Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Tankok és emlékezés
Keszég Károly
Jól befűtött nekünk ez a Kalasnyikov-botrány. De kellett ez nekik?
Mármint azoknak, akik csak mostanában hozták nyilvánosságra a tényeket, holott már októberben tudták. Igaz, akkor még csak azt lehetett tudni, hogy a VMDK befolyásos, de szerbiai viszonylatban elenyésző erőt képviselő szervezet; ki hitte volna, hogy egyes vajdasági gócpontokban a választásokon elsöprik ellenfeleiket? Vagy, hogy a reformerők szárnyai alatt fellépő magyar képviselőjelöltek is rávernek az uralkodó párt, helyenként ugyancsak magyar képviselőire? Ez pedig megtörtént: a jómagyarokból gyászmagyarok lettek. Ki hitte volna azt is, hogy az adott pillanatban a VMDK-val szövetkezni fog – még a Szerb Megújhodási Mozgalom is (sőt, ha felléphettek volna a választásokon: a csetnikek is!).
Már a választások első köre után nagyreményű szocialistáink figyelmeztettek a magyar veszélyre. Ezt aztán a Kalasnyikovokban materializálódni látták; s jöhetett az ujjal mutogatás: ilyenek vagytok ti, magyarok! Mi itt mindent megadunk nektek, ti pedig a horvátokkal üzleteltek. Felfegyverzitek az usztasákat, hogy hátba támadjanak bennünket. Jöhetett azután a történelem elölről meg hátulról, a maga féligazságaival meg hazugságaival; jöhetett az Ágoston utolsó vacsorájáról készített hadijelentés; jöhetett a képviselők rendőrségi kihallgatásáról szóló álhír; s a bizalmatlanság elhintése a magyarság kollektív bűnének ismételt színre hozásával.
Furcsa ez a szocializmus: minél inkább demokratikus, annál inkább nemzeti. Ismét kellett egy ellenség, hogy a szerbség veszélyeztetettségének zászlaja alatt a kollektív szellem újból megerősödjön – s íme az eddig dolgos, hallgatag, jószándékú magyarokból egyszerre alattomos, izgága, gonosz nép lett – rosszabb talán az albánnál, esetleg a szlovénnél is, aljassága csupán a horvátéval vetekedhet. Meg a Vatikánéval, hogy a CIA-ről ne is beszéljünk! Hát még az amerikai nagykövet! Az a fránya Zimmermann is a Kaszával tárgyal. Hurrá, be vagyunk kerítve!
Csak még azt tisztázzák le nekem, hogy mi közünk nekünk a fegyverkereskedéshez. Mi köze van ehhez a VMDK-nak? Vagy – mert a VMDK nem az összes vajdasági magyar képviselője – mi köze van minden más, a közösségen kívüli magyarnak ehhez? A szocialista párti magyarokról pedig még feltételezni sem merek ilyesmit. Beleszólhat-e a vajdasági magyarság Magyarország politikájába? Nem. Beleszólhat-e a VMDK a délszláv népek osztozkodásába? Aligha. Szaladjunk ki az utcára tüntetni? Szórjunk hamut a fejünkre? Miért? Az az érzésem, hogy a Kalasnyikovok helyett az itteni magyarságnak mint fegyvernek a bevetése a szerb-horvát viszályba irigylésre méltóan „európaiatlan” lépés.
Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem is Magyarország, nem is a VMDK a fő hibás, hanem a Szerb Megújhodási Mozgalom, amelynek vezetői nem átallanak tárgyalásokba bocsátkozni a szlovén ellenzékiekkel – Uram bocsá’ –, a Ribičič-féle reformkommunistákkal (Belgrádi TV, vasárnap esti híradó). Szóval, mégsem érzi magát mindenki annyira veszélyeztetve, hogy ne akarjon tárgyalni még az ősellenséggel sem. A józanságra tényleg szükség van, ha már mindenki úgy fél mindenkitől, hogy állig felfegyverkezik.
A Belgrádi TV említett kommentárja viszont azt következtette ki a dolgok jelenlegi állásából, hogy ha a jobboldal (mármint Vukék) kész szövetségre lépni az ország legszélsőségesebb erőivel, akkor itt Chile és Románia is lehet. Ha ezt Pinochet és Ceausescu hallaná! Lehet, hogy még őket is érdekelné, hogy mire képes a Szerbiai Szocialista Párt meg a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért érdek- és dacszövetsége! Viszolygok a választól. Tisztelt szocialista, kommunista katonák, tényleg nem lehetne a kaszárnyában maradni?
E sorok írása közben hallom a hírt, hogy Gorbacsov állítólag megegyezett a szovjet konzervatív erőkkel a hatalom átadásáról. Lehet, hogy a hír álhír, de igencsak szimptomatikus, hogy az autentikus forradalmak országaiban (Kína, Szovjetunió, Jugoszlávia) mennyire egyformán gondolkodnak az ország és az eszme egyben maradásáról. (Tankok és emlékezés – Peking, Pristina, Vilnius, 1989-1991.) Stop.
Az államelnökség végre megtartotta ülését, majdnem teljes összetételben. Ebből kifolyólag továbbra sem tudjuk meg, milyen lesz Jugoszlávia a jövőben? Stop. Egyes horvát képviselők pisztollyal igyekeztek a jugoszláv parlament ülésére. Egyes horvát körzetekben a szerbek községváltásról szavaznak, mert nem akarnak abban a községben maradni, ahol a HDK-sok vannak többségben. Stop. Szaddam Húszéin megígérte, hogy kivonul Kuvaitból, ezért egymillió embert von össze a határon, újabb rakétákat lő ki Izraelre, és ha a szövetségesek támadásai tovább tartatlak beveti a vegyi és biológiai fegyvereket is. Stop. A kikindai dolgozók már két hete a vajdasági képviselőházban laknak. Az illetékesek és a sajtó bevetette a hallgatás fegyverét. Stop. Az ellenzéki szabaddemokraták úgy vélik, hogy átvehetnék a kormányzást az MDF-től Magyarországon. Stop. A szerb, a szlovén, a horvát és a Crna Gora-i vezetés, a szakszervezetek, a JNH úgy vélik, hogy átvehetnék a kormányzást Ante Markovićtól. Stop.
Szóval, élünk. S egyre inkább azzal a tudattal, hogy a válság sohasem ér véget. Közben felépül Európa, amely már most óvakodik befogadni bennünket. Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország Visegrádon szövetséget kötött, amely szerint regionális együttműködés keretében közelednek Európához. Ahogy egy hírmagyarázó mondta: hogy leváljanak a Balkánról. Amely a regionális viszálykodás övezetként lassan, de biztosan magára marad, egyre Inkább nyűgnek érezve azt az országot is, amelyről gyermekkorában azt tanulta az ember, hogy a benne élő nemzetek évszázados együttélési vágyából keletkezett és ezért minden nemzet felemelkedését is szolgálja. A szlovének már nem így gondolják, s ha semmi sem jön közbe, hamarosan arra ébrednek, hogy kiléptek abból, amibe 1918-ban állítólag önként léptek be. Hogy jó ez nekik? Nem tudhatjuk, s nyilván ők sem tudják. De hogy a jelenlegi jugoszláv helyzet kinek használ, azt egyik vezetőjük Matjaž Kmecl fogalmazta meg találóan: „az egyeduralomra törőknek, bármilyen köztársaságban is éljenek”. S az vesse rá az első követ, aki nem úgy érzi, hogy: „lesz itt még minden, de egy biztos: érdekes korszak elé nézünk”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >