Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Zzákbamacska
Öreg Dezső
Emlékszik-e még valaki arra, mekkora politikai hullámverést – van, aki a habverés kifejezést szereti – okozott pont egy éve a Szerb Haladó Párt bejelentése, hogy meglopták őket a választásokon. Azoknak idézném fel az eseményeket, akik esetleg feledékenyebbek. Vagyunk sokan ilyenek, ez a vágtázó tempó, a mindenkori politikai vigécek tudathasadással felérő szerepcseréje kollektív amnéziát, olykor egyenesen demenciás tüneteket okoz. Nem csak azért, mert öregszik a nép. Inkább azért, talán, mert a remény hal meg utoljára. Ahhoz viszont, hogy az ember túlélje a XXI. század Szerbiáját, sok-sok reményre van szüksége.
Tehát egy évvel ezelőtt azzal vádaskodtak a haladók meg mások is, hogy meglopták őket. Nagy volt az izgalom, mindenki számolt, nyilatkozott, a politikusok bizonygattak, keményeket mondtak, tárgyaltak, hol nyíltan, de főleg titokban, hol termekben, tereken, hol kicsiny szobákban, hol kerthelységi kávézókban; szóval tartott a kampány az elnökválasztás második fordulója előtt. És folyt a helyezkedés. Pedig volt egy politikus, aki már néhány nappal korábban, május 6-án, a választási éjszakán megmondta: „hogy őszinte legyek, lehet, hogy nem tudjuk, ki lesz az elnök, de biztosan tudjuk, ki lesz a kormányfő”. Őszintesége ezúttal elnyerte jutalmát. Ő lett. Lám-lám, érdemes olykor őszintének lenni, még a politikában is. Bár, egyesek akkor, mások később is, másnak tudták be ezt a sokat idézett mondatot. Végül is mindegy, hogy a politikusnak – a kalkulációk bajnokának – száján szaladt-e ki a rájuk nem jellemző őszinte megnyilatkozás, vagy csak a nem várt, majd 15 százalékos támogatottság bódította meg egy kissé az ember-politikust. Vagy a politikus-embert – ahogy tetszik.
Szóval egy évvel ezelőtt a választási lopás, csalás, hazudás volt a menő téma. Meg a zsák. Ha most mérnék fel a nép akaratát, amely sajnos – mint az elmút 2 évtized bizonyítja – nem mindig tudatos, inkább ösztönös, nemigen lenne ok a zsákok mutogatására vagy a szavazatok újraszámoltatására. Gondolom, a kötendő koalíciók sem lennének kérdésesek. De maradjunk a realitás világában. Amely egészen más, mint az egy évvel ezelőtti. Mert akkor még a Demokrata Párt viszonylag nyugodtan fogadta a Szerb Haladó Párttól elszenvedett 2 százalékos hátrányt. Boris Tadić akkor azt mondta, az elnökválasztás második fordulója dönti el, milyen úton halad Szerbia a következő 5 évben. Meg mondta azt is, hogy az új kormányról majd a második forduló után tárgyal. Kiderült, hogy jóslata bevált, ígéretéhez viszont nem tartotta magát. Pedig akkor még sokminden múlott rajta. Mondjuk a kormányalakítási tárgyalások megkezdésének időpontja mindenképpen. De akkor, a választási csalásokkal való vádaskodások idején, fontosnak láthatta bejelenteni, két nappal az említett nyilatkozata után, hogy megkötötték az új koalíciót a szocialistákkal. Azokkal, akik majd egy éve a haladókkal kormányozzák az országot arrafelé, amerre a demokraták ígérték. És ha minden jól megy, akkor június végére megtudjuk, mikor számíthatunk az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A haladók, a szocialisták, a nyugdíjaspártiak meg az egyesült régiósok, na meg a szocdemek ezzel ünnepelhetik a koalíció megalakulásának egyéves évfordulóját. A demokraták pedig gyászolhatják a lejtőn való megindulásukat. Amelynek a végét egyelőre senki sem látja. Jósolni pedig igencsak hálátlan a politikában.
Mert ki gondolta volna, hogy a háborúkat indító pártok kormánya fogja eljuttatni Szerbiát az Unió előszobájáig. Hogy ugyanezek tárgyalnak majd sikeresen Koszovóval és rendezik azt a kérdést, amelyhez a demokratikusnak mondott időszak kabinetjei érdemében nem is mertek hozzányúlni. Ki gondolta volna, hogy a Szerb Csetnik Mozgalomként indult Szerb Radikális Párt révén megerősödött Szerb Haladó Párt; a Szerbiai Kommunista Szövetségből lett Szerbiai Szocialista Párt és a, hát kockáztassuk meg, a szinte egy szálig kommunista múlttal rendelkező nyugdíjaspárti vezetőség, na meg hát az Arkan alapította Egységes Szerbia lesz az ország fényes jövőjének a zászlóhordozója! Vagy lehet, hogy nem is az ország fényes jövője, hanem a politikusok jól felfogott érdeke a tét? Akárcsak tavaly ilyenkor a zsákokból kiöntött „hamis” szavazócédulák esetében?
Következő cikk: Kutyakomédia az agyonvert Bara József sírjánál
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >