg a dölyfösségi is. A kettő ugye nem áll túl messze egymástól. Különösen, ha politika is társul hozzájuk. Ok-okozati összefüggés van a három között. Elment az utóbbi 20 év szerbiai politizálásának az egyik legérdekesebb alakja, a vajdasági autonómia egykori első élharcosaként bemutatkozott Nenad Čanak. Aki nyílt háborúellenes fellépésével, bátor, felettébb szellemes kijelentéseivel, az itteni politikusokétól annyira különböző habitusával, a vajdasági lét és a vajdasági tudat hirdetőjeként állandó mellékszereplője volt az itteni politikai életnek. Sokak szerint gyanúsan állandó, mert olyanokat mondott, olyasmiért harcolt, és főleg olyan eszközökkel, amelyek ellehetetlenítették egy igazi autonómia-párt kialakulását. Az utóbbi időben már nem titkolt hedonizmusa, amely nem csak újságíró körökben volt ismert, egyre inkább kiütköző összeférhetetlen természete, amely hírek szerint a párkapcsolaton belüli erőszak fogalmát is bőven kimerítette, a végtelenül szemtelen és szellemes fenegyerek meg a pojáca közötti borotvaélen egyensúlyozó fellépése, a kisebbségi pártok irigy féltékenysége, mind-mind az itteni politikum végtelenül ellentétes figurájává tette. Most, előbb tagadott, majd a bizonyítékok terhe alatt dacos beismerésbe és a képviselői mandátumáról való lemondásba torkollott kocsmai verekedés aktív résztvevőjeként távozott a politikából. Majd eldől, örökre-e. Politikus kenyeres pajtásain múlik. Szükség lehet még rá.
* Ivica Dačić a Miljackát énekli
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >