Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Messze van még Amerika?
J. Garai Béla
„Csak azt nem értem, hogy miért kell emiatt emelt fővel járni, ahogyan Pásztor István fogalmazott.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Elhangzott a kormányfői expozé, lezajlott a miniszterek bemutatkozása, és most valamennyien kíváncsian várjuk, hogy miként fog teljesíteni az új csapat a tettek mezején. Remélhetőleg mindenki bírja majd az energikus Aleksandar Vučić diktálta iramot, nem csak a kormánytagok, hanem a képviselők is, akiket szokatlan módon arra szólított fel, hogy teljes erőbevetéssel dolgozzanak, „aludjanak, étkezzenek és tisztálkodjanak itt”, mármint a képviselőházban, mert július 15-éig, ha törik, ha szakad, el kell fogadniuk a reformtörvények csomagját. Vegyenek példát róla, aki „egész nap nem evett, nem ivott”, úgy hogy még a hetven oldalas programbeszédét is alig tudta végigolvasni.
Még nem hallottam külföldi miniszterelnök szájából, hogy ekkora önfeláldozásra buzdították volna munkatársaikat, Winston Churchill is csak vért, verítéket és könnyeket ígért a briteknek a háborút követően, de nem kérte az alsóház tagjaitól, hogy ne menjenek haza, és aludjanak a House of Commons-ban. Vagy hogy a kormányelnökök maguk állták volna a parlamenti koktélparti költségeit, mint ahogyan Vučić tette, de hát máshol talán nem is voltak akkora bajok, mint nálunk. Az is beleillett ebbe a populista forgatókönyvbe, hogy vidékről érkezett haladópárti aktivisták „spontán” nagygyűlést szerveztek a parlament előtt, nemzeti zászlókkal, transzparensekkel és egyéb mítinges relikviákkal, hogy az új kormányfő az egész napos megerőltető parlamenti munka után oda állhasson eléjük, és fáradtan bár, de a meghatódottságtól párás tekintettel elmondhassa nekik, mennyire szereti őket, és hogy nem fogja megengedni, hogy „a tolvajok és a tájkunok irányítsák az országot”. Utoljára Slobodan Milošević szájából hangzott el ugyanitt mítinges rajongói előtt az a szállóigévé lett mondat, hogy „volim i ja vas”.
Remélhetőleg nem állami költségen utaztatták a résztvevőket, mint ahogy eddig megszokhattuk, ha már ilyen szigorú takarékossági programot jelentettek be. (...)
A program azonban valóban tartalmazza azokat az elkerülhetetlen reformintézkedéseket, amelyeket az eddigi kormányok a népharagtól tartva igyekeztek elbliccelni. Jól hangzik, hogy a legfontosabb feladatoknak a gazdaság teljesítőképességének javítását, a jobb piaci feltételek megteremtését és a költségvetés konszolidálását tervezik a költségek drasztikus lefaragásával, csak az a kérdés, hogy lesz-e hozzá kitartása, lesz-e rá kapacitása ennek a kormánynak? Nagy kádergondjai lehettek a kormányalakítónak, ha már a korábbi kabinet két minisztere esetében egyszerűen felcserélte a tárcákat: Zorana Mihajlović (SNS) volt energetikai miniszter most a közlekedési, építésügyi és infrastruktúra ügyi minisztériumot irányítja, Aleksandar Antić (SPS) korábbi közlekedési minisztert pedig az energetikai tárcával bízták meg. Aleksandar Vulin, a Koszovó-ügyi kormányhivatal volt vezetője (a Mirjana Marković vezette JUL egykori funkcija) pedig az új kormányban munka-, és szociális ügyi miniszter lett. Ennyire nélkülözhetetlen és univerzális tudású káderekről lenne szó, akik mindenhez értenek, és minden területen megállják helyüket? Vagy ismét a pártkáderek elhelyezéséről van szó. (...)
Bevallom, nem tudok lelkesedni azon sem, hogy a most beiktatott haladó-szocialista-magyar kormányban (merthogy így illene hívni koalíciós összetétele okán) magyar államtitkárok is tevékenykednek majd. Valószínűleg igaza van a VMSZ-nek abban, hogy kisebbségi párt lévén nem bírálhatja felül a többségiek akaratát, hogy melyik pártot juttatják hatalomra, és a közösség érdekeinek védelme végett a vállalni kell az együttműködést és a kormányzati szerepvállalást. Még akkor is, ha a szóban forgó formáció vezetőinek radikális előélete sokakban éleszt kínos emlékeket. Csak azt nem értem, hogy miért kell emiatt „emelt fővel járni”, ahogyan Pásztor István fogalmazott a haladókkal való koalíciós szerződés aláírása utáni sajtótájékoztatón. És az sem világos számomra, hogy a VMSZ ezzel a koalícióval miként „lépte túl saját árnyékát és szolgálhat mások számára is példával”? Kinek szolgáltatunk ezzel példát? A többi magyar alakulatnak? Netán a szerb ellenzéki pártoknak?
Ám bízzuk az időre, hogy igazolja a döntés helyességét. És várjuk meg 2016 végét, amikor is a miniszterelnök ígérete szerint felvirrad napunk, és javulni fognak életkörülményeink. Addig pedig vessük be minden erőnket, mint a viccbeli skótok. „Apu, messze van még Amerika?” – kérdi a gyerek. „Hallgass, fiam, és csak ússzál tovább”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >