Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Főhajtás a kormány előtt
Tamás Gáspár Miklós
„Egyszerre ejtette át a bírói kart, a devizaadósokat és a szavazókat. S mindez egyetlen fillérbe se kerül!” Tamás Gáspár Miklós jegyzete (hvg.hu):
A nemzeti konzervatív kormány avval, hogy ún. jogegységi döntés meghozatalába szekírozta bele a Kúriát, három – griffmadár nagyságú – legyet ütött egy csapásra:
1. kompromittálta a bírói kart, annak a hatalmi ágnak a működtetőjét, amely úgy-ahogy, ímmel-ámmal, hébe-hóba, félig-meddig még megkülönbözteti az édes hazánkban uralgó politikai rendszert a pihe-puha zsarnokságtól;
2. a sok évtizedes kormányzás csöppet sem irreális perspektívájától elandalodott hatalmi pártot a lecsúszóban lévő, deklasszálódó, eladósodott középosztály szemében érdekei és a társadalmi igazságosság védelmezőjének tünteti föl;
3. megkíméli a költségvetést attól, hogy az állami büdzséből segítsék meg a devizaadósokat, továbbá a kormányt attól, hogy a retorikán túl összerúgja a port a már-már duzzogó bankszektorral.
Nem történt az égvilágon semmi, mégis ragyogó győzelem – el kell ismerni, hogy Orbán Viktor kormánya lángelméjű.
Hiszen a Kúria – a hatályos jog betűje és szelleme szerint, a klasszikus (római jogi alapú) jogelméletet alkalmazva – szerződésekről nem dönthetett másképpen. A kormány akkor lett volna bajban, ha a Kúria a kormány látszólagos álláspontját érvényesítette volna.
A kormány nyilatkozatai szerintem helyesen nevezik – Róna Péter nyomán – „hibás terméknek” a devizakölcsönöket; a laikusok nem hihették (annyira elüt ez a szokványos hitelüzlet gyakorlatától), hogy a folyósított hitel összegének sokszorosát kell visszafizetniük. Ilyen nincs – gondolhatták, s a valószínűség, a józan ész mellettük állt, ha a szerződések apró betűvel szedett föltételei (ezeket, bár ez óvatlanság, a kutya se olvassa, s ha olvassa, nem érti) formailag talán figyelmeztették a kuncsaftokat. De aki attól retteg, hogy dobra verik a feje fölül a házat, a feneke alól a gépkocsit, nem folytat bankológiai szaktanulmányokat, ha most azonnal, de szélsebesen ám pénzre van szüksége. Fölveszi, s aztán isten neki fakereszt.
A gondoskodó állam nem hagyhatja, hogy sok tízezer ember elveszítse a lakását, mindenét holmi jól kifundált findzsacsel kedvéért. Ámde hogy úszhatja meg ez a jóságos állam, hogy neki magának kelljen állnia a számlát?
Hát így.
Egyszerre ejtette át a bírói kart, a devizaadósokat és a szavazókat, akik – semmi kétség – majd elérzékenyülnek a társadalmi igazságosság és a könyörületesség miatt a globális finánctőkével csatába szálló nemzeti kormány nagylelkűségétől és vitézségétől. S mindez egyetlen fillérbe se kerül!
Ismétlem: zseniális.
Ezt a problémát csak törvényhozási eszközökkel lehetett volna megoldani. A nemzeti kormány nem óvakodott mindenféle apróságok miatt módosítani az Alaptörvényt, ha attól kellett tartania, hogy az Alkotmánybíróság a szemétre hajítja a kormánytöbbség valamely kirívóan jogtipró döntését. No meg brutálisan korlátozta az Alkotmánybíróság jogkörét, mint tudjuk.
A nagy hirtelen alkotmány- és jogtisztelővé jámborult nemzeti kormány ezúttal megvárta – mit megvárta? kierőszakolta! – a Kúria határozatát (amelynek irányát bárki előre tudhatta), s most komor, tragikus képpel lép ki a szélviharba, s elakadó szavakkal, megrendülve fogadja az újabb csapást, amely a magyar népet érte.
S csakugyan, ez iszonyú csapás.
Olyannyira, hogy a Financial Times szemleírója, a szép nevű Verity Ratcliffe – épp annyira előreláthatóan, mint a Kúria kényszerű döntése maga – kissé kárörvendően elparentálja a magyarországi devizaadósokat, akik felelőtlenül vállalkoztak „árfolyam-szerencsejátékra”. A globális nagytőke lapja a tőle megszokott együttérző humanizmusnak adja sokadik jelét, s óva inti a magyar nemzeti kormányt attól, hogy bármit is tegyen az elárverezett lakások és ingóságok szívet melengető élménye elé néző devizaadósok érdekében. Ez is kiszámítható volt, s íme: a globális tőkeuralom óceánjának tarajos hullámain hánykolódó apró gálya – a magyar nemzeti kormány – legénysége „azért a víz az úr” kiáltással vezeti törékeny hajóját a kilakoltatások békés kikötőjébe. S ki a hibás? A globális nagytőke, amelyhez a magyar nemzeti kormánynak semmi, de semmi köze.
Félreértés ne essék: a devizahitelezésre vállalkozó bankok csakugyan lelkiismeretlenek, a globális tőke csakugyan kegyetlen. A kormány látszólagos álláspontja viszont kifogástalanul igaz, maradéktalanul helytálló.
Valódi álláspontja se meglepő: ez abban áll, hogy minden áron meg kell nyerni a választásokat.
S ki tagadhatná, hogy ilyen tehetséges embereknek azért van némi jogcímük a győzelemre.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >