Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Jegyzet a börtönlevelekhez
A hajótörés vagy légi szerencsétlenség sivatagba avagy lakatlan szigetre vetett túlélő áldozata nagy tűz gyújtásával, lepedő lobogtatásával igyekszik felkelteni a megmentésére indulók figyelmét.
Ezt a szokványos képet idézi fel bennem a börtönbe hurcolt író elszánt kapcsolatteremtési küzdelme, kommunikálási kényszere. A forró homokú puszta és a rabul ejtő tenger lebírhatatlan messzeségét képezik emiatt a cellafalak, rácsok, sof-, rend- és börtönőrök, ügyészek, szolgai sajtó és részvétlen közönség, amiken és akiken túl együttérző szívre számítva fehér láng mentőjele gyanánt küldöz levélkéket az áldozat.
Börtönlakóként minden mértékű exhibicionizmust bevallok.
Amikor a személyautó hátsó ülésén utaztattak a vizsgálóbíróhoz, a szemafor vöröse előtt vesztegelve, a véletlenül szemembe mélyedő diáklányoknak szemérmetlenül felmutattam a csuklómon csillogó bilincset. Másszor a cellaablakkal szemközti rendőrségi lépcsőházban várakozó, ablakon kikönyöklő ismeretlen emberrel közöltem nevemet, úgy, hogy hatalmas csomagolópapírra elgyújtott gyufaszál kormával írtam a betűket.
Ezzel a módszerrel írtam tele a fehérre meszelt kilincstelen cellaajtót – falnak nyíló belső oldalát az őrök sose látták –, vigasztaló monológot intéztem magamhoz: a közelmúlt folytatható szép élményeit jegyeztem le; a freskóplakát hatalmas betűi győzögettek arról, hogy érvényes és erős rokoni, baráti és szerelmi kapcsolatok fűznek a kinti világhoz; elringatón nyugodalmas tájakat, környezeteket idéztem fel, a szegedi füvészkertet, ahol korábban jártam, egy tavaszi dombtetőt Svájcban, vagy Gauguin szigetét, ahova még eljuthatok. Biztattam magamat, hogy még sokféle örömben lesz részem.
Egyszer fiatalka bírónők kíséretében lépett áristomomba a börtönfelügyelő, s a huzattól becsapódott mögöttük az ajtó. Az egyenruhás férfiú jócskán elálmélkodott a leleplezett fali költészet fölött, s nem tudván magyarul, arra kérte a hölgyeket, fordítanák le neki szövegem, van-e abban valami államellenes. A nőcskék csak megilletődött mosollyal rázták a fejüket. Az ajtó pedig tüstént lemeszeltetett.
Remélem, sikerült maradandóbb dokumentumot is fabrikálni odabent; a leveleket. Ezekből számosat írtam a kétévi „színpados” rabság idején is, főleg Varga Zoltán íróbarátomhoz, meg az utóbbi, négyhavi vizsgálati fogság alatt.
Ebből az időszakból valók a „madaras” vagy „hollóhozta” küldeménynek becézett irományok, melyek néhány darabja a Napló első számaiban megjelent. Az Arany János megverselte, a Szilágyi Erzsébet és a raboskodó Hunyadi fiú között üzenettel ingázó holló után milyen jelzővel is illethetném a fegyintézeti cenzúrát megkerülő korrespondenciát? Csak éppen azt nem részletezem, ki mindenki vitte-hozta episztoláimat. Tehette a rabtartó személyzet, beleértve az üldözők minden rendű-rangú tagját, hogy könnyítsen lelkiismeretén, és jó pontokat szerezzen az esetleges változások idejére, vagy a szabálysértésért elítélt börtönszakács, illetve munkára kijáró rab ajánlhatta fel csempésző szolgálatát. De nem mindegyik írás jutott el a címzetthez, akár „légi”, akár „rendes” úton indítottam el.
Például megmagyarázhatatlan szeszélyből nem továbbították az anyámhoz írt első levelet, amelyben a legszükségesebb holmit és a legfontosabb ügyeim elintézését kértem.
Néhány dolgot szeretnék elmondani az eddig közölt levelekről.
1. A Pornó anziksz címet viselő legelső darab nem levél; félreértésből került a többiek közé. (Azt az irodalmi pornót már a szabadulás után követtem el.)
2. Sem a szerkesztő, sem én nem törekedtünk időrendbe szedni az írásokat, sem megnevezni a címzetteket, az olvasó ezt nyilván nem is igényli. Sokkal fontosabb lehet számára az a tudat, hogy
3. az eddig közölt valamennyi levél cellában rejtegetett írószerrel, lopva íródott, s titokban kelt útra.
A Herceg Jánosnak szóló küldemény viszont az őröknek nyitott borítékban átadott, cenzúrázott szöveg, amely fölött sokat töprengett az illetékes bíró, hogy engedélyezze-e postázását.
Végezetül: titokról és nyilvánosságról.
A bűnről biztosan tudjuk, hogy titokban akar maradni, a nemesnek föltüntetett cselekedetet pedig dicséretet várva, kérkedve tárják közönség elé. A titkosság sokszor nem csupán a kisstílű bűnözők életeleme, hanem a sötét, ártó, diktatórikus államhatalomé is. A suttyomban elkövetett jogtiprás nem vált ki ellenkezést. A homályos indokú elítéltetés pár szavas újsághíre vagy teljes agyonhallgatása lehetővé teszi a bűn burjánzását és újratermelését. Ki tud ma a Hídban egykor verseket publikáló, horgosi, H. Z. kétévi raboskodásról, amikor az újság meg sem írta?! És egyetlen sor se jelent meg az 1977 februárjában zárult „színpados” per börtönítéleteiről.
– Forduljak-e kegyelemért az elnökhöz? – kérdezte akkor anyám a beszélőn. – Ugyan! – hárítottam el. – Mit várhatnánk attól, akinek a rövidke újévi szózatában jóformán csak arra volt gondja, hogy köszönetet mondjon az állambiztonsági szolgálatnak?
Éppen ezért, ha egy rendőrségi kihallgatás végén titoktartásra kérnek, válaszoljunk akármit, de magunkban épp az ellenkezőjét fogadjuk meg: kürtöljük azonnal világgá, mi történt, hogy bántak velünk! Ha a rendőrség jól, tisztességesen dolgozik, beszéljünk róla, illesse dicsérő szavunk! Igaz, régi jó riporterünk, Egon Erwin Kisch azt hirdette, hogy az a jó rendőrség, amelyikről nem beszélnek.
Aki a nyelv művészének tartja magát, s politikai okokból börtönbe tuszkolt apjáért, testvéréért, barátjáért remekmívű avantgárd verset mormol, az tökéletesen kiszolgálja a rezsimet – mert az érthetetlenségbe rejtett mondanivaló olyan, mintha ki se mondták volna – néma cinkos ő.
A nyilvánosságot szabatos, világos beszéddel kell tájékoztatni; megértésére, védelmére akkor számíthatunk.
Börtönleveleimnek nem egészen a felét közölte a Napló. Külön kis kötetet szeretnék csinálni belőlük, ha akad rá kiadó.
Hollóhozta levél a börtönből (2.)
Hollóhozta levél a börtönből (3.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >