2024. május 7. kedd
Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

„A balliberális értelmiség azoktól viszolyog, akiket maga hagyott a szarban”

Interjú Erdős Virág költőnővel

Azért, hogy mára már egy fél ország üldögél zavarodott tekintettel a kék plakátok sűrű, sötét erdejében, és várja szívdobogva az „igazság pillanatát", szerintem eléggé nagy százalékban mi magunk vagyunk a felelősök. Kácsor Zsolt (Népszabadság):

- Hol nőtt fel?

- A kelenföldi lakótelepen. A hetvenes éveknek ezeket az előre gyártott elemekből berendezett élettereit voltaképp gyerekként kezelt felnőttek számára tervezték, az „igazi" gyerekek számára éppen ezért maga volt a paradicsom. Tízemeletes óriásházak ezernyi kis babaszobával, a házak közt hatalmas, parkos, körbekerítetlen játszóterek.

Az egész valahogy „egyben" volt, a világot „közös tulajdonként" élte meg az ember. Ráadásul egy csomó felesleges rivalizálást megspóroltunk, hiszen mind ugyanarról az 51 négyzetméterről jöttünk, más-más emeletről, de ugyanazok közül a tapétaminták közül. Ettől aztán az embernek volt valami állandó otthonosságérzése.

- Akkoriban milyen olvasmányok hatottak önre leginkább?

- A szüleim bábszínészek, gyerekkorom az Állami Bábszínház legendás korszakára esik, csupa zseniális irodalmi adaptációval. Ha az apukád Gigi a Tündér Lalából vagy Csongor a Csongor és Tündéből, akkor ezekkel a szövegekkel sokkal bensőségesebb viszonyba kerülsz, mint ha leülnél elolvasni a könyvet. Ehhez jött még, hogy anyukám sok verset tudott fejből, és lépten-nyomon idézgetett. Az irodalom ilyen értelemben a hétköznapi életünk része lett, minden hamis, pátoszos emelkedettség nélkül. „Funkciója" volt, mint a sótartónak vagy a légfrissítőnek. Nem elsötétített könyvtárszobát, magányos, passzív kalandot jelentett, hanem olyasmit, amivel „kezdeni lehet valamit".

- Hamar eldőlt, hogy az irodalom lesz az élete?

- Az általános iskolai magyartanáraim – köztük a legkedvesebb Szalai Feri bácsi – jóval korábban döntöttek a sorsomról, mielőtt még bennem bármi is eldőlhetett volna. A karrierem csúcsa emlékeim szerint a nyolcadikosok búcsúztatására írt ballagási beszédem volt. Betegesen tekervényes körmondataival nyelvtanórán később a többszörös alárendelő szerkezeteket szemléltettük. A gimiben aztán derékba tört a pályám. Hogy a Holmiban sohasem jelenhettem meg, azon mára simán túltettem magamat, de hogy annak idején az Eötvös Diák szerkesztőbizottsága nem tartotta közlésre méltónak Zsilett című, radikális szemléletű, bár kissé szuicid hajlamú posztavantgárd szabadversemet, az máig fájó seb.

- Mikor találta meg az „Erdős Virág-os" hangot?

- Szerintem nem az a fontos, hogy találj egy hangot, amin aztán életed végéig beszélni tudsz, hanem hogy lehetőség szerint minden egyes megszólalásod adekvát legyen. Az októberben megjelenő, világító testek című, Budapestről szóló és saját fotókkal illusztrált prózaverskötetem például abszolút máshogy Erdős Virág-os, mint az ezt is el kötet volt. Nemcsak a külső elvárásoknak, de saját, korábbi önmagának sem akar megfelelni, sőt, úgy próbál új és hiteles hangot találni, hogy ezért, ha kell, a korábban megszerzett népszerűségről is minden gond nélkül lemond.

- Ha időutazó Gulliverként visszamehetne az időben 1989-be, milyen tanácsokat adna saját magának és a magyaroknak?

- Amikor Gulliver hazatért a jehuk országából, felülbírált magában mindent, amit az emberi társadalomról odáig gondolt. Úgy látta, a legtöbb bűnnel, emberi gyarlósággal, ha nagyon muszáj, végül is meg lehet békélni, de ha ezek gőggel és büszkeséggel is párosulnak, az úgy már nagyon nem oké. Az általunk olyannyira jó fejnek gondolt, úgynevezett balliberális értelmiség legellenszenvesebb vonása szerintem éppen ez a gőg, büszkeség és undor. Azoktól viszolyog, akiket kezdettől fogva maga hagyott a szarban. Odáig mindannyian­ eljutunk, hogy a szeretetlenség, a frusztráció és a tehetetlenség érzése természetes módon válthat ki kontrollálatlan dühöt és agresszív viselkedést bárkiből, de ha társadalmi méretekben történik, undorodva fordítjuk el a fejünket. Képtelenek vagyunk belátni, hogy ez triviális szociálpszichológiai törvényszerűség. Ezen már akkor el kellett volna gondolkozni, amikor megláttuk az első zavarodott tekintetű bácsikát vonulni a MIÉP zászlai alatt. Azért, hogy mára már egy fél ország üldögél zavarodott tekintettel a kék plakátok sűrű, sötét erdejében, és várja szívdobogva az „igazság pillanatát", szerintem eléggé nagy százalékban mi magunk vagyunk a felelősök. Mi, akik már akkor, felnőtt fejjel és a szükséges társadalomelméleti képzettség birtokában csak a saját pecsenyénk sütögetésére használtuk fel a hirtelenjében nyakunkba szakadt szabadságot. Úgyhogy ha én lennék Gulliver, azt mondanám, amit ő mondott: „nagyon kérem azokat, akik e képtelen s felfoghatatlan bolondságnak, a gőgnek halvány derengését érzik magukban, hogy a jövőben kerüljék el a házam tájékát".

na most akkor

„na most akkor mondjátok meg

nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk

maholnap és ki legyen

ki utazzon még a világ

végére is kocsival

ki tudjon le minden bajt egy

odavetett bocsival

ki vegye a nyakába egy

papucsér a plázát

kinek vigye el a bank a

vakolatlan házát

kinek legyen párnája a

hugyos-sáros aszfalt

ki foglaljon négy személyre

ablak mellé

asztalt"

(Részlet a versből)

Erdős Virág

Költő, író. 1968-ban született Budapesten. Irodalmi pályája az 1993-ban A mi Budapestünk sorozatban megjelent Udvarok című könyvvel kezdődött, amelyben Korniss Péter fotóihoz írt szövegeket. Munkásságáért 2006-ban Szép Ernő-jutalmat, 2010-ben pedig József Attila-díjat kapott. Következő kötete – amely száz nem rímes verset és száz saját minimálfotót tartalmaz – októberben jelenik meg a Magvető gondozásában világító testek – 100 kis budapest címmel

2016. augusztus 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin és segítőkész baráti

Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >

Tovább

Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról

Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >

Tovább

Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója

Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >

Tovább

Hajnal vagy alkonyat?

Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >

Tovább

Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét

A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >

Tovább

Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell

A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >

Tovább

Egyetlen kisteherautóval

Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >

Tovább

Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában

Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >

Tovább

A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?

Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >

Tovább

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább