Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Patina
Öreg Dezső
Azzal indult szombaton, hogy no name balkán-tanácskozást, csúcsértekezletet tartanak a hónap végén Kranjban. Amelyen jelen lesz a volt Jugoszlávia területén létrejött minden ország képviselője. Azt írta a Tanjug hírügynökség, hogy a küldöttségek elé nem tesznek névtáblát. Mert ugye, Szerbia nem vesz részt olyan nemzetközi értekezleten, amelyen Koszovó független államként szerepel. Hogy miért lesz kevésbé független névtábla nélkül, nem világos. Továbbra sem értem, hogy ettől a koszovói elnök meg a kormányfő miért érzi majd magát kevésbé államfőnek vagy miniszterelnöknek. Nyilván erre gondolt Szerbia elnöke is, mert irodája még aznap este cáfolta, hogy megállapodtak volna a „névtelen” találkozóban. Szóval jól megkevertük ismét. Hiába, Szerbia a térség vezető országa – hangoztatják Belgrádban. Csak lassan ismét összeveszünk minden szomszéddal.
Ámbár lehet, hogy mindez csak szerbiai belső használatra kell. Bizonyára. Mint ahogy bizonyára világutazó külügyminiszterünk minapi budapesti kijelentése is ezt a célt szolgálta, mely szerint, ha választani kell Koszovó és az Európai Unió között, akkor Szerbia az előbbit választja. Bár egy kicsit kifelé is üzent a miniszter, hiszen egy szomszédos uniós országban mondta, olyanban, amely elismerte a független Koszovót. Mindezek után Brüsszelben bizonyára álmatlan éjszakája volt a bővítési biztosnak. Persze az az igazság, hogy Európa azért rendet szeretne végre teremteni abban a térségben, amelyet előszeretettel csak Nyugat-Balkánnak neveznek egyes szomszédaink, utalva arra, hogy ők egy sajnálatos politikai tévedés révén keveredtek rossz társaságba akkor, amikor ugyancsak a nagyhatalmak az új államokat hozták létre az Osztrák-Magyar és az Oszmán Birodalom helyén. Azóta Európában már rájöttek, hogy a párbeszéd sokkal hatékonyabb formája a tűrhető egymás mellett élésnek, és most azt szeretnék, ha ezt a Nyugat-Balkánon is belátnák. Azért járt itt a francia külügyminiszter és az unió külügyi főmegbízottja is, hogy rávegye Belgrádot meg Pristinát a párbeszédre. A kranji találkozó is ezt a célt szolgálná. Talán.
Megértették az üzenetet Belgrádban és Pristinában is, biztos vagyok benne, de a robogó politikai propagandát nem akarják hirtelen leállítani. Nehogy baja essék a mozdonyvezetőnek meg a fűtőnek az Európába vezető úton. Mert a döcögő szerelvény hátsó vagonjaiban utazók csak arra várnak, hogy átvegyék az irányítást. Ezért kell folyton azt hirdetni, hogy vagy Koszovó, vagy az Unió – ha választani kell. Pedig úgy indultunk, hogy Koszovó is, Unió is. Csak nehogy azzal fejezzük, hogy se Koszovó, se Unió.
Pedig nagyon készülünk már. Éppen a napokban vontuk be patinával a parlamentet, azaz a parlamentarizmus, a parlamenti demokrácia évszázados intézményét. Mint török örökséget. Megkezdődött a képviselőház tavaszi ülésszaka, amelyre vörös szőnyegen, a katonaság elit alakulatának, a díszszázadnak a sorfala között vonultak be a honatyák és a honleányok. Egyesek dagadó kebellel. Mások szemlesütve és pirulva, de nem azért, mert az égszínkék egyenruhákkal övezett vörös kárpit és a rajta gyalogló képviselők tarkasága meg a valóban patinás Rosandić bronzlovak egyvelege nem csak súrolja a giccs határát. Hanem azért, mert sokallták a fölhajtást – ezt mondták. Az is felötlött az emberben, tudják-e a vörösszőnyeges ceremóniamesterek, hogy a jugoszláv királyság parlamentjét, a II. világháborús német parancsnokság, illetve a Népfront székhelyét, a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság meg Szerbia és Montenegró parlamentjét patinásították kékre meg vörösre, amely most a Szerb Köztársaságé. Azt az épületet, amelyet a jugoszlávság szelleme hatott át több mint 70 évig. Ma egyesek biztos úgy mondanák, szellemisége. Amelyben talán egyszer döntés születik az Európai Unióhoz való csatlakozásról.
Azt az épületet, amelyben egyetlen albán képviseli a dél-szerbiai kisebbséget. A kisebbségi frakció vezetője szerint ez a képviselőcsoport is rászavazott a szőnyegre, a gárdára és a himnuszra, amelyet az ülésszakok kezdetén énekel a vegyes kórus. A karzaton, ahonnan annak idején az újságírók követhették az ülések menetét. Ma már nemigen. Az még a diktatúrában volt. Amikor senkit sem zavart, hogy a tudósítók más-más nyelven jelentkeznek a szerkesztőségeknek. Amikor a kisebbségi szerkesztőségeknek is volt elég embere és pénze arra, hogy tudósítson – nemcsak a parlamentből. Ma már a kissebségi média megelégszik a képviselők helyszíni beszámolójával. Ha van neki választottja.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi van a csökkenő balkáni határsértések mögött?
Ausztria döngeti a mellét, hogy tavaly neki köszönhetően csökkent a migránsok száma a Balkánon, ám ez >
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >
Kettős gázcsapás érte Szerbiát
A MOL kerülhet helyzetbe, miután az amerikai kormányzat azt követeli, hogy Belgrád szerezze vissza a Gazpromtól >
Az igazság visszavétele
Felfoghatatlan évek vannak mögöttünk. Felfoghatatlan, hogy mi mindent lehetett itt büntetlenül megtenni vagy éppen nem megtenni. >
Tegyük Ismét Naggyá Oroszországot (meg Kínát)
Fareed Zakaria a Washington Postban úgy látja, hogy Trump a 19. századi imperializmust éleszti újjá és >
A föld végül is lapos
Sok jót nem ír a Fideszről a Süddeutsche Zeitung abban az összeállításában, amelyet a jobboldali populizmusról >
Amerikai feketelistán a magyar Richelieu
Mostantól kezdve egy uniós állam gyakorló minisztere is indexen van az Egyesült Államokban, ami nem gátolja >
Musk, Európa ellensége
Soros György életrajzírója virtigli antiszemitizmusnak minősíti, amit Elon Musk művel a magyar származású üzletember ügyében, miközben >
A magyar kormány egyik legfontosabb tagját tette indexre az amerikai pénzügyi tárca
Egy NATO-szövetséges esetében még nemigen fordult elő ilyen szankció. Jelzi azonban, milyen mélyre süllyedt a kétoldalú >