Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Sajtószabadság
Öreg Dezső
Azt írta a minap az Unió bővítési biztosa a Demokrata Párt elnökéhez intézett levelében, hogy az Európai Bizottság álláspontja szerint elfogadhatatlan a korrupciós ügyekben indított vizsgálat részleteinek megjelentetése és a letartóztatások beharangozása. Mert azzal befolyásolhatják a közvéleményt és megszegik az ártatlanság vélelmének alapelvét. Jelezte, hogy az itteni média helyzetével foglalkozik az Európai Bizottság októberi jelentésében is, amelyben elemzi, hogyan halad Szerbia a reformokkal.
Mivel még csak augusztusban járunk, annak is csak az első felében, nem csoda, hogy Štefan Füle levele nem okozott különösebb izgalmat sem az itteni sajtóban, sem politikai körökben. Egyrészt mert a kormányátalakítás körüli politikai bohózat kiszínezése, megformálása foglalta le a média figyelmét, másrészt mert a sajtó itt annyira korrupttá vált, annyira a politika függvényeként létezik – minden tekintetben –, hogy a Brüsszelből érkező ilyen és ehhez hasonló figyelmeztetések esetleg csak egy pillanatnyi koncentráció-kiesést okozhatnak. Csupán apró zavaró körülményként élik meg mind a politikában, mind a sajtóban. Tisztelet a kivételnek. Az egyre ritkább kivételeknek.
Mert akadnak még kivételek, amolyan Don Quijote-ok, követ görgető Sziszüphoszok, akik valamiféle elvek, erkölcsi mércék, szakmai kódexek szerint szeretnének írni; szeretnének minél több hasonlót olvasni, látni, hallani is, de igyekezetük esetleg egy mosolyt csal mind a politikum, mind a szakma többi képviselőjének az arcára. Mert az ilyen újságírás iránt Szerbiában egyszerűen nincs kereslet. Senki sem akarja tudni az igazat. Pontosabban mindenki a maga igazát akarja hallani, hallatni. Így aztán nagyjából mindenki elégedett. Megtalálja a keresett portékát nyomtatott és elektronikus formában egyaránt. Az ezer médium országában élünk. Mert több mint 1000 bejegyzett sajtótermék jelenik meg ilyen-olyan formában. Teheti, akinek sok a pénze, megjelentetheti saját újságját, üzemeltetheti rádióját, televízióját. A törvényes rendelkezések felemásak és nem egyértelműek. A két évvel ezelőtt jóváhagyott médiastratégia azt irányozta elő, hogy ez év márciusáig elfogadják az új médiatörvény-csomagot. Csak azt nem vették figyelembe, hogy időközben a választások, a hatalomcsere, majd az új hatalom megszilárdítása, a politikai ellenfelek eliminálása, a vetélytársak ellehetetlenítése lesz a fontosabb, mintsem az európai mércék alkalmazása a sajtóban. Kinek állna most érdekében felfedni, hogy melyik sajtóterméknek ki a valódi tulajdonosa. Hogy melyik újságot melyik oligarcha vagy párt, esetenként mindkettő tart a kezében, irányít a háttérből, vagy nem is annyira rejtőzködve. Szerbiában, ahol a köztudat úgy tartja rendjén, hogy a politikai helyezkedés a megélhetés egyik záloga, ahol az ember úgy cseréli a pártot, mint máshol a piszkos alsóneműt, nem okoz gondot, nem támaszt morális akadályt a sajtó megalkuvása. Az ezer szegény országában mindez egyre kevésbé zavarja a sajtómunkásokat. Akik jobbára éhbérért hazudnak úgy, hogy még utasítani sem kell őket. Tudják, mik az elvárások, tudják melyik politikai – ritkább esetben üzleti – holdudvarba tartoznak; írnak, ahogy kell. Mert ez jelenti a betevő falatot. Valamikor ezt nevezték öncenzúrának. Ma már akár a túlélésre beállított alkalmazkodóképességnek is mondhatnánk. Magukat újságírónak tituláló mutánsokat hozott létre az evolúció. A rátermettebb, a kevésbé szembeötlő, a jól alkalmazkodó példányok könnyebben élik túl a szerbiai demokráciának ezt a szakaszát. Nem csak a sajtóban. Ez a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” logika. Csak egy baj van vele a sajtóban. Nevezetesen, hogy az újságírás lényegét pontosan a megszólalásnak, az odafigyelésnek, az utánajárásnak kellene alkotnia. Az államnak pedig szavatolnia a jól áttekinthető, a szakmát és a hatalmat (politikait és pénzügyit egyaránt) egyformán kritikus szemmel elbíráló törvénykezést. Ami magában még nem is elég, érvényesíteni is kellene az előírásokat. Hogy erre rá tudja-e venni Szerbiát Európa, majd meglátjuk. Aki megéri, meséli.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >