Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
"És ki van az üzletben?"
Levél Klein Péter barátomnak, aki majdnem 43 évet élt
Bódis Gábor
Kedves Barátom!
Még emlékszem utolsó találkozásunkra, amelyre hol másutt, mint a Kakasban, a tabániban, került sor. Akkor elevenítetted föl a számomra klasszikusnak számító viccedet (az én szememben Te vagy a szerzője), amikor Kohn, a második világháború után egykori pesti üzlettársa, Grün keresésére indul, és néhány év múltán Londonban találja meg.
A megadott cím alatt egy hatalmas palotát lát, mellette egy még nagyobb banképületet. A parkolóban két Rolls-Royce, a bejáratnál libériás inasok. Éppen kikísérik Grünt, akinek világfájdalom rí le az arcáról. Az elképedt Kohn odaszalad a barátjához, és megkérdezi:
– Megismersz, barátom?
– Meg – mondja a vigasztalhatatlan Grün.
– Tiéd ez a palota?
Csak egy beletörődő fejbólintás a válasz.
– És ez a bank is?
– Igen.
– A kocsik, az inasok, mind?
Megint csak egy olyan bólintás, amire csak egy sorsába belenyugodott halálraítélt képes.
– Akkor mondd, miért vagy ilyen szomorú?
Grün végre kifakad:
– Hogyan lehet boldog egy igazi angol, amikor elvesztettük Indiát?!
Eddig a történet, amelyet – most utólag be kell vallanom – többször elsütöttem. Mentségemül szolgáljon, hogy a forrást, azaz Téged, mindig is megjelöltem.
Nem ez volt az egyetlen dolog, amit átvettem Tőled párhuzamos földi pályafutásunk alatt. Emlékszem egyetemista éveinkre, együtt töltöttük őket abban a Belgrádban, amely most nem hasonlít önnönmagára. Egy szocializmusban egyáltalán megengedhető liberalizmus csúcsidejében jártunk sokfelé, természetesen a legkevésbé az egyetemre. Persze ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy az átlagosnál sokkal rövidebb idő alatt diplomázzunk. De nem ez volt a legfontosabb, hanem például az, amikor reggelenként a Politika moziműsoros oldalán kijelöltük az aznapi „adag”-ot. Azt is óriási szerencsének tartom, hogy akkor „tombolt” az amerikai újhullám, úgyhogy a négy év alatt többet kóstolhattunk a filmvilágból, mint mások egy egész élet alatt. Ennek Te azelőtt és utána is páratlan ismerője voltál.
Emlékszem biztató szavaidra, amikor nyári slapajként gügyörésztem az Újvidéki Krónikában. Te már akkor tudtad, hogy minden kezdet nehéz, de kezdet.
Emlékszem egy levelezőlapodra, amelyre csak egyetlen nevet írtál fel. Most bevallom, ez a stílus sok esetben modellként állt előttem, és a tömör, közérthető közlés mintaképe.
Azután Te Szabadkán maradtál, én pedig csapodár módjára elkezdtem a csavargást Újvidéken. Ezt követően is gyakran találkoztunk a korzón, a Kompasban, a Triglav előtt. Érdekes módon azonosan gondolkodtunk a dolgokról még akkor is, amikor azok elkezdtek durvulni. Pedig de sok embert ismerek, akik kivetkőztek magukból, és valami eszméletlenül érthetetlen dumába kezdtek. Ez Veled nem történhetett meg, nemcsak azért, mert igazi pszichológus voltál. Hanem mert tudtad, hogy az is kezdet volt, méghozzá minek a kezdete.
Amikor a Naplóval megkíséreltem visszatérni a szabadkai gyökerekhez, ezt a kísérletet nagy élvezettel figyelted. Bevallom, ha nem volt megjegyzésed, akkor ez számomra az egyik legszilárdabb biztosítéka volt annak, hogy jó úton haladok.
Utána Pesten is találkozgattunk. Te sohasem gondolkodtál komolyan arról, hogy elmégy. Szabadka maradt az örök szerelem.
Most, hogy az üzletből kiszálltál, a szó fizikai értelmében, nem marad más hátra, mint elképzeljem, Te hogyan viszonyulnál a rohanó világ dolgaihoz.
Utolsó pillanataidban sem hagyott el, tudom, bámulatosan találó szellemességed. Ezzel Te már legyőzted a halált. Ránk még vár ez a feladat.
Köszönöm, Péter.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >