2025. március 21. péntek
Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Háború más eszközökkel

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Glina és Szerb Krajina sohasem lesz Horvátországé, oda az usztasa hatalom többé nem teszi be a lábát”, merthogy ez a vidék „Nagy-Szerbia része lesz”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

BOCSÁNATKÉRÉS – KI KITŐL? Hol lennénk már, ha aktuális állami vezetőink ifjúkorukban gólkirályként a focipályán vagy más politikamentes területeken arattak volna fényes sikereket, és nem ártották volna bele magukat mindenféle gyanús határkiigazítási és etnikai tisztogató hadműveletekbe! Akkor például most nagy reményekkel tekinthetnénk a szerb és a horvát elnök baráti találkozója elé, és bizakodhatnánk a két egykori testvérnemzet összebékülésének fényes perspektívájában.

Tagadhatatlan tény, s ezt már legalább százszor hallhattuk tőle, Aleksandar Vučićtól, hogy keserűen megbánta ifjúkori vétkeit, s legszívesebben kitörölné még az emlékezetéből is akkor tett meggondolatlan kijelentéseit, de sajnos, az érintettek engesztelhetetlenek, amit nem lehet tőlük zokon venni. Minduntalan meghiúsítják, hogy ez megtörténjen, hogy eme kellemetlen emlékeket a feledés jótékony homálya fedje be.

Amint például a horvát védelmi miniszter teszi. Alighogy Kolinda Grabar Kitarović elnök hivatala a múlt héten nyilvánosságra hozta az Aleksandar Vučić elnöknek szóló zágrábi meghívást, Damir Krstičević tárcavezető nyomban kirukkolt megjegyzéseivel. Szívesen látják Vučićot Horvátországban, jelentette ki, ám elvárják tőle, hogy előbb, idézzük:”kérjen bocsánatot a hazája elleni nagyszerb agresszióért”.

Krstičević nyilatkozatából világos, hogy a zágrábi kormány egyáltalán nem támogatja az elnök asszony ötletét, hogy a két ország közötti mostani feszült légkörben vendégül lássák a szerb elnököt. Közben a horvát sajtó előszeretettel bányászta elő Vučić egy háborús szónoklatát is, amelyet Vojislav Šešelj csetnikvajda lelkes híveként mondott a horvátországi Glina szerb részről történt „felszabadításakor”, hangoztatva, hogy „Glina és Szerb Krajina sohasem lesz Horvátországé, oda az usztasa hatalom többé nem teszi be a lábát”, merthogy ez a vidék „Nagy-Szerbia része lesz”.

Nos, a történet, mint tudjuk, másként alakult, a tüzes beszédet tartalmazó videó pedig minduntalan felbukkan valamelyik horvát portálon, megtorpedózva Vučić horvátországi Kanossza-járását. Hogy ezúttal sor kerül-e mégis a történelmi vizitre, erre a következő napokban kapunk egyelőre nehezen megjósolható választ.

A február derekára tervezett utazás nemcsak a horvát kormány ellenállása miatt kétséges, hanem azért is, mert már ezen az oldalon is megszólaltak (pontosabban: el sem hallgattak) a nemzeti büszkeség nagyágyúi. Aleksandar Vulin védelmi miniszter sietett visszavágni a horvátoknak (mintha munkahelyi feladatainak leírásában ez szerepelne az első helyen), mondván, hogy Vučićnak csak akkor szabad eleget tennie a zágrábi meghívásnak, ha elnézést kérnek tőle a szerbek ellen elkövetett genocídiumért.

Ezek után valóban úgyszólván a csodával lesz határos a horvát-szerb csúcstalálkozó. Pedig, ha megtörténik ez a csoda, akkor jó alkalom kínálkozhat arra, hogy végre véget vessenek „a háborúnak más eszközökkel”, ahogyan Ivo Josipović volt horvát elnök nevezi a két ország közötti kapcsolatok mostani szakaszát.

Josipović az Amerika Hangja rádiónak írt szerzői cikkében – amelyből a fenti idézet is származik - kendőzetlenül beszél a horvátországi usztasabarát hangulatról, de a csetnikek dicsőítéséről is Szerbiában, amit arra vezet vissza, hogy mindkét országban teljes egészében a jobboldali nacionalista pártok kaparintották meg a hatalmat. S ennek meg is lett a következménye: állandó verbális viszályok, gyűlöletszítás, sértő kijelentések a vezetők részéről. Példaként hozza fel Ivica Dačić szerb külügyminiszternek a jasenovaci haláltáborról tartott beszédét az ENSZ-ben és a horvát külügyminisztérium sértődött reagálását. Megállapítja, hogy a szerb politikus „motívumai nem voltak sem tisztességesek, sem korrektek”, amikor többek között azt állította, hogy a partizán mozgalmat gyakorlatilag csak szerbek alkották, és elhallgatta, hogy Szerbiában is volt holokauszt. „Ha Horvátország és Szerbia őszintén akart volna megemlékezni a holokausztról, akkor mindenekelőtt a saját nemzetükből való kollaboránsok rémtetteit kellett volna elítélniük”, írja Josipović.

Félő azonban, hogy a volt horvát elnök józan hangja nem fog eljutni a szélesebb közvéleményhez sem ezen, sem azon az oldalon. Egyelőre még túl nagy a patrióta ricsaj. (...)

2018. február 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

Tovább

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább