Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

„A horgosi határátkelőnél letartóztatták és ismeretlen helyre hurcolták Erdélyi Já­nos Sándor csókai lakost, aki tíz hónapi magyarországi tartózkodás után érvényes útlevéllel próbált meg visszatérni Magyar­országról az egykori Jugoszláviába. Erdélyi János Sándor tavaly szeptemberben távo­zott, de előzőleg nem kapott értesítést vagy behívót a katonai szervektől.”

Július 28., kedd

Ennyi az MTI híre. Menekültkörökben megindultak a találgatások. És ismét a félelem. Ezen még az sem enyhített, hogy később a fiatalembernek sikerült „hazatér­nie”.

Július 29., szerda

Kedvenc sankomnál ülök, a szocreál: Marximban. Bárszéki szomszédom felis­mer (vannak még ilyenek), és emlékeztet arra, hogy valamikor a Tanyaszínház egyik bemutatóján találkoztunk. Szóba elegye­dünk. Hamarosan rátér arra, ami valószí­nűleg nyomja a lelkét. Ő úgy látja, hogy megoszlott a vajdasági magyarság vezető rétege, mármint az értelmiség. Van ugyanis a VMDK, a Magyar Szó és a Napló. És bizony nem a legteljesebb az egyetértés közöttük, állítja beszélgetőtár­sam. Megpróbálom magyarázni a bizo­nyítványom, elég haloványan. Körülbelül azt akarom elmondani neki, hogy csak egy amorf tömeg vagy egy elhülyített nép lehet homogén, és nem baj az, ha az értelmiség nem mindenben ért egyet. Igen ám – replikáz a bíráló -, de ezt a „nép” nem így fogja fel. Az „értelmetlen” vitáktól megzavarodik, elveszti az irányzé­kot. Pedig így is tele van súlyos gondok­kal. Érzem, hogy alulmaradok a vitában. Nem is bánom.

Később megemlíti a Naplót is; ki­tűnőnek, nagyon jónak tartja, megvan neki minden száma... De hiányolja a külső munkatársakat, akikből azelőtt több volt. Követendő példaként említi elhunyt barátunk, S. Stanojević írásait. Így van ez, kérem. Két vajdasági magyar, egy harma­dik által felállított sanknál, egy szerbet dicsér. Legyen átkozott, aki megszüntette a Vajdaságot!

Július 30., csütörtök

Már tegnap délután megtudtam, hogy a világutazó jugoszláv miniszterelnök ki­ruccan Budapestre is, és kérésére fogadja őt a magyar kormányfő. Reggel jelenti a külügy, hogy Panić úr a Hyatt Szállóban délben sajtóértekezletet tart. Az újdonsült bolygó hollandiról mindig a híres-hírhedt Minimaks egyik bemondása jut eszembe. Ez abból az időből származik, amikor a sajátságos humorú belgrádi műsorvezető még nem bonyolódott bele a nemzeti kérdés bódító feszegetésébe. A néhai, de akkor még „valós” Tito elnök egyik külföl­di útja végén mondta Minimaks: „Josip Broz Tito köztársasági elnök több napos hivatalos és baráti látogatásra megérke­zett Jugoszláviába”. Nos, ez nem történ­het meg Milán Panićtyal. Neki nincs ideje Belgrádban ücsörögni.

A Hyatthoz érve meleg érzés lebegi körül elfacsarodott szívemet. Már rég nem láttam ilyen tagbaszakadt, fülhallgatós legényeket, akiknek pisztolytól duzzad a mellük. Utoljára talán Madridban, amikor Shultz amerikai külügyminiszter közelébe fészkeltük be magunkat operatőr kollé­gámmal. Ez már nem akármilyen kezdet. Az alagsorban lévő teremben igen csi­nos, angolul beszélő hölgyek irányítanak bennünket manökenmosollyal, és Panić tevékenységét ecsetelő újságcikkek hal­mazával. Néhány perces késés után befut a csapat, elöl a kapitány, utána két mi­nisztere, Várady és Jovanović. Az új jugo­szláv kormány igazságügyminisztere a ke­vésbé beavatott tudósítók meglepetésére magyarul köszönti az egybegyűlteket, majd átadja a szót a már feszengő kor­mányfőnek, akinek már az első mondata arról tanúskodik, hogy a szerénység Ame­rikában bűn. Panić úr kerek perec ki­mondja: azért jött Budapestre, hogy új fejezetet nyisson a magyar-jugoszláv kap­csolatokban. Se többért, se kevesebbért. Utána a diplomáciai érzékét csillogtatja: „Jugoszlávia jobb szomszédot nem is vá­laszthatott volna Magyarországnál”. Antall Józsefről is csak jókat tud mondani, és valószínűleg értékrendszerének csúcsával koronázza meg, amikor többször is kitűnő üzletembernek nevezi. Az pedig már pszichoanalitikai képzettségre utal, hogy Panić úr felragyogni látta a magyar minisz­terelnök szemét, amint bejelentette neki, hogy Európában először kisebbségügyi minisztériumot alapit Belgrád kellős köze­pén. Nem hiszem azonban, hogy azt is ecsetelte volna, hogy a kisebbségek Szer­biában ugyanolyan jól érzik majd magu­kat, mint például a mexikóiak az USA-ban. Én személy szerint csak akkor nevet­tem harsányan, amikor azt állította M. P.: olyan légkört teremt Kosovóban, hogy az albánok boldogan ragaszkodnak majd Szerbiához. Első szarajevói békéltető kísérlete – szavai szerint – azért nem járt teljes sikerrel (a kudarc szó hiányzik a miniszterelnök szótárából), mert az általa szerzett tankot nem volt, aki átvegye. Most azonban megfenyegette a szarajevóiakat: elmegy hozzájuk, és addig ül a nyakukon, amíg abba nem hagyják a háborúskodást. Ha a bosnyákokból még nem ölték ki a humorérzéküket, akkor ettől bizonyára megrettennek.

A sajtóértekezlet számomra legizgalma­sabb része az volt, amikor Panić úr a menekültkérdés kapcsán elkezdte agyba­-főbe dicsérni a németeket, és üdvözlő táviratot akart küldeni Kohl kancellárnak hallatlan nagylelkűségéért. Ugyanakkor el­marasztalta az angolokat, amiért igen sze­rényen járulnak hozzá a menekültkérdés megoldásához. A németeket magasztaló történelmi szavak elhangzásakor tekinte­tem akaratlanul (?!) Jovanović külügymi­niszter mindaddig szenvtelen arcára té­vedt. Volt mit regisztrálnom: az izomcso­portok kitépték magukat a tudat vasel­lenőrzése alól, és keserű vigyornak nevez­hető táncba kezdtek, míg a szemgolyók a plafonon zajló körforgalmat kísérték ren­dületlen kitartással.

Július 31., péntek

Hallom a magyar külügyminiszter nyi­latkozatát, mely szerint az optimista Panić és a fegyelmezett Jovanović békekülde­tésben járt Budapesten. Majdnem hogy fogták egymás kezét!

Augusztus 1., szombat

Már harmadik napja tartanak a heves összecsapások Szarajevóban. Panić úr szavai sejtenek fel bennem: „Békeküldeté­sem eredményeként enyhült a feszültség Szarajevóban”. Ennyi.

Augusztus 2., vasárnap

Panić úr balkáni körúton. Bukarestben büszkén bejelentik, hogy a román főváros hamarosan egy újabb Jugoszlávia-konfe­rencia házigazdája lesz. Soha jobb helyszín.

Szarajevóban egy árva gyermekeket szállító autóbuszra lőttek. Két gyermek életét vesztette. Az Adrián egyre több a hadihajó.

Augusztus 3., hétfő

Tuđman fölényesen megnyerte a hor­vátországi választásokat. Én sem érzem valami jól magam.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |