Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Egy szokásos európai nap
Végel László
Gustav Krupp a lépcsőfordulón mond néhány „bölcs” mondatot az öregségről, aztán jönnek sorban a német nagytőkések, többek között az Opel, a Siemens tulajdonosai. Gustav Krupp kesztyűjével legyezgeti kivörösödött arcát, zsebkendőjét keresgeti, mert éppen megfázott. Akkor belép Hermann Göring a Reichstag elnöke. Küszöbön a választás, a helyzet bizonytalan, a gazdaságnak ugyebár biztonságra van szüksége. Ha a nácik győznek, akkor biztonság lesz nemcsak a következő tíz évben, hanem esetleg az elkövetkező százban is. Végel László:
2022. augusztus 7., vasárnap
Azt hiszem, több mint egy évvel ezelőtt olvasgattam Éric Vuillard Goncourt-díjas író regényét A Napirendet, amelyről a helyi a helyi kritikusok tudomást sem vesznek. Nem elég művészi, nem is regény, a francia író nem bogarászik helyi furcsaságok között, mondanák és mondhatnák a helyi elvárások szellemében. Franciaországban azonban Goncourt-díjat érdemelt ki. A kezdet emlékeztet egy másik magyar regényre, Márai Hallgatni akartam című művére, amelyet úgyszintén sokan nem tartanak regénynek. Vuillard Concourt-díja azonban figyelmeztet bennünket, hogy gondoljuk újra a regényről vallott nézeteinket. Márai regénye is Ausztria náci lerohanásával kezdődik. 1938. március 12. Ausztriát a náci birodalomhoz csatolták. „…azon a napon omlott össze sok minden, ami a régi Európából megmaradt”, kezdte Márai és folytatta a magyar tragédiával. Vuillard egy szokásos európai napot ír le, Gustav Krupp a lépcsőfordulón mond néhány „bölcs” mondatot az öregségről, aztán jönnek sorban a német nagytőkések, többek között az Opel, a Siemens tulajdonosai. Gustav Krupp kesztyűjével legyezgeti kivörösödött arcát, zsebkendőjét keresgeti, mert éppen megfázott. Akkor belép Hermann Göring a Reichstag elnöke. Küszöbön a választás, a helyzet bizonytalan, a gazdaságnak ugyebár biztonságra van szüksége. Ha a nácik győznek, akkor biztonság lesz nemcsak a következő tíz évben, hanem esetleg az elkövetkező százban is. Megcsikordul az ajtó és belép Adolf Hitler. Mosolyog, fesztelen és kedveskedő. Talpra állítják a jelenlegi ingatag rezsimet, a kommunistákkal végeznek, a szakszervezetek szarvát pedig letörik, ígéri. Pénz kell a pártnak, hogy megnyerje a választásokat. Krupp megköszönte a felvilágosítást, hogyne, természetesen és egymillió márkát adományozott. A többiek is lelkesen csatlakoztak hozzá. Miért ne, a nagytőke szívesen kiegyezik a diktatúrával meg a fasizmussal is, ha érdekei ezt diktálják. És nagyon gyakran ezt diktálják. Nem hanyagolható a tény, hogy napjaink nagytőkései is szívesen bratyiznak az autokratával. Az ipar és a bankszektor főpapjainak segítségével Hitler megnyerte a szabad választásokat. Működik az európai diplomácia. Lord Halifax magánlátogatást tesz Németországban, Göring légügyi miniszter világfias öltözékben barátságosan fogadja. Anthony Eden diszkréten közölte Hitlerrel, hogy az Ausztriára és Csehszlovákia egy részére vonatkozó német igények nem tűnnek törvénytelennek. Igy gondolkodott Őfelsége kormánya. Halifax ekképpen tájékoztatta egyik barátját. „A nacionalizmus és a rasszizmus hatalmas erő, de én nem tekintem őket sem természetellenesnek, sem erkölcstelennek”. Hitler közben tervezi Ausztria és Csehszlovákia lerohanását. Megleckézteti és megalázza Schausching osztrák kancellárt. Müncheni béketárgyalások, az angol kormány diadalmasan bejelenti, kiegyeztek, megőrizték az európai békét. Békét, békét, békét, hangoztatta az európai politikusok egy része a náci csizmák előtt. Tárgyalni kell és akkor béke lesz. Remekül hangzik, csak az a baj, hogy folytatódik. 1938. március 12-én Chamberlain búcsúebédre invitálja Ribbentropot német nagykövetet. Az ebéd első fele kedélyes hangulatban zajlott, Ribbentrop a teniszjáték szépségéről, kanadai ifjúkoráról mesélt, pezsgőztek és eszegették a sárgadinnyét, amikor a Foreign Office küldönce egy sárga borítékot nyújtott át Sir Cadogannak, aki ezek után egy papírlapra irt rövid feljegyzést küldött Chamberlain miniszterelnöknek. Ribbentrop húzta az időt, mókázott vidám történeteket adott elő, s végül Chamberlain felált és sürgős dolgára hivatkozva bejelentette a fogadás végét. A papírlapon azt írta, hogy a nácik bevonultak Ausztriába. A francia író regénye európai drámába vezet bennünket. Ismerős dráma - időnként ismétlődik, mondjuk, a napjainkban is, itt is, ott is… csakhogy ezek nem helyi egzotikumok, „nem valók a regényírók tollára”, hallom itt is, ott is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >