Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Válasz Bogner István levelére
Nem ejtettem könnyet a magyarságért - Ez csak a darvadozáson kívül egyébre képtelen magyar urak szokása
Elvolvastam Bogner István a szerkesztőséghez címzett, a tájékozatlan olvasónak szánt, és látszólag velem foglalkozó levelét a Napló október 17-í számában. Megértem, hogy a fiú érzékeny apja emlékére, bár nem hiszem, hogy mások gyalázásával azt meg lehetne szépíteni.
Én nem szeretek ilyen eszközökkel élni, ezért csak tisztázni szeretnék néhány zavaros fogalmat, amelyek az írásból következtetve, a levélíró fejében uralkodnak.
– Ami a Naplóban való „szerepeltetésemet” illeti, majd megmondja a szerkesztőség, ha akarja, hogy miért kértek fel közreműködésre. Bogner István „felháborodásából” pedig csak azt lehet kiolvasni, hogy a maga és a hozzá hasonlók lapjának tartja a Naplót, és ezen a címen minden másként gondolkozó kizárását követeli. A történelem folyamán már találkoztunk néhányszor hasonló sajtószabadság-felfogással, de az soha semmi jót nem hozott.
Egyébként a Napló címoldalán az áll, hogy „szabadelvű hetilap”, ha érti, miről van szó…
Bogner István azon kedélyeskedik, hogy mikor írtam Saffernak és mikor Schaffernak a nevem. Az ő édesapja idejében ezt a nemes szórakozást névelemzésnek hívták, és ennek alapján emberi egzisztenciák törtek derékba. De mivel a levélíró szereti az ilyesmit, szaporíthatom egy csemegével a gyűjteményét: Sándor jugoszláv király törvénye alapján – aki szintén szerette a névelemzést -, minden személyi okmányom Safer Pavle névre szól. Képzelje, miféle ember lehet az, aki nem is kettő –, de háromféléképpen írja a nevét. Ha szorgalmasan tovább elemezget, esetleg még azt is kiderítheti, hogy én tulajdonképpen Carlos vagyok, a hírhedt terrorista.
A továbbiakban arról értesít, hogy nem tart úriembernek, és velem kapcsolatban csak szokványosán használja az úr jelzőt. Tőlem nyugodtan el is hagyhatja. Sem az úr, sem az elvtárs jelzőre nem tartottam soha igényt. Igyekeztem egyszerűen ember lenni a környezetem szemében.
A levélíró ironikus hangon beszél az 1941-es szabadkai búzagyújtogatási akcióról.
Azt az akciót a Jugoszláv Kommunista Párt vezette antifasiszta mozgalom parancsára és szervezésében hajtottuk végre, tehát része volt a szabadságszerető világ fasizmus-ellenes háborújának. Ezt elolvashatja a szabadkai krónikákban. Azt is, hogy ezért a vakmerő ellenállási tettért két fiatal ember az életével fizetett.
Ami engem illet, valóban büszke vagyok arra, hogy részt vehettem ebben az akcióban, és meggyőződésem, hogy ezzel és akkor a Hitler igájába hajtott, megbecstelenített és megalázott magyar nép becsületét is védtük. Annak a magyar népnek a becsületét, amelyet Bogner József háborús bűnös, a levélíró apja, és a hozzá hasonlók taszítottak a szerencsétlenségbe.
Ha Bogner István mindezt megkérdőjelezi, ennek csak egy magyarázata lehet: fejébe szálltak a jugoszláv politikai színtéren elterjedő gőzös soviniszta elméletek, és úgy látja, itt az ideje, hogy az apja nyomdokaiba lépjen.
– Ha már a magyarságnál tartunk, a levélíró megkérdőjelezi az erkölcsi jogomat, hogy „könnyeket ejtsek a magyarságért”.
Először is: az, hogy valaki magyar, nem erkölcsi érdem, hanem természetes létformája mindazoknak, akiket az anyjuk magyarul tanított beszélni. Ezt nem lehet adni, sem elvenni, se tőlem, se a levélírótól, de még az apjától sem.
Másodszor, én nem ejtettem könnyet a magyarságért. Ez csak a darvadozáson kívül egyébre képtelen magyar urak szokása. A magamfajta dolgozik, hogy képességeihez és lehetőségeihez mérten hozzájáruljon népe öntudatának fenntartásához. Ezt teszem negyven esztendeje mindenki szeme láttára.
A magyar népnek különben sincs szüksége könnyekre. Most indul az újjászületés felé, remélem sikerrel, és én a naplómban erről a reményről írtam. Ezt megérthette volna a levélíró, ha gyűlölet nélkül, figyelmesebben olvas.
– Levelében Bogner István a kommunista-gyalázás lehetőségét sem hagyja ki. Ennek érdekében egy kis szöveghamisítástól sem riad vissza, de ne részletezzük.
Fejtegetésének lényege az, hogy a kommunista szabadságharcosok eszményeit, a szabadságba, az emberek testvériségébe, a társadalmi igazságba vetett hitüket kiegyenlíti a háború után kialakult sztálinista parancsuralommal. Nem hiszem, hogy ezt véletlenül tette. Ennyire mégsem lehet tudatlan.
Csak azt nem tudom, honnan veszi magának a bátorságot, hogy tőlünk, akik a szabadságért, a társadalmi igazságért az életünket tettük-kockára, megvonja a jogot, hogy szabadságról és demokráciáról beszéljünk?
És honnan veszi azt, hogy – hozzá hasonlóan – patkány módra hallgattunk az elmúlt évtizedek alatt? Olvasni kellene Bogner Istvánnak, de ehhez nem fűlik a foga. Gyalázkodni e nélkül is lehet.
Úgy látszik, valóban sajátosan fogja fel a demokráciát
– Ami a levélíró apjának emlékét illeti, számára jobb lett volna, ha megmaradunk annál a fél mondatnál az 1977-es írásomból (ő idézi, nekem már nincs meg az az írás). De ha már inzisztál, elmondhatom részletesebben is:
Hogy korábban miért utáltuk az apját, valóban nem tudnám pontosan megmondani. Suttogó hírek voltak, amelyekből inkább csak éreztük, hogy valami veszély közeleg Bogner József és környezete felől. Akkor ugyanis még nem tudtuk, milyen a fasizmus a gyakorlatban.
Amikor azonban 1941-ben, a magyarok bevonulása után személyesen állt elénk Bogner József, és soviniszta arroganciával, gúnyolódva értésünkre adta, hogy szerbeknek, zsidóknak, bunyevácoknak semmi kilátásuk nincs az iskola befejezésére, akkor már tudtuk, miért utáljuk.
Ezért értelmetlen dolog, hogy a levélíró tanárutálattal vádol. Bogner József nekem nem volt igazán tanárom. Tőle csak egyet tanultam meg: azt, hogy az általa és barátai által vezetett uralom alatt nekem és a hozzám hasonlóknak, semmi esélyünk nincs –, nem számítunk embernek. Egyszerűbben: nem a tanárokat utálom, hanem a sovinisztákat. Akkor is, ha tanárok, akkor is, ha magyarok.
– A levélíró részletesen elmondja, hogy apja halálának körülményeit csak a háború utáni halálos ítéletet közlő újsághírből (Szabad Vajdaság 1945. május 9.) és egy később megszerzett halotti levélből ismeri.
Legyek bár cinikus, de mégis azt mondom: szerencsés ember! Ő legalább tudja, hogy mikor, és főleg, hogy miért végezték ki az apját. Én ezt sem az apámról, sem az anyámról nem tudom, mert minden ítélet és indoklás nélkül végezték ki őket, valamelyik gázkamrában, más százezrekkel együtt a levélíró apjának elvbarátai.
– Végül, a halál körülményeinek leírása után következik a mondat, amiért valószínűleg az egész levél íródott:
„… valami itt igen zavaros és kideríthetetlen. Olyan korról van szó, amikor ártatlan emberek százai, talán ezrei tűntek el nyomtalanul.”
Bogner István tehát alkalmasnak látja a pillanatot, hogy ezzel a sokat sejtető utalással becsempéssze apja, Bogner József nevét az ártatlanul kivégzett magyarok névsorába, és ennek érdekében leszámoljon velem, aki, ha csak egy fél mondat erejéig is, fel mertem lebbenteni a gyilkosokat és áldozatokat kiegyenlítő, mindent gyógyító feledés fátylát.
Szánalmas kísérlet, szánalmas eszközökkel.
Dr. Bogner István: Tisztelt szerkesztőség!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >