Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán Viktor nem akar egy ágyba bújni Lukasenkóval?
Eltérnek a vélemények, hogy mi várható Magyarország részéről a mai uniós külügyminiszteri értekezleten a Belorusz ellen hozandó szankciók ügyében. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
New York Times/Reuters
Brüsszeli források szerint már a hónap végére elfogadhatják a megtorló intézkedéseket, miután a fehérorosz elnök brutális erőszakkal igyekszik elnyomni a választási csalás miatt háborgó tömegeket. Németország, Litvánia, Lettország és Svédország nem is titkolja, hogy büntetni kívánja Lukasenko rendszerét és Ausztria is héják közé tartozik, miután a diktátor erőszakszervezetei idáig már 6 ezer embert tartóztattak le az országos megmozdulásokon.
Csakhogy a döntéshez egyhangú jóváhagyás kell, és az szivárgott ki az előzetes egyeztetések alapján, hogy Magyarország egyáltalán nem pártolja a retorziót. Mint emlékezetes, a kormányból idáig csupán Szíjjártó Péter szólalt meg és ő amellett tette le a garast, hogy fenn kell tartani párbeszédet Minszkkel, nem szabad azt kiközösíteni. Egyébiránt Budapest a héten nem akadályozta meg annak az EU-nyilatkozatnak a megjelentetését, amely opcióként vetette fel a szankciókat mindazokkal szemben, akik felelősek a karhatalom kegyetlen fellépéséért és a választási manipulációért. Egy uniós diplomata szerint az irány egyértelműnek tűnik, ám hogy kik kerülnek belorusz részről feketelistára, és mennyire lesznek húsbavágóak a brüsszeli lépések, az nagymértékben a magyar vezetéstől függ.
Ma egyébként aligha születik meg a határozat, de a választ pár napon belül véglegesíthetik, mert a tagállamok külügyminiszterei nem egészen két hét múlva Berlinben találkoznak. Úgy tudni, hogy a 27-ek elsősorban utazási tilalmat akarnak elrendelni a belorusz rezsim magas rangú tisztségviselői számára, illetve befagyasztanák az ország követeléseit az EU területén. Egy illetékes úgy nyilatkozott: nincs jele annak, hogy bármelyik tag ellenezné a szankciókat, Minszk részéről annyira egyértelmű az erőszak. Itt inkább azt kell jól bekalibrálni, hogy mekkora nyomásra van szükség, nehogy Lukasenko Oroszország karjaiba vesse magát, ha nem lát más módot uralma fenntartására.
Mivel Lengyelország nem szeretne keményebb intézkedéseket, nehogy Belorussziában is az legyen, mint annak idején Kijevben, ami után az orosz hadsereg megszállta a Krímet, alighanem viszonylag enyhe lesz a brüsszeli válasz. Annál is inkább, mivel Orbán Viktor júniusban Minszkben a még érvényben lévő szankciók feloldását szorgalmazta.
Deutschlandfunk
A CDU egyik külpolitikai ügyekben járatos EP-képviselője úgy véli: Orbán Viktor nem akar egy ágyba bújni Lukasenkóval, ezért nem fog a szankciók útjába állni. Gahles is aláírta azt a felhívást, amelyben a strasbourgi testület jó pár tagja, párthovatartozástól és nemzetiségtől függetlenül követeli, hogy torolják meg az illetékes fehérorosz politikusokon a karhatalom erőszakos fellépését, és ne ismerjék el a választás eredményét. A kereszténydemokrata politikus szerint az lenne a legkézenfekvőbb, hogy tiltsák ki Európából a felelősöket. De még nagyobbat ütne, ha a beutazási tilalmat a családtagokra is kiterjesztenék.
Ám ez nem lesz éppen egyszerű, és lehet, hogy Borrell az elején épp ezért volt annyira visszafogott. Hiszen a határozatot csakis egyhangúan lehet elfogadni, ám hogy ez ügyben lehet-e a magyar kormányfőre számítani, az minden, csak nem biztos. Hiszen alig egy hónapja Minszkben még Lukasenkónak udvarolt. Mellesleg kifejezetten jól kijön az autokratákkal.
Közben az európai zöldek egyik képviselője, Viola von Cramon azt közölte, hogy szerinte a fehérorosz elnök hamarosan meg fog bukni. Erre utal, hogy családját már átköltöztette az Arab Emirátusokba. Ezért az EU-nak fel kellene ajánlania, hogy a diktátor is vonuljon emigrácóba, utána pedig lehetővé válna szabad és tisztességes választásokat tartani, majd rendezetten bevezetni a demokráciát.
Frankfurter Rundschau
A német kereszténydemokraták úgy ítélik meg, hogy az uniónak gyorsan és hatékonyan kell cselekednie Fehér-Oroszország ügyében, és nem szabad, hogy belesüppedjen a bürokráciába, a szavazási procedúrába. Ezt a párt helyettes frakcióvezetője közölte. Wadephul szerint egyértelműen meg kell értetni Lukasenko rendszerével, milyen következményekkel jár a jog megsértése. Hiszen a belorusz emberek megmutatták, hogy európai értékeket, demokráciát, jogállamot akarnak. Az EU pedig nem nézheti ölbe tett kézzel, amint középkori uralmi módszereket alkalmaznak a földrészen.
A politikus felszólította a Merkel-kormányt, hogy az a mai külügyminiszteri on-line egyeztetésen támogassa a lengyel-litván felhívást, mármint hogy a fehérorosz elnök tartsa be a demokratikus normákat. A német szociáldemokraták pedig felvetették, hogy Merkel, Macron és Duda a Weimari háromszög néven ismert fórum nevében személyen menjen el Minszkbe és tegye az elnök számára egyértelművé: véget kell vetni az erőszaknak, párbeszédet kell kezdeni az ellenzékkel.
Spiegel/Euronews
A német Külügyminisztérium sürgősen berendelte Fehér-Oroszország berlini nagykövetét és kifejtette neki a kormány álláspontját a belorusz választás után kialakult helyzettel kapcsolatban. Hasonlóan járt el a cseh diplomácia vezetője is, aki cáfolta a misszióvezetőnek Lukasenko állítását, miszerint Csehország áll a megmozdulások mögött. A jelentés hozzáteszi, hogy Szíjjártó Péter tegnapi üzenetéből nem derül ki: elismeri-e Magyarország Lukasenko győzelmét, vagy pedig támogatja új szankciók elrendelését.
Spiegel
A német lap úgy ítéli meg, hogy sem Moszkvának, sem Brüsszelnek nem érdeke a belorusz rendszer megbuktatása, pedig a fehérorosz lakosság már odáig jutott, hogy a jogtalanság miatt érzett felháborodása nagyobb, mint félelme a polgárháborútól. Hogy az emberek ennyi ideig nem fordultak Lukasenko ellen, annak a többi közt az az oka, hogy a társadalom kevésbé megosztott, az állam jobban működik, mint Ukrajnában, az elit kicsiny és függ az elnöktől. Ugyanakkor nincsenek oligarchák, saját párttal és tévécsatornákkal.
Oroszország és az EU azért annyira tartózkodó Minszk kapcsán, mert korábban már pofára esett. Az elnök ide-oda pendlizik Kelet és Nyugat között. A választások az oroszok felé terelik, ám ha azok emelik az energiahordozók árát, akkor meg visszasasszézik az unió felé. Több eszköze persze Putyinnak van, bármikor túladhatna szövetségesén. Csakhogy a Kreml nem szeretne még egy színes forradalmat, irtózik az utcai tiltakozásoktól, nehogy azok rossz példával szolgáljanak az orosz lakosság számára. Úgy hogy jobb, ha az államfő hivatalban marad, csak egy kicsit megnyesegetik a szárnyait. Viszont minél inkább folyamodik erőszakhoz, annál szorosabban kapcsolódik Moszkvához. Meg a gazdasági stagnálás is megteszi a magáét.
Brüsszel már rég bebizonyította, hogy számára fontosabbak a geopolitikai érdekek, mint a demokratikus alapelvek. Jobban tart az orosz fél befolyásától, mint amennyire ragaszkodik a jogállami feltételek érvényesüléséhez. Ennélfogva idáig csupán egy harmatos twitterüzenet látott napvilágot von der Leyen részéről. Ily módon Lukasenko nyeregben érzi magát, mert tudja, hogy a két ellenpólus még nagyon sokáig meg tudja találni vele a modus vivendit.
Frankfurter Rundschau
A baloldali lap amellett van, hogy fokozni kell a nyomást Minszkre, szankciókat is beleértve. Az EU nem elégedhet meg annyival, hogy egy kicsit felháborodik, némiképp bírálja, mennyire csúnya dolog megfirkálni a múlt vasárnapi elnökválasztás eredményét, illetve kiadós nyilatkozatban elítéli a titkosszolgálat kőkemény eljárását a jogosan tiltakozó tömegekkel szemben. A visszavágás egyik eszköze az volna, hogy személyre szóló lépéseket kell tenni a felelősök ellen. Emellett támogatni kellene a fehérorosz népet, hogy az kivívja igazát, végül pedig menedéket kell nyújtani a politikai üldözötteknek.
A retorziók kapcsán hangoztatott aggályok képmutatóak. Magyarország aligha voksol a büntető intézkedések ellen. Főként ha Brüsszel, Berlin és Párizs megfelelő jelzést küld Budapestnek. De az unió megteheti, hogy Oroszországgal előre egyezteti, hogy mire készül, Ám az teljesen téves stratégia volna, ha meghátrálna a teendők elől, mégpedig arra hivatkozva, hogy nem szeretne vitába keveredni Moszkvával.
Die Welt
Erélytelenséggel vádolja az uniót a német zöldek parlamenti frakciójának szóvivője, amiért a legutóbbi csúcson csupán langymeleg határozat született a jogállamiság ügyében Magyarország és Lengyelország kapcsán. Franziska Brantner szerint az EU még a válság idején sem árulhatja el alapértékeit, ily módon nagyobb nyomást kellene gyakorolnia a két kormányra. A demokrácia ugyanis nem lehet fakultatív, ezért a támogatásokat, mind a hosszú távú költségvetés, mind az újjáépítési segélyprogram kapcsán a jogállami kritériumok tiszteletben tartásához kell kötni. Minden más veszélyeztetné az alapelveket.
Valójában azonban az állam- és kormányfők elnapolták a döntést, és adósak maradtak a részletekkel. Ennek megfelelően Orbán és Morawiecki azonnal ünnepelt, mert azt gondolják, hogy a készülő mechanizmust megfúrhatják legközelebb az Európai Tanácsban. Az új francia Európa-miniszter azóta közölte, hogy Budapest és Varsó téved, ám Merkel hímez-hámoz. Nagy baj volna azonban, ha a német uniós elnökségre hivatkozva nem vallana egyértelműen színt. Hiszen nem elég a demokráciát a vasárnapi prédikációkban magasztalni, a gyakorlatban is meg kell védeni a milliárdokról folyó tárgyalások során.
A kérdést a legfontosabb témák közt kell napirenden tartani, méghozzá úgy, hogy a jogállami mechanizmust minősített többséggel kell jóváhagyni. Mert Orbán Viktor csak ez esetben nem tud vétózni. Egyidejűleg a Bizottságnak újabb intézkedéseket kell kezdeményeznie a csalás és más pénzügyi visszaélések megakadályozására, mivel az eddiginél hatékonyabban meg kell védeni az uniós pénzeket mindenfajta korrupcióval szemben.
A politikus jellemzőnek nevezi, hogy Magyarország és Lengyelország nem kíván csatlakozni az új Európai Ügyészséghez. Szerinte a belépést a támogatások feltételéül kellene szabni. Ha pedig erre a két kormány nem hajlandó, akkor a szubvenciókat közvetlenül a településeknek, a civil szervezeteknek, illetve a helyi tervek céljára kell eljuttatni. Így lehet kicsiben védeni a demokráciát. Az EU ugyanis nem bankautomata, hanem értékközösség.
Ha ennek az unió nem tud érvényt szerezni, akkor megrendül a hitele mind kifelé, mind pedig saját polgáraival szemben. A nagy veszély az, hogy a koronavírus miatt háttérbe szorulnak az alapvető jogok. Ez azonban megbocsáthatatlan árulás volna.
The Times
A nagy tekintélyű konzervatív brit újság úgy foglal állást, hogy meg kell védelmezni a szabad sajtót, mielőtt túl késő lesz, miután egész Kelet-Európában, valamint Törökországban is ostrom alatt áll a tárgyilagos újságírás, viszont egyre több szerkesztőség működik a kormányok szócsöveként. A térségben monopolizálják a tömegtájékoztatást, már szinte alig van olyan orgánum, amely eltér az állam által kijelölt iránytól. Az illiberális hatalmak persze nem az egykori Pravdára emlékeztető kiadványokban ellenőrzik, miről hallhat-olvashat a közönség. Sokkal körmönfontabb módját választották, hogy elvonják az oxigént a kritikus médiától.
A sajtó jó részét privatizálták, vazallusoknak játszották át és teletömték pénzzel. Ezt példázza az Index sorsa, de ugyanez meg végbe Törökországban, Szerbiában, Bulgáriában, Albániában és Lengyelországban is. Ezek az újságok, tévék, rádiók, portálok, csakis a hatalom véleményét szajkózzák. Akinek nem tetszik a munkatársak közül, az mehet isten hírével. A törököknél ha egyes szerkesztőségek ellenállnak a felvásárlási próbálkozásoknak, akkor járhatnak pereskedni anyagi visszaélések vádjával. Ugyanakkor börtönbe kerülnek azok az újságírók, akik nem hagynak fel Erdogan bírálatával.
A közönség javarésze persze tudja, hogy teljesen kamu a tartalom. Pl. amikor a Riposzt, az Orbán-barát bulvárlap azt állítja, hogy a svájciak már kisebbségbe szorultak saját hazájukban, mert annyi migránst fogadtak be. Ennek megfelelően a kereslet mindig zuhan, ha hatalom ráteszi a kezét valamelyik független médiumra. Onnantól kezdve azonban vagy hamis adatok jelennek meg a példányszámról, vagy egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra az adatot. De a rothadás igazából azért terjed, mert jóformán már nincsenek megbízható hírforrások, ahol közzé lehet tenni az oknyomozó anyagokat, be lehet tanítani az újságírók új nemzedékét. A maradék ellenzéki sajtó a másik oldal marginális hangja lesz.
A megszűnő önálló orgánumok után keletkező űrt a Balkánon gyakran más autoriter rendszerek vállalkozásai töltik be. Oroszország pl. dezinformációval árasztja el a térséget. Pedig a független újságírók leplezik le az embercsempészeket, az uniós alapok elsikkasztóit, ideértve azokat a pénzeket, amelyeket Brüsszel a demokratizálásra szán, ám azok az elit barátainak zsebében kötnek ki, míg a civil társadalomnak felkopik az álla.
A tényfeltárás sokba kerül és elenyésző figyelmet kap a populisták által szállított rémtörténetekhez, vagy celebsztorikhoz képest. Persze nem is lehet fenntartani a hagyományos üzleti modell alapján. Úgy hogy Nagy-Britanniának immár az EU-n kívül fontolóra kellene vennie: dobjon mentőövet a kritikus kelet-európai sajtómunkásoknak, még mielőtt azokat teljesen beszippantja az ár.
Deutschlandfunk
Magyarország afelé tart, hogy a sajtója fapados legyen. Már csupán néhány független szerkesztőség tart ki, de azoknak is egyre tarthatatlanabb a helyzetük, ha profi módon akarnak dolgozni. Nincsen ugyanis reklámbevételek. Még külföldi cégek sem hirdetnek, nehogy magukra vonják a kormány haragját. Gergely Márton, a HVG főszerkesztő-helyettese azt mondja, már az is rettenetesen nehéz, hogy interjút kapjanak, hogy a hatóságok válaszoljanak a kérdéseikre. Itt ugyanis egyenlőtlen hadviselés folyik. Ha ugyanis hivatalos tájékoztatás híján is megjelenik az adott sztori, a hatalom azt állítja, hogy nem is keresték meg az ügyben.
Ugyanakkor egyre óvatosabbak azok, akik felvilágosítással tudnak szolgálni – meséli Lukács Csaba, a Magyar Hang főszerkesztője. A reklámpiac legalább 60 %-át az állam tartja kézben. így az újságíró nemrégiben pl. hiába tárgyalt egy német autógyár képviselőjével, az visszalépett a hirdetéstől, mert a kormány támogatja egy új üzem építését, ezért a cég nem akart kockáztatni, hiába éri el a hetilap a célközönséget. Szóval még a gazdaság szereplőinél is jelentkezik az öncenzúra, illetve felülírja a dolgokat az üzleti érdek.
Ugyanakkor a kisebb oknyomozó orgánumok az Index kiesésével nem tudják eljuttatni leleplezéseiket a szélesebb közönséghez. Hiszen a legnépszerűbb portálból a jövő hónaptól kezdve csak a váz marad meg, az érdemi tartalom eltűnik, ahogy az 3 éve a Magyar Nemzettel is történt. Hogy egyre kevesebb az önálló médium, az Kerner Zsolt, a 24.hu munkatársa szerint egyáltalán nem véletlen. A kormány ugyanis csakis barátban és ellenségben tud gondolkodni. Nem fogja fel, hogy az újságíró csupán a dolgát akarja végezni és nem áll politikai befolyás alatt. Ezért azután a hatalom azt hiszi, hogy a sajtó elleni harc pont annyira jogos, mint a rivális pártokkal szembeni küzdelem.
Ám ez rossz a magyar sajtószabadság számára.
Következő cikk: Az elnök rémálma (Trumpizmusok)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >