Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hamis kép terjesztése
Egy bánsági magyar falu agóniája
Bozóki Antal
A Magyar Szó az utóbbi években még véletlenül sem közölt elemző és kritikus írást a falu és az ott élő magyarság helyzetéről, jogainak érvényesítéséről. Fényesítve ezzel is a „pásztorvilágról” és Aleksandar Vučić „aranykoráról” alkotott cukormázas, rózsaszínű képet!
Amikor Tordáról az utolsó ember is eltűnik, azt is egy hurráoptimista cikkben fogják tálalni, mint Pásztor István néhai pártvezér a népszámlálás eredményeit, mondván, hogy „nem a lélekszám adja az erőt, hanem a legitimitás szintje”, vagyis nem a létszám a fontos, hanem a lobogó magyar lelkület? Bozóki Antal:
Élhető és éltető közösség címmel közölte a Magyar Szó nevű Véemeszes pártlap Vidács Hajnalka írását arról, hogyan „értékelte” a 2023-as évet Dobai János, a közép-bánáti Torda helyi közössége tanácsának elnöke és Szalma Valéria, a testület titkára.
Az írás jól mutatja a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) nemzeti közösségi/kisebbségi politikájának teljes csődjét is, s ez nem csak Tordára vonatkozik.
Az írásból írásából megtudjuk, hogy a faluban „a legtöbben földműveléssel foglalkoznak”, és hogy „helyben nincs munkahely”, így a munkavállalók „a közeli városokban, Nagykikindán és Nagybecskereken dolgoznak”. Tegyük hozzá: vagy éppen külföldre távoztak a megélhetés után futva.
Az egykor gazdag, virágzó falu lakossága egy ötödére csökkent, 2002 előtt „még 5.000 embert számlált”, a 2022-es népszámlálási adatok szerint – Dobai közlése alapján – „Tordának 1.045 lakosa van”.
Ezt az adatot azonban nagy fenntartással kell fogadni, mivel – a demográfusok szerint – 2022-ben azokat a lakosokat is összeírták, akik már életvitelszerűen külföldön élnek, de még nem jelentkeztek ki az eddigi lakcímükről. Az sem mellékes, hogy az összeírás nem papír alapú volt, amit alá is kellett volna írni, mint korábban. Az összeíró – „megbízható” káder – a laptopjába azt írt, amit csak akart, senki nem ellenőrizte.
– Tavaly tíz gyermek született a faluban, és az előtti évhez viszonyítva az elhunyt is kevesebb. Tavaly megállt az elvándorlás is, egy család sem költözött el külföldre – nyilatkozta Dobai János. Azt azonban nem mondta, vagy nem is tudja, hogy 2023-ban mennyien hunytak el, hogy már azért nem költöznek külföldre a faluból, mert alig akad fiatal, sem azt, hogy mennyi asszony jár külföldre időseket ápolni, hogy el tudják tartani a családot. Pedig ezt a felmérést egy ilyen kis faluban, ilyen kevés lakost illetően könnyedén el lehet végezni. Ha valakit tényleg érdekel a valóság, csak meg kell számolni, hogy melyik házban élnek és mennyi az üres.
– Bár a 2023-as év nem hozott annyi beruházást Tordának, mint azt a helyi közösségben remélték, bizakodóan tekintenek 2024-re – írja Vidács.
A faluban „nem voltak nagyobb beruházások, inkább csak kisebbek, de nem azért, mert nem lettek volna terveik, elképzeléseik, hanem azért, mert a várt községi támogatások nem érkeztek meg” – mondta Dobai János a lapnak, aki leginkább művelődésszervezéssel, utazással és reprezentálással szeret foglalkozni, ha pedig valamit tenni kellene, akkor „nem illetékes”
Valójában Tordán már jó néhány éve nem folyt éppen semmilyen komolyabb beruházás, csak apró sminkelések voltak!
Az iskolában „felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat a mosdóban”, a Sportközpont udvarában „kibetonozták a már rossz állapotban levő aszfaltút egy részét” (!?), „az egyházközség megjavította a templom körüli kerítést”.
Legutóbb „a bégaszentgyörgyi község támogatásával felújították a járdát az iskola előtt és részben a templom előtt is”. De miért nem téglával rakták ki, hogy javítható, újrahasznosítható legyen?
Csaknem minden más befektetés a faluban a magyarországi adófizetők pénzéből történt!
Szalma Valéria az újságírónak őszintén elmondta, „a művelődési és az ifjúsági otthonban zajló felújításoknak, illetve az ott megvalósuló programoknak a 90 százalékát pályázati pénzekből tudják megvalósítani, de ugyanúgy a Tordai Művelődési Napokat, a Falunapokat és a Kukoricafesztivált is”. Ennyire törődik Bégaszentgyörgy község a tordaiakkal, akik pedig nem kevés összeggel járulnak hozzá az önkormányzat költségvetéséhez. Nem kellene ezt felülvizsgálni?
A „felújítások” és „programok” is csak a civil szervezeteknek köszönhetően valósultak meg, mert – Dobai János szavai szerint – „a helyi közösség sajnos önállóan nem tud pályázni, csak a többnyelvű táblákra”.
A helyi vezetők nem tudták megoldani „az ivóvíz minőségének” és az ellátást biztosító „tartalék kút” fúrásának, de „az illegális szemétlerakóknak” a problémáját sem! Szennyvízlevezető csatornahálózat pedig még láthatáron sincs! És a mindennapi életet nehezítő problémák felsorolása még csak nem is teljes.
Kérdés, hogy Szalma Valéria állításának, miszerint „a helyi közösség, mint egy önálló szerv, teljesen jogfosztottá vált”, mennyi a valóságtartalma, vagy csak a helyi vezetés tehetetlenségének, nemtudásának, a jogszabályok nem ismerésének leplezésére szánta. Ha pedig nincs munkájuk, akkor meg minek a polgármester és a titkár?
Ideje lenne értékelni Lázár Jenőnek a VMSZ helyi szervezete elnökének és a falu képviselőjének a munkáját is a Községi Tanácsban, és hogy alkalmas-e erre a tisztségre? Vagy már nincs is, aki ezeket a sokéves pártkatonákat leváltsa?
– Jó hír az is, hogy a múlt évben a község támogatásával elkészült az iskola tornatermének a tervdokumentációja – nyilatkozta Dobai János a lapnak.
A már több mint két évtizede ténykedő, a választásokon ellenjelölt nélküli „polgármester” emlékezete igencsak kihagy. Vannak ugyanis, akik emlékeznek még arra, hogy Tordán még 2009. május 16-án, a falunap alkalmából, nagy ünnepség keretében az iskola udvarában elhelyezték „az épülő tornaterem alapkövét”. Azóta ezt egy-két alkalommal még meg is ismételték. Most pedig készítik a „tervdokumentációt”? Amikor már alig van diák?
Nagyon hasonlít ez Dobai Jánosnak az egykori Szent György, illetve Jordán és Torda néven ismert gyógy- és termálvíz hasznosításával kapcsolatos évtizedes meséjére, amiből mindmáig semmi nem valósult meg.
A tordai Ady Endre Általános Iskola 1994 óta a (mintegy hét kilométerre levő) Banatsko Karađorđevo-i Nikola Tesla Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik. Ettől az időtől kezdődik az iskola hanyatlása is.
– Számunkra nagyon fontos, hogy tavaly megengedték azt – a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi és köztársasági tisztségviselőinek közbenjárásának köszönhetően –, hogy öt gyerekkel is elinduljon egy önálló magyar osztály – mondja Dobai János. Azt viszont már nem említi, hogy az iskola önállósulására miért nem került sor, pedig erről az Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2011. április 5-én még külön határozatot is hozott (16/2011 számú határozat[9]). Az iskola önálló jogi személyként jobban fejlődhetett volna.
Mit tett, vagy miért nem tett az iskola önállósítása érdekében Dobai János polgármester, aki a VMSZ községi szervezetének is az elnöke, aki a párt elnökségének is tagja volt, és az iskola igazgatója, amikor az MNT tanácsnoka volt?
Vidács Hajnalka írása hűen tükrözi a Magyar Szónak a Vajdasági „Magyar” Szövetség politikája iránti elkötelezettségét, hogy a párt „politikai beállítottsága szerint” tájékoztasson, miszerint az olvasónak – a népnek, a plebsznek – nem kell tudni, hogy valójában mi is történik. Ezt Kabók Erika, az MNT Végrehajtó Bizottsága tájékoztatással megbízott tagja az elhíresült mondásában így fogalmazta meg: „Hagyjuk már abba ezt az objektív újságírást!”
A Tordával kapcsolatos írásokra jellemző az is, hogy a lap bánsági tudósítói majdnem minden alkalommal Dobai Jánost, a VMSZ helytartójaként is ismert nyugdíjas „polgármestert” szólaltatják meg, aki a néhai Pásztor Istvánt a Pannon RTV Közügyek november 18-ai műsorában„személyes barátjaként” említette (aki által tartományi tisztségekhez is jutott). Meddig még?
A Magyar Szó az utóbbi években még véletlenül sem közölt elemző és kritikus írást a falu és az ott élő magyarság helyzetéről, jogainak érvényesítéséről. Fényesítve ezzel is a „pásztorvilágról” és Aleksandar Vučić „aranykoráról” alkotott cukormázas, rózsaszínű képet!
Amikor Tordáról az utolsó ember is eltűnik, azt is egy hurráoptimista cikkben fogják tálalni, mint Pásztor István néhai pártvezér a népszámlálás eredményeit, mondván, hogy „nem a lélekszám adja az erőt, hanem a legitimitás szintje”, vagyis nem a létszám a fontos, hanem a lobogó magyar lelkület?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >