Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Ha figyelembe vesszük, hogy az (eredeti) magyar állampolgárok (legalább relatív) többsége idegengyűlölő, és idegennek tekintik a határon túli magyarokat is, figyelemre méltó, hogy a téma csak most vált érdekessé, amikor elérte a magyar kormányzat szintjét (az adatok kikérését, a szigorítást), mert 2011-ben, illetve mindeddig ez a kutyát sem érdekelte. Lehetséges, hogy ez részben ismét Orbánéknak jön jól. Tovább erősödhet a paranoia, mi, határon túliak pedig újfent kollaterális kárrá váltunk. És persze az amerikai külügyben és nagykövetségükön is emberek dolgoznak, de most azokat büntetik, akiknek különösebben közük sincs az egészhez. Bár valljuk be, köztük is – éljenek a határon túl vagy a kishazában – akad épp elég oroszpárti és Amerika-ellenes, ez az eljárás pedig csak megerősíti őket vakhitükben. Csak aztán nehogy megint valaki hadüzenetet küldjön az Egyesült Államoknak. Szerbhorváth György (Élet és Irodalom):

A múlt hét eleji hír szerint az Egyesült Államok korlátozza a Magyarországról érkező emberek vízummentességét a 2011 és 2020 között kiállított új útlevelekkel kapcsolatos biztonsági aggályok miatt. Az elektronikus utazási engedélyezési rendszer (ESTA) érvényessége a magyarok számára mostantól két év helyett egy év lesz, és csak egyszeri beutazásra jogosít.

Hogy az USA csuklóztatná a magyar kormányzatot, az országot, az enyhén szólva érthető. Az is érthető, hogy az utóbbi bő évtizedben széthajigált egymillió magyar útlevél mindenkinek szemet szúr, aki nem olyan biztonságpolitikai szakértő, mint Bakondi György. Mégis van itt egy furcsaság, azon kívül, hogy az újabb hidegháborúban ez, mondhatni, pimf ügy. Akkor lesz az igazi, ha kifelé menet is engedélyt kell majd kérnünk.

Ezzel ugyanis aligha Orbánékat bünteti az USA, hanem az átlagos utazni vágyót, bár tagadhatatlan: ahogy az efféle vízumügyekben jutalmaznak is országokat (vagyis a polgáraikat), úgy most a kedvezményt is tőlük lehet megvonni.

Ám nekem mégis feltűnik az, hogy mindez a 2011 és 2020 között kiadott útlevelekre vonatkozik, azaz nagyrészt azokéra, akik a határon túlról jelentkeztek a könnyített eljárásban magyar állampolgárságért. A legújabb amerikai–magyar konfliktus, mint ismeretes, most amiatt is zajlik, mert az USA adatokat kért a kormányzattól mindazokról, akik 2010 után kaptak magyar állampolgárságot, mindenféle ellenőrzés nélkül – ezért jelentenek biztonsági kockázatot. Tény, hogy ekkortól mintegy milliónyi ember jutott így magyar útlevélhez, és tény, hogy gyakran ész nélkül osztogatták azoknak is, akiknek ősei az egykori Magyarország területén születtek, ki tudtak mutatni egy magyar nevű nagymamát, és pár szót megtanultak – ha megtanultak – magyarul. Hiányoztak azok a garanciális szabályok, amelyek kizárnák vagy megnehezítenék a schengeni jogosultságokkal vagy vízummentességgel való visszaélést. Csak erre az amerikai külügy minimum már évekkel ezelőtt rájött – tehát nem most –, s az ún. ESTA-kérelmek esetében lassabban ment az ügyintézés azoknak, akik nem automatikusan kaphatták meg az elektronikus beutazási engedélyt (ez korábban gyakorlatilag egy e-mail-váltást jelentett). Tehát a mostani szigorítást nem is az új nagykövet, David Pressman sugallatára találták ki (általában a magyar állampolgárokra nézve), s nem az égből pottyant, de szoros kapcsolatban áll a – nevezzük így – határon túliak ügyével.

Rögtön jelezném, sosem jártam az USA-ban – jugoszláv/szerb állampolgárként erre esélyem sem lett volna. Azt is megemlíteném, hogy már 2000 tájt, amikor egyáltalán felmerült, a kettős állampolgárság híve voltam – de szavazati jog nélkül azon határon túli magyarok esetében, akik nem élnek Magyarország területén. Továbbá kisebbfajta történelmi bűnnek tartom az MSZP–SZDSZ kormányzatok korabeli „nem”-jét, de többek közt éppen azért, mert ez nyitotta meg a Fidesz és csatlósai előtt az utat a nemzetegyesítésnek mondott ideológiai ámokfutás, illetve a kétharmad felé.

2007-ben költöztem, emigráltam harmadszor Magyarországra. Előbb munkavállalási engedélyt kaptam, aztán letelepedési engedélyt – a magyar titkosszolgálat kétszer hallgatott ki (meg egyszer annak előtte, 1999-ben, amikor a háború miatt menekültkérelmet adtam be). Az állampolgárságomat még a könnyített eljárás előtt adták meg hosszas és megalázó procedúra után, de nyilván úgy ítélték meg, nem jelentek biztonsági kockázatot. Olyan kockázatot, amire most az USA hivatkozik, mondván, egymillió ember esetében meg sem vizsgálták mindezt. Gondolom, a titkosszolgálati átvilágításra gondolhatnak – csakhogy ez 2010 előtt sem történt meg mindenkinél. (Amúgy meg miként bizonyíthatnám, hogy esetemben megtörtént? Mert erről papírt nem adnak.) Ez random módon ment, ahogy kisakkoztuk sorstársaimmal. A szakács- vagy esztergályosvégzettségűek, azaz a szakmunkások esetében ismerősi körömben sosem, az egyetemi végzettségűeknél már sokkal gyakrabban, újságíróknál – mint én – pedig mondhatni magától értetődően (és akár jogosnak is tekinthetően) faggattak ki bennünket.

Most meg mi van? Kollektív büntetés gyanánt születési hely alapján szortírozzák a vízumkérelmezőket két éve, ami a diszkrimináció kérdését veti fel. (Ezzel az erővel névelemzést is végezhetnének, mint mondjuk a két világháború közt Jugoszláviában vagy később Csehszlovákiában stb.) Bónuszként most a „normál” magyar állampolgároknál is szigorítanak…   Persze tudjuk, hogy a State Department is tud illogikus ajánlásokat adni és döntéseket hozni, de ez most mintha ismét félresikerült volna, az efféle szankciós politika még sose buktatott meg kormányzatot. Anno például csak az Amerika-ellenességet erősítette Szerbiában. Főleg azokban, akik ki sem akartak utazni, mert aki viszont nagyon akart, végül csak kihajózott.

Akad olyan művész ismerősöm, aki 1991 óta Budapesten él, ott doktorált, de az ismert nehézségek miatt csak 2000 után szerzett magyar állampolgárságot. Többször dolgozott legálisan az USA-ban – most ő sem mehet simán az USA-ba, és mivel egyes feltételeknek amúgy nem tesz eleget (például állandó, bejelentett munkahely, hiába vállalkozó), hát nem is megy. Aztán ott vannak azok, akik az egykori Jugoszláviában születtek, de gyerekként kerültek Magyarországra – erre persze a nagykövetség mondhatja azt, hogy az ő esetük más. (Persze ha bizonyítják.) Vagy ott vannak azok az erdélyi nagyszülők, akik egy év alatt kétszer New York-i unokáikat látogatnák meg magyar útlevelükkel, minthogy még gyermekeik emigráltak az 1990-es évek emigrációs hullámával.

És sorolhatnánk azokat az életutakat, amelyek még bonyolultabbak, ám ők – jó, nem százezrekről beszélünk – most ismét a határon túli magyar stigmájával szembesülnek, noha esetenként a szülőhelyükhöz az égvilágon semmi sem köti őket. Ahogyan alighanem a „normál magyar” ESTA-zók jó része is a háta közepére kívánja a NER-t, egy részük meg talán menekülne is.

Minap volt általános iskolai osztálytalálkozónk a Vajdaságban, 1987-ben végeztünk mintegy hetvenen. Többen azért nem jöttek, mert nincsenek már itt rokonaik, akiket meglátogathatnának és ellakhatnának náluk, vagy aki jött, falusi turistaszállást vett igénybe. Nos, ők nem mehetnek simán az USA-ba. Viszont legalább heten (azaz generációnk tíz százaléka), ha nem többen, mehetnek magyar útlevéllel, noha sosem éltek Magyarországon – mivel szüleik 1972-ben éppen vendégmunkások voltak Nyugaton, így a gyerekek Németországban vagy Ausztriában születtek. Esetükben nem szólaltat meg csengőt a „határon túl született” jelző a nagykövetségen, vagy ha igen, Linz vagy Geislingen neve másképp hangzik majd (gondolom én). Mindez kissé abszurd.

Tehát miközben az USA – noha a boszniai-szerbiai és szerb állampolgárok USA-vízumkérelmeit szigorúan elbírálják – gondosan mérlegel, amikor például az oroszbarát boszniai szerb vezetőt, Milorad Dodikot vagy a szerb titkosszolgálati minisztert, Aleksandar Vulint szigorúan kitiltja az USA-ból, addig Magyarország esetében inkább kollektíve büntet és fegyelmez a származási hely alapján. Ugyanakkor celebeknek tűnő köztörvényes bűnözők, oligarchák és korrupt NER-lovagok, Habonyok és mások ki-be járhatnak az országukból, és gondolom – bár nem tudom –, a médiában a legbrutálisabb oroszpártiságot terjesztő, amúgy egykori kommunista médiamunkásokat sem listázzák és tiltják ki; vagy épp azokat a vállalatvezetőket és politikusokat, akik együttműködnek Putyin rezsimjével.

Ha figyelembe vesszük, hogy az (eredeti) magyar állampolgárok (legalább relatív) többsége idegengyűlölő, és idegennek tekintik a határon túli magyarokat is, figyelemre méltó, hogy a téma csak most vált érdekessé, amikor elérte a magyar kormányzat szintjét (az adatok kikérését, a szigorítást), mert 2011-ben, illetve mindeddig ez a kutyát sem érdekelte.

Lehetséges, hogy ez részben ismét Orbánéknak jön jól. Tovább erősödhet a paranoia, mi, határon túliak pedig újfent kollaterális kárrá váltunk. És persze az amerikai külügyben és nagykövetségükön is emberek dolgoznak, de most azokat büntetik, akiknek különösebben közük sincs az egészhez. Bár valljuk be, köztük is – éljenek a határon túl vagy a kishazában – akad épp elég oroszpárti és Amerika-ellenes, ez az eljárás pedig csak megerősíti őket vakhitükben.

Csak aztán nehogy megint valaki hadüzenetet küldjön az Egyesült Államoknak.

 

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |