Ma Marianna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Független
Gratulálunk a Vajdaság Mának tízedik születésnapja alkalmából. A jubileumi megjelenésből Sebestyén Imre írását vettük át.
Aktuálpolitikai áthallások?
„Szerettem volna megmutatni: egy ideológiai agymosás milyen terrorhoz vezethet.” Madainyer interjújából (Ványa bácsi):
Határainkról
Gerold LászlóHa a színház, s általában a művészet dolga, hogy kérdezzen, helyesebben: kérdéseket tegyen fel, melyekre nézőknek, olvasóknak kell válaszolniuk, mindenkinek a maga esze, bölcsessége, érzése, tapasztalata, intuíciója vagy hajlama szerint, akkor a Kosztolányi Dezső Színház Passport trilógiája (rendező: Urbán András) ennek az elvárásnak teljes mértékben megfelel. Miközben sokat és jól kérdez, igazán egyetlen dolog érdekli: a határok. Azok a határok, amelyek meghatározzák az életünket. Azok, amelyek bennünk vannak és azok, amelyek körülvesznek bennünket. Nem csak úgy általában, bele a nagyvilágba, hanem nagyon is konkrétan: itt. Abban a kisvilágban, melyben élünk, élnünk adatott. A trilógia első részében magyaroknak és szerbeknek, a másodikban magyaroknak és magyaroknak, akik a határ egyik és másik oldalán élnek, a harmadikban pedig abban a tágabb közegben, amit Európai Uniónak neveznek. S teszi ezt azzal a céllal, hogy az együttélés lehetőségeit, elsősorban akadályait tekintve szembesüljünk önmagunkkal. És hol kínálkozik erre alkalmasabb pont, mint egy határ menti városban, ahol azok a bizonyos belső és külső határok fokozottabban, mint máshol, befolyásolták és befolyásolják az emberek életét, kapcsolatát. Ott, ahol az együttélés határon belül meg országhatáron innen és túl a legtöbb sérülést okozta éveken át. Ilyetén, mindenekelőtt A démonok városa című első rész alapján, akárha szabadkai sagáról is beszélhetnénk, de a trilógia egésze – a felismerhető nemzetiségi, lokális ismérvek ellenére – több ennél. Olyan szokásokra, beidegződésekre, félreértésekre, sztereotípiákra hívja fel a figyelmet, amelyek káros, demagógiába forduló ideológiák, rosszul értelmezett nacionalizmusok, tévedésen alapuló hagyományok, szerepüket, feladatukat félreértelmezett egyházak következményeiként félelmet és gyűlöletet szülve ástak, ásnak mély szakadékot ember és ember, nemzet és nemzet között. S mint ilyen a színház eddigi történetének legbátrabb tette és egyben leginkább vitára is ingerlő vállalkozása.
200
Gerold László„Az történt, amit a sajtó sohasem engedhet meg magának, félrevezette az olvasót.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):
Eladjuk-e a meccset?
„A sajtó ugyanis nem mindig mond igazat. Nem mindig mondunk igazat. Sőt gyakran nem mondjuk ki az igazat.” Ternovácz István blogja (Vajdaság Ma):
Új arcok, régi módszerek
Szerbhorváth György„Őszintén szólva, nem tudom, melyik a szánalmasabb, a Délhír vagy az új blog.” Szerbhorváth György blogja:
Számok és lózungok helyett
Pressburger CsabaA budapesti Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Vörös című előadásáról. Pressburger Csaba kritikája*:
Vajdasági vérengzés: nyomasztás felsőfokon
„A Katona szokott és természetes társadalmi érzékenységének és színházi felelősségérzetének újabb tanúbizonysága ez az előadás így is, csak az elementáris élmény, az maradt el.” Csáki Judit kritikája (hvg.hu):
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >