2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Hit

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Hit
Árvíz (djasim fotója)

Az árvíz és a rendkívüli helyzet kihirdetése nem okozott kárt a hatalmi struktúrákban. Sőt. Ha fenntartás nélkül elfogadjuk a Faktor Plus közvélemény-kutató ügynökség adatait, akkor tudomásul vesszük, hogy a szerbiai választótestület fele a Szerb Haladó Pártra voksolna, a párt elnökét pedig 69 százaléka támogatná. A március derekán tartott parlamenti választáson ez a párt valamivel több mint 48 százalékos eredménnyel kényszerítette maga mögé a többi politikai erőlködőt. Mondjuk a 13 és fél százalékot szerzett szocialistákat, akiket most majdnem ugyanannyian támogatnak. A minapi kutatások 12 egész 8 tized százalékról szólnak. Nem egész 1 százalékos népszerűség csökkenés bő 2 hónap alatt. A Demokrata Párt 6 egész 2 tized százalékot jegyezhet, a márciusban elért 6 egész 3 század után. Hibahatáron belüli érték. Mint ahogy ebben az intervallumban mozog az Új Demokrata Párt is. Amelyre most a megkérdezettek 5 egész 8 tized százaléka voksolna a korábbi 5 egész 7 tized helyett. Mindez arra utal, hogy a választótestület értékelése szinte nem módosult. Nem módosult a tekintetben sem, hogy mennyien szavaznának más pártokra. Ami márciusban és most is azt jelentette, illetve jelentené, hogy a szavazók majd egyharmada eldobná voksát. Még akkor is, ha tudja, hogy azt a legerősebbnek ajándékozná. Erre azonban egyelőre szerencsére nem nyílik alkalma. Ez a „szerencsére” nem a pártok iránt érzett szimpátia vagy ellenszenv következménye, hanem a választások időszaka és a munka ideje közötti választás az utóbbi javára. Mert normális demokráciákban a megméretés szabályait elfogadó és az azon résztvevő pártok az eredmény közzététele után az ígéretek teljesítésén fáradoznak. Összhangban politikai erejükkel és szellemi meg fizikai rátermettségükkel. Meg persze annak felmérésével, hogy mit hozhat számukra az új, a legjobb esetben 4 év múlva esedékes választás.

Szerbiában ritkán várják meg a ciklus lejártát. Legutóbb a hatalmat gyakorló koalíció szánta rá magát az idő előtti választásra, miután tagjai többször is kifejtették, hogy milyen sikeresen, jól és bölcsen vezették az országot. Biztos így van, ezt tanúsítja a választási eredmény. Amely arányainak előnyét legutóbb Milošević élvezhette uralkodásának delén. A majd 70 százalékos támogatottságot még ő is megirigyelhette volna olykor. Akkor szerencsére nem kellett szembenézni évezredenként egyszer előforduló természeti katasztrófákkal. Mint ahogy a mögöttünk levő árvizet minősítik. Gondolom azonban, hogy a kilencvenes évek elveszített háborúi is hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebb figyelmet meg pénzt fordítsanak a gátak karbantartására, a vízvédelmi rendszer fenntartására és fejlesztésére. Ennek is köze lehet a bibliai özönvízhez, ahogy a miniszterelnök nevezte a két héttel ezelőtti áradást. Amelyből meglehetősen jó kondícióban emelkedett ki. Mert a már említett közvélemény-kutató ügynökség adatai szerint a polgárok 69 százaléka szerint felelősen viselkedett az árvíz idején és azt követően. A megkérdezettek 59 százaléka határozottnak minősítette a kormányfőt, fele pedig államférfinak. Két százalékkal kevesebb azoknak a száma, akik a hozzáértést is látták, tapasztalták a miniszterelnök cselekedeteiben. Csupán 21 százalék gondolja azt, hogy nem volt eléggé szakavatott, 15 százalék felelőtlennek is tartja, de vigaszul szolgálhat neki az az adat, amely arról tanúskodik, hogy az őszinteség hiányát a megkérdezettek csupán 11 százaléka feltételezi. Magyarra fordítva, a szerbiai polgárok majd 90 százaléka őszintének tartja a kormányfőt. Árvizek okozta gondok rendezésében. Ezt azért - politikus berkekben - megirigyelhetik. Akárcsak azt az adatot, hogy az itteni populáció 58 százaléka teljes egészében hisz a hivatalosan közzétett adatokban. Legalábbis amikor az áradásokról szóló okokról és következményekről van szó. A nemrégi árvízről nyilvánosságra hozott adatokról, természetesen.

Nos, ezek után nem marad más hátra, minthogy megállapítsuk, Szerbia jelenlegi vezetősége nem csak népszerű, hanem hisznek is neki. Az nem érdekes, hogy ennek a bizalomnak hányad része köszönhető a jól vezetett propagandának, a sajtó telepatikusan távirányított ellenőrzésének, a lakosság azon óhajának, hogy igenis hinni akar egy jobb, ígéretesebb jövőben, amelyet kilátásba is helyeztek az illetékesek. A mostani hatalom továbbra is a népszerűségszerzés emelkedőjén halad. A csúcs felé. Majd meglátjuk, mi következik elérése után.

2014. június 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább