Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Adományok
Öreg Dezső
Szinte pontosan 2 hónappal a Szerbiát sújtó árvizek után a világ megmutatta, mire képes, ha akar. Ha valaki azt gondolja, hogy ennek nincs politikai üzenete, hogy csupán emberbaráti érzelmek vezérelték az adományozókat, hát az téved. Nagyon. De gondolom kevés ilyen van. Szerbiában egyébként is mindenki mindent politikai kontextusban lát. Nem néz, lát. Tehát nem szándékos cselekedetről van szó, hanem pavlovi reflexről. Szebben, talán tudományosabban mondva, feltételes reflexről. Gondolom, ennek van némi köze a szerbiai mindennapokhoz. Meg az elmúlt – talán nem mondok sokat, ha 70 évet említek – tehát az elmúlt 70, de főleg az utóbbi 20 év tapasztalatához. Mert egykor azt tanították nekünk, hogy a lét határozza meg a tudatot. Mármint, amit tapasztalunk, abból következtetéseket vonunk le és azok alapján ítélünk. Mostani miniszterelnökünk inkább Max Weberre esküszik, aki a protestáns etika elvét hirdette, és azt mondta a marxi gondolatról, hogy az naiv történelmi materializmus. Nos, fölösleges lenne ezúttal filozófiai dilemmákba mélyedni, de azt talán leszögezhetjük, hogy Szerbiában még mindig hat a tudat alakulására a mindennap. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon is hat. Olyannyira, hogy az egymást követő napok tapasztalatai nagyon is befolyásolják a napi tudat alakulását. Változás formájában. Tudják ezt a politikusok is, és élnek is ennek a „primitív” tudatnak a befolyásolhatóságával. Nem csak a szerbiaiak.
Nos, a minapi adományozói értekezleten ezek a politikusok úgy döntöttek, hogy Szerbiának mintegy 995 millió euró segélyt adnak. Ennek csak kicsiny része adomány, mintegy 115 millió, a nagyobb, 880 millió, kedvező hitel. Igen kedvező. Egyes újságok úgy fogalmaztak, hogy ultra kedvező. Ami azt jelenti, hogy minimális, nem gazdasági kamatot számolnak fel. Akik pedig ezt felkínálták: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Világbank, az Európai Beruházási Bank. Tehát jobbára európai intézmények. Na meg a japán kormány. Mellékesen szólva az adományok nagy része az a 115 millió is főleg Európából, az Unió IPA alapjából és egyes kormányoktól, mint például a brit adófizetők pénzével rendelkező kabinettől jön. Jön gyorsan. Hogy idejében segíthessenek a rászorulókon. Olyan gyorsan, hogy fél éven belül újabb konferenciát tartanak, amelyen felmérik, mire költötte Szerbia a kapott pénzt. Ne feledjük, július derekán járunk és az itteni illetékesek azt ígérték, a tél beállta előtt mindenkinek lesz fedél a feje fölött. Azon a 2015 elejére meghirdetett értekezleten egyebek között ezt is számon kérik. Meg azt, hogy megjavítottuk-e az elmosott utakat, hidakat, működnek-e az árvízkárosult iskolák, egészségházak, szénbányák. Illetve a kolubarai elöntött bánya. Igyekezni kell. Nagyon. Mert az adományok a meghirdetett, a Belgrád által meghirdetett konkrét projektumok finanszírozására érkeznek. Gyorsan, ígérik az adományozók. Ennek fejében azt várják el, hogy 6 hónap alatt elvégezzék a tervezett munkálatokat. Hát lesz mit bizonyítani.
És a végső cél nem is a károk elhárítása. Persze hogy ez benne van a pakliban, de ahogy Brüsszelben fogalmaztak az a céljuk, hogy árvíz soha többé ilyen pusztítást ne végezhessen sem Szerbiában, sem Bosznia-Hercegovinában. Ezért arra szólították fel mindkét országot, hogy csatlakozzon az európai közös polgári védelmi rendszerhez. Ami azt jelenti, hogy e területen (is) az Unió mércéit kell alkalmazni. Štefan Füle bővítési biztos például arra figyelmeztetett, nagyon rossz, hogy Szerbiában az áramellátás legnagyobbrészt a szénkitermeléstől függ. Mi lett volna, ha jobban belemélyednek az itteni energiaipar függőségébe.
Mindenesetre, Brüsszelben nem csak olyan testvéries, jóbaráti szeretetkinyilvánítás vagy érzelmes humanitárius értekezlet folyt. Pontos és fontos célokat jelöltek ki. Egyebek között azt, hogy ki kell dolgozni az árvízvédelmi rendszert és annak működési szabályait. Követelmény továbbá a Duna- és a Száva-medence államközi árvízvédelmi rendszerének kiépítése, a polgári védelem létrehozása, az energia- és a környezetvédelmi politika módosítása; az újjáépítésre szánt pénzek kezelésének áttekinthetősége. Bennem már csak egy kérdés merül fel: vajon mindezt egyedül miért nem értük fel ésszel?
Következő cikk: Nekiment Orbánnak a New York Times, szankciókat követel
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >