Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Savović Margit frizurája
A 7 Nap október 12-ei számában megjelent a kinevezett (új) fő- és felelős szerkesztő önkezével írt önéletrajza.
Magyartalan már az első mondata. Elhallgatja továbbá, hogy Békéscsabán született, és hogy azon a héten bizony még a Kommunista Szövetség Községi Bizottságának titkáraként (is) dolgozott. Miért feledkezett meg Savović (egykor: Kőváry) Margit két ilyen cseppet sem mellékes adatról? Csak nem szándékosságról van itt szó?!
Vasárnap már készülünk a sztrájkra. Látjuk, hogy a kormányelnökkel nem lehet tárgyalni. Pénteken, azon a bizonyos 12-én azonban a laptanácsok együttes ülésen elhangzik valami, ami sok mindent megmagyaráz. Az egyik tanácstag kérdésére, hogy vállalja-e a lap késésének, megjelenése elmaradásának és az ebből eredő következményeknek a terhét, Savović Margit kijelenti: „Ha a Tartományi Végrehajtó Tanács visszavonja a kinevezést, akkor meghátrálok, visszalépek”. Nagyon fontos volt ezt tudnunk, mert addig is sejtettük, hogy ezt a törékeny, szőke hajú asszonyt távolról irányítják. Mint újabban a tévékészülékeket. Gombnyomásra működnek. Ezért olyan ő, mint a szfinx: mintha kőből lenne. Minden kérésünk, könyörgésünk, meggyőző érvünk, követelésünk lepereg róla. Bejön, Ieül, ír valamit, mi kerülgetjük. Köszönünk neki, kéziratainkat azonban nem adjuk oda. Őt azonban ez a bojkott sem zavarja. Gyorsan távozik. Hogy hova? Nem tudjuk, nem is érdekel bennünket.
Hétfőn, október 15-én reggel hat órakor kezdjük a sztrájkot Elkészül a házirend, a fegyelemért és a rendért a sztrájkbizottság felel. Érdeklődnek a kollégák, a muraszombati rádiónak meg a belgrádinak is nyilatkozom. Bugarinović kolléga a fővárosi stúdióból a többi között azt is megkérdezi, hogy nem önmaga ellen dolgozik-e ilyen módszerekkel Szerbia Szocialista Pártja, a korábbi KSZ? Egyértelmű igennel válaszolok, hiszen a választási kampány kezdetén vagyunk, és ezek a melléfogások, erőszakos kinevezések nem arathatnak túl nagy tetszést a másfél hónap múlva urnák elé árulók szemében. Hétfőn este az újvidéki Televízió Napjaink című műsorában új fordító működik közre. Helyettem. Annak ellenére, hogy a kollégák egy része szolidaritásból nem vállalta ezt a munkát, és tájékoztatott erről, miután a Magyar Szó hasábjain elolvasta az együttműködést felmondó levelemet. Az élet azonban folyik tovább, az én gerincem továbbra is ép.
Kiadunk egy közleményt a sztrájk kezdetekor, amelyben elhatároljuk magunkat mindenféle párt atyáskodásától. Ebben az egyetlen dologban értettem egyet dr. Radomannal két nappal korábban: a 7 Nap pártonkívüli, azaz pártok felett álló tájékoztatási eszköz szeretne lenni. Ezért sem kell párttitkár főszerkesztőnek, ha mellé még nem is ért a szakmához.
Kedden, 16-án reggel várjuk S. M. lemondását. Bejön a hölgy, de azt teszi, amit korábban is. A lemondását még nem írta meg. Belgrádba megyünk Dudás Károly barátommal és kollégámmal, hogy Szerbia Szakszervezeti Szövetségében is beszámoljunk a nálunk előállt helyzetről. Késve indulunk, de nem késünk el. Ekkor már erőt vesz rajtam az éjszakázások miatti fáradtság, a kialvatlanság, ám a fővárosi Szakszervezeti Otthon második emeletén még helyt kell állni. Jobban beszélem Dudásnál a szerbhorvát nyelvet, így én beszélek. A szerbiai kollégák mindhárom szakmai szakszervezetének tagjai szájtátva hallgatnak. Létezik még ilyesmi? – kérdezik, amikor a száraz tényeket felsorolom. Megrökönyödnek, elképednek. A Politika egyik aktív kommentátora mondja, hogy ide semmilyen bizottság nem kell, ez olyan világos, mint a vakablak. Mégis bizottságot alakítunk, de javaslom, hogy ne csak a 7 Nap, hanem a többi tájékoztatási eszköz helyzetét is vizsgálják ki. Egyetértenek, elfogadják. Gyorsan intézkednek, a helyszínre jönnek, mi pedig apró sikerélmény tudatában távozunk.
Este a szabadkai Népkörben belecsöppenek egy VMDK-összejövetel kellős közepébe. Úgy érzem, hogy meggondolatlanul az utcára akarnak vonulni. Higgadtságra, átgondolt, megszervezett lépésre intem őket. Ezt teszi Dudás Karesz is. Egy-nemzetiségű néma tiltakozás is különböző reakciókat válthat ki az ilyen hatalom részéről. A legenyhébb, amit ránk kenhetnek, hogy nacionalista, soviniszta, szeparatista a vajdasági magyarság. Tíz éve járom Kosovót, kiismerem magam uralkodóink észjárásában. Talán sikerült lehűtenünk a forrófejűeket. Este egyetlen sörtől elalszom.
Ugyanezen a napon szerkesztőségünkben járt Vlaovics József és újsütetű hivatalának jogi tanácsadója. Semmire sem jutottak. A kabaré, amit Vlaovics úr rendezett, még sikeresebb volt, mint a Szabadkai Rádió hétfői, lapunkkal foglalkozó élőműsorának adott nyilatkozata. Kollégáim remekül helytálltak, nem engedtek a nyomásnak, és Stevan Baroš igazgató is elmagyarázta Vlaovicsnak, hogy a Politikai Tudományok Karán, az újságírói szakon szerzett oklevelet, így talán mégis megfelelő iskolai végzettséggel rendelkezik az igazgatói teendők ellátására. Ezt a tartományi tájékoztatási segédtitkár nem tudta.
Szerdán reggel, előző napi dátummal beérkezik Savović Margit lemondása. A 4,5 gépelt oldalnyi szöveget személyesen hozta be, és követelte, hogy egyetlen vesszőt se töröljünk belőle. Felolvasom a szakszervezeti alapszervezet sebtében összehívott rendkívüli ülésén, és az alaptalan vádaskodások, féligazságok, hazugságok hallatán felhördülnek a kollégák. Tudjuk már, hogy késve jelenünk meg, de a sztrájkot is csak felfüggesztjük, hiszen S. M. förmedvényét még el kell fogadnia a Božović-kabinetnek. Vagy a Képviselőháznak. A Nagy Játék rendezői pedig – úgy érezzük – még sok meglepetést tartogatnak számunkra. Savović Margit visszavonhatja lemondását, Božovićék (vagy Ádám Bokrosék) nem fogadják azt el stb. Mi mindenesetre egyhangú döntéssel elfogadtuk Margit asszony hosszú levelének azt a részét, amely a lemondást tartalmazza. Az indoklás – azt mondják a jogászok – akár húsz per anyagát is képezheti, és mindet megnyernénk. Én nem indítok pert ellene, pereskedjen inkább a lelkiismeretével ez a szép frizurája asszony.
Idegesek vagyunk, a fél szerkesztőség elrohan a nyomdába, Újvidékre, és most mi tartjuk idehaza a frontot. Az Újvidéki Tévé rövid nyilatkozatot kér, két percben összefoglalom az előállt helyzetet Később hallom, hogy nem közvetítik az interjút, mert én nyilatkoztam a sztrájkbizottság részéről. Fekete Elvira (Vlaovics Józsefné s.k.) kerek perec megtiltotta. Személyes okokból. Tán csak nem azért, mert fekete ingben ültem a kamera elé?
Munkásruhában langaléta, bajszos fiatalember állít be a szerkesztőségbe. Átad egy üveg pezsgőt, mert hallotta nyilatkozatomat a Belgrádi Rádióban. Nem akar bemutatkozni, azt mondja, nincs jelentősége. Meghatódottan hebegek valami köszönetfélét, és alig tudom visszatartani a könnyeimet. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy csak az első csatát nyertük meg, és messze még a háború vége. Eufóriának, örömünnepnek nincs helye.
Dolgozunk, rohanunk a nyomdába, ideiglenes munkavégző csapatot formálunk, és tudjuk: négy és fél évtized után először múlik el péntek 7 Nap nélkül. Vasárnap jelenünk meg. Időközben jelentik, hogy Csorba Zoltán, a Magyar Szó és Slobodan Beljanski ügyvéd megnyerték a nyáron, a törvénytelen leváltás után indított pert Božović kormánya ellen. Ez tehát a második megnyert csata. De változatlanul sokáig tart(hat) még a háború. Mindenesetre a Vajdasági Legfelsőbb Bíróság ragaszkodott a valódi jogállamhoz. Ez újabb reményt ad. Mégis van Isten? Radoman doktor fölött is?
Készítjük a következő számot, és abban bízunk,hogy nem kell újrakezdeni a felfüggesztett sztrájkot Hogy végül mégis a józan észnek kell diadalmaskodnia. Bár…
Hogy mi köze mindennek S. M. frizurájához? Az egyik gyűlésen megdicsértem hajkoronáját. Nem férfias ugyan, de bevallom; a fodrász munkájának szóltak a dicsérő szavak. És továbbra is sajnálom Savović Margit diákjait meg hallgatóit. Mert ez a hölgy pedagógiát ad elő nekik. O tempora, o moresl
A lyuk
Talán ideillő anekdota jutott eszembe a 7 Nap kapcsán:
Csortos Gyula, a nagy színész, ifjú kollégájával a filmgyárba igyekezett, és a kocsiban a fiatalember megkérdezte: – Művész úr, rágyújthatok?
– Nem, fiam – válaszolta Csortos.
– Na de miért?
– Mert maga rágyújt, a cigarettájának a parazsa pedig az én nadrágomra esik. Maga azt mondja, „pardon”, én pedig azt, hogy „semmi, semmi”. De a lyuk ottmarad a nadrágomon – válaszolta Csortos.
Vajon mekkora lyuk maradt az én nadrágomon?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >