Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Október elején
Öreg Dezső
Jöttek-mentek a politikusok az elmúlt 9 évben, amióta Szerbiában megbuktattuk a diktatúrát és a demokrácia fényes útjára léptünk. Jöttek-mentek a hatalmat gyakorlók, és gyakoroltak rajtunk. Az inaséveket átugorva ilyen-olyan titkárok, államtitkárok, elnökök, választott vagy politikai kereskedelemmel kialkudott igazgatók, igazgató- tanácsok, polgármesterek, frakcióvezetők, miniszterek mind-mind rajtunk gyakoroltak. Sikeresen. Mert ők általában sikeresen teljesítették a célt. Az általuk kitűzöttet.
Kevesen, nagyon kevesen feleltek a félresikeredett vállalkozásokért. A rossz irányba tervezett autópályáért, a fizetőképtelen vevőknek elkótyavetyélt privatizációs vagyonért, az evolúció elméletének iskolai kitiltásáért, a közbiztonság romlásáért. Azért, hogy lelőtték, hogy lelőhették a miniszterelnököt a kormány épületének udvarában. Azért, mert a korrupció és a bűnözés soha nem tapasztalt méreteket öltött. Azért, mert olyan ember irányíthatta évekig a rendőr-minisztériumot, aki egyetemista korában trafikot rabolt. Azért, mert a pártkönyvecske fontosabb lett, mint annak idején az egypártrendszerben volt. Mert az szavatolja az előrehaladást vagy esetleg a betevő falatot. Egy egyszerű munkahelyet. Amellyel akár 3-4 szájat is be lehet fogni, és talán még ennél is több hálás vagy bizakodó szavazatot lehet szerezni.
Nem feleltek a politikusok a demokrácia fényes 9 évében azért sem, hogy hatalom és ellenzék talán soha sehol nem volt ennyire elnéző egymás bűnei iránt mint itt, Szerbiában. A parlamenti és helyhatósági szócsatákat, amelyek a nyilvánosságnak szóltak, nem követték tettek. 2000. október 6-án senkit sem vontak felelősségre, és 9 év sem volt elég az átvilágításra. Mái napig nem tudjuk, kik voltak a besúgók és a hátramozdítók, a rendőrség és a titkosszolgálatok beépített emberei a bíróságokon, vállalatokban, iskolákban, sajtóban és nem utolsó sorban az alakuló pártokban. Akkor, amikor a bontakozó többpártrendszert kellett ellenőrzés alá vonni. Most már nem is fogjuk. Most már nem is fontos. Soha, szinte soha senki nem kifogásolta komolyan, hogy 2000 októbere után ugyanúgy halmozták a tisztségeket az új egyesek, mint a korábbiak. Senkinek nem szúrt szemet, hogy egy és ugyanaz az ember szabja a törvényeket, és részt vesz ellenőrzésükben. Hogy valaki képviselő és miniszter egy személyben. Hogy egy és ugyanaz az ember vállalkozó, és irányítja a gazdaságfejlesztési pénzeket. Hogy magas beosztású köztisztviselők olyan civil szervezeteket vezetnek, amelyek működtetéséhez az állam pénzét használják. Hosszú és kínos történetbe kezdenénk, ha megpróbálnánk kibogozni a tántorgó külpolitika céljait, és megoldhatatlan feladatot vállalnánk, ha fel akarnánk sorolni eredményeit.
A 2000 októbere előtti eszmék hitele talán soha sem foszlott olyan gyorsan semmivé, mint az elmúlt 9 évben. Az ember, a nagyvárosi ember talán még az újabb kori balkáni háborúk idején sem érezte magát ilyen bizonytalanul, mint most. Bizonytalan a munkahely, bizonytalan a jövő, az ígéreteket senki sem tartja be, és nem tudjuk, merre tart az ország. Európára szavaztunk, de Ázsia felé indultunk. Az elmúlt 9 évben nem változtak a mítoszok, nem változott a gondolkodásmód. Az idegenek iránti bizalmatlanság sok esetben idegengyűlöletté vált. Ezt nevelték azokba a nemzedékekbe, amelyeknek alkalmat sem adtunk, adtak az idegenség megismerésére, elfogadására, a vele való megbarátkozásra. Ezt láthatjuk most nap-mint nap Belgrád utcáin. Most, amikor ismét októbert írunk Szerbiában. Októbert írunk mi, magyarok is. Csak azért mondom, mert vannak, akik szerint mindebbe nekünk nem kell beleszólnunk, mert ez szerb ügy. Maradjunk csak a saját problémáinknál, amelyek csak magyarok. Pedig nem fog becsületesebb, elnézőbb, igazságosabb kenyeret enni, munkát kapni, főnököt, politikát szolgálni, politikust választani az a kisebbségi sem, akinek csak a kisebbségi vezetők szava melengeti autonóm lelkét. Mert a történet azonos, csak más szereplőkkel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >