Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kormányátalakítás
Öreg Dezső
A Szerb Haladó Párt miniszterei aláírták lemondásukat, most a párton múlik, mi lesz a sorsuk. Ezt az a művelődési miniszter jelentette ki az egyik televízió műsorában, akinek talán a leginkább inogni látszik a széke. Bár egy héttel az esedékes kormányátalakítás előtt még mindig csak találgatni lehet, melyik tárca vezetője vagy államtitkára távozik majd tisztségéről.
Mert nyúlik ez a kormányátalakítási téma, mint a rétestészta. Vagy valami más. Nyújtják. Bizonyára szándékosan. Pontosabban nyújtja az, aki kitalálta és amolyan időzített bombaként bedobta a szerbiai politikai színtérre. Nyilván nem véletlenül. Merthogy – ugye – akkor kezdtek róla beszélni, amikor kiderült, milyen óriási népszerűségre tett szert a haladó párt és annnak vezetője egyes üzletemberek letartóztatásával. A halk szavú és nagy határozottságot meg elszántságot mutató első miniszterelnök-helyettes korábban azt ígérte, hogy az uniós tárgyalások dátumának elnyerése után azonnal hozzálátnak a kabinet átalakításához. Aztán, ahogy megtartották pártja elnökségének ülését, kiderült, hogy azért egy héttel mégis meghosszabbítják ezt a munkát. Ha annak lehet nevezni. Mert egyeseknek bizonyára szórakozás, másoknak viszont kínszenvedés. Mondjuk azoknak, akiknek a neve oly gyakran fordul elő a bulvár- és nem csak a bulvársajtó hasábjain. A kormánykoalíció legerősebb párja, illetve annak legerősebb embere már hetek, de talán hónapok óta mondogatja, nekik nem lesz problémájuk e tekintetben, ők akár egy tucatnyi figurát is beáldozhatnak. Tiszteket, gyalogokat egyaránt. A két kisebb partner már nincs ilyen kényelmes helyzetben. Egyrészt azért, mert eleve kevesebben vannak, másrészt, mert nem ülnek olyan szilárdan a nyeregben, mint az első miniszterelnök-helyettes. Akinek tekintélyét, halkan kimondott szavát jelenleg senki sem meri kétségbe vonni, megkérdőjelezni. Legalábbis hangosan nem. Azért csak történt valami az elnökségi ülés után, mert a párt másik erős embere, a parlament elnöke, pár napra rá bejelentette, egy héttel elhalasztják a főbizottság ítélethirdető ülését. Amelyen arról döntenek, mely fejek hullanak a porba és melyek fölé emelkedik glória. Mert azért az sem titok, hogy a radikálisokból lett haladók sem teljesen egységesek. Hogy vannak, úgymond, Vučić-pártiak meg nikolićiak – akik a párttagságról lemondott államfő kissé csiszolatlanabb politikájának a hívei. Meg saját jól felfogott céljaiké. Meg az évtizedes radikális gondolkodás okozta elmeszesedés következményeit sem igazán tudják már kiheverni. Hiába, a kor megteszi a magáét. A fiatalok alkalmazkodóbbak. Mondjuk a parlament ifjú elnöke. Az arany középkor viszont ötvözi a tapasztalatot, de megőrizte a rugalmas gondolkodás adta előnyöket is. Ezért juthatott a haladó párt elnökének eszébe az előre megírt lemondás. Egykori főnökének, a Szerb Radikális Párt atyjának, Vojislav Šešeljnek az ötlete volt anno, a borítékolt lemondás. Csak akkor, sokáig, a képviselők esetében alkalmazták. Ha valaki nem úgy szavazott, ahogy megmondták neki, mire felocsúdott, már le is mondott. Ezeket a biankó lemondásokat veszítette el Tomislav Nikolić, amikor létrehozta az ország most már vitathatatlanul legerősebb pártját, a Szerb Haladó Pártot. Azóta már a törvény is megváltozott, a mandátum a képviselő tulajdonába került, így esik meg, hogy pártokra szavazunk ugyan, de a képviselők az előre összeállított névsor alapján kerülnek a parlamentbe, ott pedig úgy rendelkeznek szavazataikkal, ahogy jónak látják. Vagy láttatják velük. Ebből eredően lehetett módosítani a polgárok akaratán számos helyi hatalom újrakomponálásakor. És ennek alapján üzenhette Igor Mirović, a haladók vajdasági vezetője a VMSZ-nek és a Vajdasági Szociáldemokrata Ligának a Politikában napilappban, hogy gyorsan dönteniük kell, mit akarnak: vagy Vajdaság sírásói lesznek, erősen kötődve a Demokrata Párthoz; vagy fennmaradnak egy választásokon újrafogalmazott politikában. Már azt is tudják, hogyan. A mostani tartományi koalíció annyira erős, hogy nemigen lehet megbuktatni és nincs jogi lehetőség a parlament feloszlatására, hacsak a kormány működésképtelenné nem válik. Ehhez pedig az imént említett két párt kilépésére lenne szükség. Ezért az itteni ellenzéki pártok, ugyanazok, amelyek a köztársaságban kormányon vannak és most a rekonstrukción alkudoznak, arra várnak, hogy az Alkotmánybíróság nyilvánítsa alkotmányellenesnek a vajdasági Statútumot. Újat pedig nem lehet hozni a köztársasági parlament beleegyezése nélkül. Ott pedig nem számíthatnak a haladókra – mondja Mirović.
Egy szó mint száz, a Szerb Haladó Párt mindenhol, minden eszközzel érvényre akarja juttatni azt az erőt, amelyet a népszerűségi mutatók alapján birtokol. Szerbiában semmi sem változott, nagyon távol vagyunk még a jogállam olyan formájának az alkalmazásától, de még a megértésétől is, amelyet az úgynevezett demokratikus országokban gyakorolnak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >