Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Külpolitika
Öreg Dezső
Ha igaz az a tétel, hogy a külpolitika a belpolitika függvénye, akkor Szerbiában igen nagy gondok vannak. Persze hogy nem kell ehhez felfedezni a lyukat a csövön, tudjuk, tapasztaljuk nap mint nap. Csak az nem világos, miért bizonyítják ezt újra és újra az itteni politikusok. Most, miután a haladás párt annyira megerősödött, hogy a romokban heverő ellenzék csak a pálya széléről kiabálhat be.
Mert mit várjunk attól a hatalomtól, amely még abban sem tud megállapodni, Keletre vagy Nyugatra fordítsuk-e a kocsirudat. Az ország elnöke a minap kitüntette az összes volt szovjet köztársaság vezetőjét. A balti államok kivételével, amelyek az Európai Unió tagjaként, már rég elfelejtik, hogy valamikor a nagy Szovjetunió részeként a szocializmust építették. Szerencsére eléggé gyatrán. Az észt, a lett és a litván elnöknek bizonyára azért nem jár ki a Szerb Köztársaság Zászlós Érdemrendje, mert országuk az unió tagjaként az orosz érdekekkel szemben áll. Nem biztos azonban, hogy Vlagyimir Putyint nagyon meghatotta, hogy Miheil Szaakasvili grúz elnökkel együtt kapta meg az érdemrendet. Aki, anno, 2008-ban egy picit háborúzott Oroszországgal a Koszovóhoz hasonlóan elszakadt 2 köztársaság, Dél-Oszétia és Abházia miatt. De ki az ördög figyel oda az ilyen apróságra. Pedig Putyinnak bizonyára az sem tetszik, hogy a tavalyi grúziai választások győztese, a milliárdos műgyűjtő Ivanisvili is bejelentette, országa folytatja a NATO-hoz való közeledést. Oda, ahova Szerbia a mostani hatalommal különösen nem akar menni. Merthogy pont Nikolić elnök az, aki a Koštunica-féle katonai semlegesség lelkes támogatója. De nem is ez a legfontosabb ezekkel a kitüntetésekkel kapcsolatban. Melyek java része azokba a kaukázusi országokba került, amelyek, hát enyhén szólva sem az európai és a keresztény értékek lelkes megtestesítői vagy támogatói. Amire egyébként Szerbiában esküsznek, immár huszonpár éve. Nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az itteni hatalom megoszlásáról tanúskodnak. Ami korántsem azt jelenti, hogy valami drámai fordulat következik be a hatalom gyakorlásában. Azt viszont igen, hogy a stratégia, az erőteljes látszatkeltési szándék ellenére, továbbra sincs világosan kijelölve. Hogy az ember nem tudja, kinek higgyen. Annak a Dačić kormányfőnek-e, aki eddig szófogadóan elvégezte a rábízott feladatokat. Szorgalmasan eljárogatott Brüsszelbe, ahol az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének közvetítésével tárgyalt a koszovói kormányfővel. Igaz, hogy a napokban nagyon panaszkodott, nem azt teszi, amit ő jónak lát, mert ha rajta múlna, ő még mindig Koszovó felosztásáról egyeztetne. De nem engedik. Szóval, teszi azt, amit mondanak neki. Iparkodik. Vagy higgyen annak a Vučić első miniszterelnök helyettesnek, aki „főnökei”, az államelnök és a kormányfő nélkül, a maga válogatta csapattal utazik Berlinbe, hogy kieszközölje a nyakas protestáns kancellár beleegyezését a csatlakozási tárgyalások kezdetének kijelölésébe. Vagy inkább higgyen annak a Tomislav Nikolićnak, aki élve ceremoniális felhatalmazásával, vagy kötelességével kitüntetéseket osztogat az orosz érdekszférához tartozó országok vezetőinek. Miközben a külügyek hivatalos irányítója, Ivan Mrkić, akinek a nevét jószerével még az újságírók mindegyike sem jegyezte meg, valahol a Távol-Keleten bolyong. Mianmarban, Laoszban, Kambodzsában meg Vietnámban. Nyilván valamilyen megbízatással. Elvégre egy külügyminiszter miért ne utazna. Előde néhány hónap alatt bejárta a világot, hogy Koszovó ügyében agitáljon. Most ő teszi ugyanezt. Nehogy az ENSZ tagállamainak többsége elismerje Pristinát. Még ne.
Egyébként lehet, hogy az állam elnöke nagyon is tudja, miért adta ezeket a kitüntetéseket. Oroszország nem azért támogatja Szerbiát Koszovóval kérdésében, mert az igazság bajnoka. Hanem mert érdekei azt diktálják, hogy szembe menjen Amerika és Európa akaratával. Meg hogy Belgrád és Pristina ne tudjon kiegyezni. Mert akkor csökkenne a feszültség és az orosz befolyás. Erről kellene közös külpolitikai stratégiát kidolgozni. A belpolitika irányítóinak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >